Egy sokadalom elkerülésének módozatai

Járvány kellős-közepén vagyunk, már több mint egy hónapja. Sok mindent meg kell szoknunk, amit eddig nem kellett.

Járvány kellős-közepén vagyunk, már több mint egy hónapja. Sok mindent meg kell szoknunk, amit eddig nem kellett. Például házi karantén esetén ki kell tennünk egy nagy, piros cédulát az ajtónkra, hogy „ki itt belépsz”, tudd, hogy nem szabad belépned. Vagy ha mégis, előre szembesülj: ki vagy téve a fertőzésnek. Csak a fiatalabbaknak érdekes ez a cédula, amelyet régebben ki kellett rakni akkor is, ha egy lakásból fertőző, például vörhenyes embert vittek a kórházba. Még régebben komoly visszatartó erőt is jelentett az ilyen cetli.

Jókai Mór Kiskirályok című regényében például az egyik szereplő magányban maradását a furfangos társa ilyen felirattal óhajtotta (most helyénvaló a nyakra-főre használt ige) biztosítani a korabeli szóhasználattal: „Itteneg kolera vagyon!” Mivel dinnyeérés ideje volt, ami tudvalevőleg kedvezett e betegségnek, mindenki félt a halálos kórtól, s nem zavarkodtak.

A kijárási korlátozásokat is elég nehéz elviselni, sokan nem is akarják, erről tanúskodik az a sok feljelentés, amelyet egy-egy hétvége után tesznek a hatóságok notórius honfitársaink ellen. Már az is nagy probléma, hogyan határozzuk meg mondjuk a szabadtéri sportolás körülményeit. Például, hogy milyen közel lehetünk másokhoz, mekkora és milyen természetű az a sokadalom, amelybe kerülhetünk.

Ez utóbbi kérdés merül fel Mikszáth Kálmán A tanácsúr furfangja című, 1885-ben készült írásában is. Főhőse – Szél Pál, Apafi fejedelem katonája – abban az esetben juthatott hozzá 75 ezer aranyra rúgó örökségéhez, ha tartózkodik a sokadalmaktól, s óvakodik az erős italoktól. Egy sokadalmat úgy vélt elkerülni, hogy megszökött a lippai csatatérről, amely tettéért viszont a törvény szerint halállal kellett volna lakolnia. Mindkét tilalom megszegése esetén az ellenérdekű félnek jutott volna a nagy pénz.

A furfangos tanácsúr viszont azt hozta ki a tárgyaláson, hogy Palkó barátunk éppen a végrendelet szellemében járt el tettével, azért nem vonható felelősségre a törvény szerint dezertálásért. Hiszen mi a világon a legnagyobb sokadalom? Hát a háború, a csata. S hogy melyek az erős italok? Bizony nem a főhős által meg nem vetett bor és pálinka, hanem bizony a víz, amely elmossa a gátakat és malmokat hajt. S ezt a mi hősünk kizárólag mosakodásra használta. Tegyük hozzá a kor szokásainak ismeretében: feltehetőleg arra is ritkán. De ez már nem tartozik írásunk tárgyához, hiszen csak kijárási (korlátozás) és nem szesztilalom van…