Gyerek Kaláka, felnőtt Kaláka

Gryllus Dánielnek az eddig megélt hetven esztendejéből több mint félszáz kalákás év volt. Az ember legalább háromszor kalákás: először gyerekként, amikor a Pelikánt meg a Fakatonát énekli, azután fiatalként, amikor a József Attila-, a Villon-, a Kányádi- vagy a Jeszenyin-versmegzenésítéseket hallgatja, majd szülőként, amikor ismét a Bőrönd Ödönt dalolja, ám már utódaival az ölében. Óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés: vajon a Gryllus gyerekek is úgy nőttek fel, mint mi?

Feleségével együtt komolyan veszik a maradj otthon kampányt Fotó: Mirkó István

Gryllus Dorka elárulta: amikor egészen kicsi volt, akkor a zenekar az otthonukban próbált. – Létezik egy hangfelvétel, amelyen ők muzsikálnak, én pedig táncolok, s Weöres Sándor azt mondja: Ha majd Dorka nagyobb lesz, bevesszük táncosnőnek.

Gryllus Samu gyerekkorában még nem jelent meg Kaláka-lemez – arra a pártállamban egy évtizedet kellett várniuk a muzsikusoknak –, ellenben demókat hallgatott. – Emlékszem, anyukám hozott ki a fürdőből, törölközőbe csavarva, miközben az szólt: „Hogyha volna egy tál fánkom, / megenné az elefántom.”

A zeneszerző bevallotta, tízéves kora körül másfajta muzsika felé fordult, azonban később közreműködött a Kaláka lemezein, még később együtt dolgozott az édesapjával. – A Hangol már a zenekar című CD-jüknek én írtam a szimfonikus részeit.

– Több lemezen mi is énekeltünk – vetette közbe színésznő nővére, miközben Gryllus Samu újabb emlékkel szolgált: – Hagyomány, hogy karácsonyra minden Kaláka-tag meglepetéssel készül a többieknek, ilyenkor rendszeresen énekeltünk Dorkával, illetve én bőgőztem meg ukuleléztem.

Feleségével együtt komolyan veszik a maradj otthon kampányt
Fotó: Mirkó István

A testvérek siettek eloszlatni a közkeletű félreértést, amely szerint ha Gryllus Dániel hazaérkezett, nyomban vette a furulyáját, dalokat írni. A dolgozószobájában állt a hangszeres polca, ott is dolgozott, de leggyakrabban útközben komponált, hiszen rengeteget utazott a zenekarral. – Megesett, hogy előjött és énekelgetett valamit, sőt egész nap ugyanazt énekelte – mesélte Gryllus Samu.

– Ha jött a papa, örültünk, ha ajándékot hozott, annál jobban, aztán pedig újra ment a papa – jegyezte meg Gryllus Dorka, hozzáfűzve: amikor otthon volt, az kívül esett a Kalákán, ha együtt utaztak, nem a Kaláka gyereklemezeit hallgatták a kocsiban. Mert sokat utazott a család. Például Diósgyőrbe, a Kaláka-fesztiválokra, amelyek nagy bulik voltak kamaszfejjel, de jártak a Marczibányi térre, a legendás klubba, karácsonykor pedig egyenesen a Parlamentbe mehettek. Oda, ahová az ország legjobb eredményeit produkáló úttörő pajtások juthattak el.

– Meg mi – jegyezte meg a színésznő.

– A protekciósok? – tettem fel a kérdést.

– A protekciósok – felelte nevetve.

Öccse mindjárt ki is egészítette: – Én nagyon nem voltam jó tanuló, úgyhogy nekem tényleg kellett a protekció.

Komolyra fordítva a szót: a vers, az irodalom szeretete, az ízlés, ami – állították határozottan – megkérdőjelezhetetlen, mind-mind szüleiknek köszönhető.

– Édesanyám is aktívan közreműködött a Kalákában – fogalmazott Gryllus Dorka.

Kőváry Katalin a Magyar Rádió és a Thália Színház rendezőjeként dolgozott. – Anyukámmal együtt elemezték a verseket és közösen dolgozták ki a formákat – elevenítette fel Gryllus Samu, akinek a muzsika iránti vonzalma szintén családi kötődésű. – Ahogy mondtam, nem voltam jó tanuló, inkább a hangszereimmel töltöttem az időmet.

– Tanult az édesapjától mint zenésztől?

– Rengeteget, de amit én tanultam, azt bárki elmondhatja magáról – így a zeneszerző, majd felsorolta, miket: a szövegek, a versek és a zene viszonyát, továbbá ahogy a muzsikát meghatározza a szöveg ritmusa, a szavak ritmusa, hangsúlya.

– Talán ezért is ment át nekem könnyedén a gyerek Kaláka a felnőtt Kalákába – folytatta Gryllus Samu. – Rengetegen vannak, akik a nagy verseket a Kaláka dallamaival együtt tanulták meg, mint például jómagam.

– Bármerre járok, mindenki elmondja: nekem van a legjobb apukám, mindenki milyen sokat kapott tőle, olyan, mint egy ország apukája – vette át a szót a színésznő, aki kisfiával, Simon Somával sokat hallgatja a Kalákát.

Arra szintén kíváncsi voltam, miként viseli Gryllus Dániel a kijárási korlátozást.

– Nem igazán érinti a mindennap­jait – magyarázta a zeneszerző gyermeke. – Átvág a kerten, amelynek a másik végén, Gryllus Vilmosék lakása alatt van az irodája.

– Reggel elmegy otthonról az irodába, este pedig irány haza. Most ennyit mozog, mert komolyan veszik anyukámmal együtt, hogy otthon maradjanak – mondta Gryllus Dorka.