Öccse mindjárt ki is egészítette: – Én nagyon nem voltam jó tanuló, úgyhogy nekem tényleg kellett a protekció.
Komolyra fordítva a szót: a vers, az irodalom szeretete, az ízlés, ami – állították határozottan – megkérdőjelezhetetlen, mind-mind szüleiknek köszönhető.
– Édesanyám is aktívan közreműködött a Kalákában – fogalmazott Gryllus Dorka.
Kőváry Katalin a Magyar Rádió és a Thália Színház rendezőjeként dolgozott. – Anyukámmal együtt elemezték a verseket és közösen dolgozták ki a formákat – elevenítette fel Gryllus Samu, akinek a muzsika iránti vonzalma szintén családi kötődésű. – Ahogy mondtam, nem voltam jó tanuló, inkább a hangszereimmel töltöttem az időmet.
– Tanult az édesapjától mint zenésztől?
– Rengeteget, de amit én tanultam, azt bárki elmondhatja magáról – így a zeneszerző, majd felsorolta, miket: a szövegek, a versek és a zene viszonyát, továbbá ahogy a muzsikát meghatározza a szöveg ritmusa, a szavak ritmusa, hangsúlya.
– Talán ezért is ment át nekem könnyedén a gyerek Kaláka a felnőtt Kalákába – folytatta Gryllus Samu. – Rengetegen vannak, akik a nagy verseket a Kaláka dallamaival együtt tanulták meg, mint például jómagam.
– Bármerre járok, mindenki elmondja: nekem van a legjobb apukám, mindenki milyen sokat kapott tőle, olyan, mint egy ország apukája – vette át a szót a színésznő, aki kisfiával, Simon Somával sokat hallgatja a Kalákát.
Arra szintén kíváncsi voltam, miként viseli Gryllus Dániel a kijárási korlátozást.
– Nem igazán érinti a mindennapjait – magyarázta a zeneszerző gyermeke. – Átvág a kerten, amelynek a másik végén, Gryllus Vilmosék lakása alatt van az irodája.
– Reggel elmegy otthonról az irodába, este pedig irány haza. Most ennyit mozog, mert komolyan veszik anyukámmal együtt, hogy otthon maradjanak – mondta Gryllus Dorka.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!