A Magyar Nemzeti Galéria nyitólapján azonnal kínálja magát a Digitális Múzeum Program. Vegyük sorra a kínálatot.
Az első karantén ihlette gyűjtemény a Változatok a realizmusra – Munkácsytól Mednyánszkyig. Erre, s az összes többire igaz, hogy minden teremhez tartalmas művészettörténeti hátteret kapunk, épp olyan hosszúságban, amit a látogató vélhetően el is fog olvasni. Ha ezt megtettük, belépünk az adott térbe, ahol 180 fokban pillanthatunk körbe, mi több, átsétálhatunk egyik teremből a másikba – az aktuális hely éles, míg a többi életlen. Az egyes képek melletti fehér korongra kattintva a műről kapunk információt, illetve megnézhetjük teljes képernyős módban. (Kár, hogy nem lehet jobba ráközelíteni a vásznakra, akár a valóságban, ahol felfedezhetjük az ecsetvonásokat.)
A Múzeum otthonról, avagy #maradjotthon 10 állomásos, azaz ennyi alkotást mutat be Renoirtól, Pauer Gyuláig. A Tavasz van! Gyönyörű! címet viselő 8 festményt gyűjtött egybe, olyanokat, mint Szinyei Merse Pál: Majálisa, Ferenczy Károly: Festőnője (amely az adott tárlat borítóképe). A kurátorok 50 percre taksálják a látogatási időt, amely alatt elolvashatjuk a képekről szóló tömör leírást, illetve, hogy az MNG mely gyűjteményének darabja az adott munka. (Jelzem, szintén nem lehet kellően ráközelíteni a műalkotásokra.)
A Díszmagyarban 5 állomásos, 20 perces, ahol Benczúr Gyula: Budavár visszavétele mellett Peter Krafft történelmi vásznaiban gyönyörködhetünk. A német-osztrák mester 10 évesen kezdett rajziskolába járni, 19 éves korától a bécsi Képzőművészeti Akadémián történelemfestést tanult, e mellett jeles portréistaként működött, valamint igazgatta a Belvedere Galériát. Itt található ma a világ legnagyobb Klimt gyűjteménye.
A Fordulópontok elnevezésű virtuális gyűjteményben csupa olyan „sláger” alkotást hoztak össze a művészettörténészek, mint Munkácsy Siralomházát, Szinyei Majálisát, Csontváry Zarándoklás a cédrushoz Libanonban címűt, Rippl-Rónai Kalitkás nőjét, Bernáth Aurél Riviéráját. Az utolsó tárlat a szerelem témáját dolgozza fel.
