Bukta Imrének az volt a célja, hogy a realisztikusan megfestett ábrázolás valószerűtlen jelenetet ábrázoljon. – Előhozhatja a kérdést a nézőből: többé nem lesz szükség tejre, nem lesz szükség ezekre az aranyos, bamba állatokra? – mondta a festő, mire közbevetettem, hogy az ő életét, napirendjét vélhetően nem borította fel a házi karantén. – Annyiban tényleg nem változik egy képzőművész élete, hogy békeidőben szintén a műtermében dolgozik, azonban most az ember elméjét más dolgok foglalkoztatják. Például a messze lévő unokák, gyermekek. Rengeteg születésnap van mostanában, ami nálunk mindig nagy családi ünnepély – válaszolta a képzőművész, majd kérdésemre kitért a falu életében történt változásokra is. – A közösségi terek zárva tartanak. Néha, amikor sétálok, megállapítom, hogy egy árva lélekkel sem találkozom. Mindenki óvatos. Bár volt egy roma temetés, amelyen nagyon sokan összegyűltek a különböző helyekről érkezett gyászolók, akik egymáshoz közel, maszk nélkül búcsúztak szerettüktől. De ezenkívül csak egy-két kóbor kutyával lehet találkozni, amint ütött-kopott bundával oldalognak az üres utcákon.