időjárás 3°C Artúr, Vince 2022. January 22.
logo

A botfülű popcézár botlásai az Omegával

Csatári Bence
2020.05.24. 09:14
A botfülű popcézár botlásai az Omegával

A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) botfülű popcézárja, Erdős Péter bármilyen nagy befolyással is bírt, néha belefutott egy-egy nagy tévedésbe. Nem csoda, hiszen a zenéhez nem, csak a menedzseléshez, ezen belül a zenészek kiválogatásához és egymás elleni kijátszásához értett. Még azzal sem kellett foglalkoznia, hogy melyik zenei terméket hogyan reklámozzák, mert a kádári egycsatornás rendszer mindent benyelt. Közben pedig a magyar könnyűzenei élet folyamatosan a nemzetközi trendek után loholt néhány évvel, ő pedig hiába hangoztatta 1979-ben, hogy „Három éven belül világsztárunk lesz”, ez végül nem jött össze (bár a Neoton Família kétségkívül erős próbálkozás volt). Legalábbis nem az ő jóvoltából.

Az Omega az egyetlen kivétel, ők folyamatos nyugat-európai jelenlétükkel a világsztár státusz kapuit döngették. Nem feltétlenül csak rajtuk múlt, hogy a számos siker ellenére Amerikát nem tudták hosszú távon meghódítani, viszont Nyugat-Európa lényegében a lábaiknál hevert a hetvenes évek második felében. Emiatt aztán egyedül az Omega esett ki úgy-ahogy Erdős Péter actio radiusából, külföldön nehezebben tudott volna utánuk nyúlni, vagy legalábbis ez túlságosan sok energiájába került volna, amikor pedig sikert sikerre halmoztak, meglehetősen kínos lett volna állandóan retorzió alá venni őket. Nem beszélve arról, hogy az Omega maga volt az aranytojást tojó tyúk az MHV számára, így ők sokszor kimaradtak az MHV korifeusának kisded játékaiból.

Presser Gáborék 1971-es Omegából történő távozása után Erdős állítólag csak annyit mondott, hogy amíg ő a posztján van, addig az Omegának nem lesz lemeze. Azt hangoztatta, hogy a magyar közönség nem vevő erre az agresszív muzsikára. Kóbor Jánosék azonban viszonylag hamar megtalálták a saját hangjukat, és a majdani Élő Omega demójával felkeresték Erdős Pétert. A bökkenő a Szexapó című számukkal volt, amiről a popcézár azt hitte, hogy róla írták, és kikérte magának, hogy ne élcelődjenek rajta. Mindezt csak mandinerből tudta meg a csapat, Erdős még arra sem adott alkalmat, hogy megmagyarázzák neki, hogy nem róla van szó. Noha adott rá némi alapot, így akár róla is írhatták volna, de mégsem ez volt az igazság, mert egy közismert figura, bizonyos Hendrey Tibor fotós ihlette meg az Omegát, aki egy ideig minden bulijukon ott volt és udvarolt a lányoknak.

Kóbor János énekel a Budapest Sportcsarnokban
Fotó: MTI – Friedmann Endre

A koncertlemez ötletét azonban nem adta fel az Omega, amit úgy oldottak meg, hogy a műsoraik közönségzaját hozzákeverték a korábban már elkészített demo számokhoz, így azt az érzést keltették, mintha ez egy koncertfelvétel lenne. Ezt megfejelték a pécsi Omega Klubban adott speciális koncerttel, ahol a közönség őrjöngését, énekét és tapsát is felvették. Az Omega abból csinált erényt, hogy Erdős Péter meg akarta akadályozni a lemezük kiadását, az Élő Omega cím így nyert kettős értelmet: az „élő” jelző egyrészt vonatkozott a koncert varázsára, másrészt arra, hogy az Omegát bizony el akarták tenni az útból, de talpra álltak, és megmutatták, hogy igenis életképesek. Kóbor Jánosék összeszorított fogakkal mentek be újra Erdőshöz produkciójukkal, természetesen már a Szexapó nélkül. A felvételről sűrű bólogatások közepette azt mondta, hogy érdemes megmutatni a hangmérnököknek, de közben folyamatosan ellenérzéseinek is hangot adott, miszerint ez úgyse kell majd a magyar közönségnek. A Bors–Erdős tandem aztán kibökte, hogy a hanganyaggal nincs semmi probléma, de papírhiány miatt nem tudnak lemezborítót készíteni. Ezt Meckyék alumíniumborítóval oldották meg, így a packázások ellenére elhárult az összes akadály az Élő Omega 1972-es kiadása elől.

Nem volt egyszerű a cenzúra miatt a Gammapolis lemez címadó számának sorsa sem. Erre Kóbor János így emlékszik: az 1978-ban felvett dal úgy kezdődött a banda tagjainak átlagéletkorára célozva, hogy „Olyan hosszú volt a 33 év…”. Ebben egyértelműen utaltunk a krisztusi 33 évre. Mivel az 1978-ból a 33 évet visszaszámolva 1945-öt kapunk, ezzel azt is sugalltuk akaratunkon kívül, hogy a kádári Magyarországon nem érzi magát jól az ember. Ezért aztán Erdős Péter átíratta velünk a szöveget, így lett belőle az, hogy „Olyan hosszú volt a 23 év…”. Ezzel a szöveggel jelent meg 1979-ben a lemez, de itt meg az volt a baj, hogy az 1979-ből 23-at levonva éppen 1956-ot kapunk, amivel Erdős Péter szerint lázítottuk a magyar társadalmat. A lemez már a boltokban volt, de végül nem zúzatták be emiatt.

Az Omega és Erdős Péter kapcsolata a nyolcvanas években sem volt mindig zökkenőmentes. Az őket menedzselő Bellaphon német lemezcég ugyanis 1980-ban a Kisstadionban rendezett koncertjükön adta át nekik a Nyugaton eladott példányokért járó aranylemezüket. E mögött azonban nem akart lemaradni Erdős Péter sem, nem bírta ki, hogy ne adjon át ő is egy díjat az Omegának. Így kaptak Kóbor Jánosék ezen az estén egy emlékplakettet a magyar popcézártól is. A gesztussal csak egy baj volt, a nagy kapkodás miatt az a felirat szerepelt rajta: „Koncz Zsuzsának”.