A fiatal tárcaíró, ha őszinte akart lenni, nem értette, miért ment el az utolsó pillanatban a katona. Gondolt persze arra, hogy talán azért, mert a királykisasszonynak nem esett meg rajta a szíve, és emiatt nem érdemelte meg őt, de aztán arra is gondolt, hogy ez egy próba volt, ki kellett volna állni. Amikor tizenöt évvel később megnézhető lett a mozikban a hosszabb, rendezői verzió, a fiatal tárcaíró úgy döntött, hogy nem nézi meg. Azt gondolta ugyanis, hogy nem jobb, mint a rövidebb, és óvta a szép, kamaszkori emlékét.
A tárcaíró csak a napokban látta a hosszabb, rendezői verziót. És akkor nemcsak azzal szembesült, hogy a rendezői változat sokkal jobb, hanem azzal is, hogy ebben van magyarázat a meséhez. A lényege az, hogy a nő és a férfi másként gondolkodik a szerelemről. Aztán arra gondolt a tárcaíró, hogy talán jobb is, hogy ezt nem tudta fiatalemberként.
amikor új értelmet nyernek a csókjelenetek
A rendezői verzió egy fél filmmel, vagyis negyvenöt perccel hosszabb, és nemcsak hogy klasszisokkal mélyebb és izgalmasabb, mint a rövidebb, hanem sokkal fájdalmasabb dráma is egyben. Míg az első egy romantikus szerelmi történet, amelyben a mozi hőskorának legnagyszerűbb filmjei adják a díszleteket, addig a második arról szól, milyen lelki szenvedések szülik a legnagyobb művészeti alkotásokat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!