Kálmán Imre élete nem indult operettlibrettóhoz hasonlóan. A siófoki nagypolgári idillt a család pesti rokonoknál történt szétszóródása váltotta. A kamasz Imre a zeneiskola mellett egyik nagynénjénél gyakorolhatott, lévén nekik nem futotta pianínóra. Tehetségéről képet ad, hogy 15 esztendősen, bemutatkozó iskolai hangversenyét követően Ábrányi Kornél, zongorista, zeneszerző, Liszt és Chopin tanítványa megkönnyezte a növendék produkcióját. A folytatás operett helyett dráma: három évre rá, reuma miatt véget ért kurta zongoraművészi pályája.
Zeneakadémiai társai, Szirmai és Jakobi mellett, Molnár Ferenc voltak a legjobb barátai. Molnárral a Pesti Napló szerkesztőségében ismerkedett meg, ahol családja előtt titokban tartva dolgozott zenekritikusként. A négy fiatal gyakorta és kedvtelve látogatta a Király Színházat, egész pontosan a teátrum társalgóját, a művészklubot. Első operettjét, a Tatárjárást Beöthy Lászlónak, a Király igazgatójának ajánlotta fel, aki Oscar Strauss Varázskeringőjének premierjére készülve elutasította. Így jött a Vígszínház, ahol Molnár Ferenc háziszerzőnek számított. Az üzlet jól sült el, a bemutatót követő ötven előadásra elővételben elkelt az összes jegy. Ekkortájt lett világhírű Molnár Ferenc. No és Kálmán Imre, miután egy évre a budapesti premier után Bécsben hasonló sikert aratott a Tatárjárás, amit hamarjában színre vittek Hamburgban, Berlinben, Koppenhágában, Londonban és New Yorkban. Második világsikere, A cigányprímás már megnyitotta számára a Királyszínház kapuját is.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!