Bizony, bizony, mint minden és mindenki, aki és ami jó, az magyar, hát miért maradna ki éppen az operett? A nevezzük így: magyaros stílus gyökerei a népszínműbe kapaszkodnak. A népszínmű és korszakos sztárja, Blaha Lujza (akit a bécsi operett atyja, Suppé is szerződtetni kívánt) a nemzet csalogányaként énekelte be, Pest akkor még többségi német ajkú színházaiba a magyar nyelvet. Ezért jelentős műfaj a népszínmű, amelynek betétdalai verbunkosok, nóták stílusában fogantak, s szalon-cigányzene hangzásban szólaltak meg. Ezt követték az első operettkomponisták, Huszka Jenő (ő a Bob herceggel, első operettjével, az első külföldön bemutatott operettel, egyszerre tarolt Budapesten és Bécsben), illetve Kacsóh Pongrác, akik a francia operettkuplé és a német singspiel beemelése mellett ügyeltek a magyaros stílus megteremtésére. A János vitézben Kacsóh mindenkit megelőzve használja népzenénket műzenei környezetben. Műve bemutatójának környékén diplomáztak a Zeneakadémián Koessler János zeneszerzés tanár növendékei: Bartók Béla, Kodály Zoltán, Szirmai Albert, Jacobi Viktor és Kálmán Imre.