Az a jelenet pedig, amikor a franciák belépnek egy angol kocsmába („E szóra: »francia«, megbolydult a terem, s ahány tekintet, mind úgy szegeződött rám, ahogy a célba találó nyíl: rezegve.”), és két és fél oldalon lemegy a legteljesebb nemzetkarakterológiai börleszk-párbeszéd és -párbajelőkészület, hát annál szebb talán nincs is… Kezdjék el olvasni, hölgyeim és uraim, és többé nem tudják abbahagyni; aztán mire a 13. kötet végére érnek, elmúlik minden rossz.
Robert Merle: Francia história. Tizenhárom kötet.
