A Táncolj velünk! című néptáncoktató filmsorozat 1998 és 2008 között készült gyermekeknek. Az ismeretterjesztő széria a Martin György Néptáncszövetség és az Örökség Népművészeti Egyesület kezdeményezésére indult, összeállítását pedig az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Történeti Interjúk Tárában működő Magyar Mozgóképkincs Megismertetéséért Alapítvány végezte.
A táncokat, amelyeket a MTA BTK Zenetudományi Intézet Néptánckutató Archívuma filmjeivel illusztrálnak, az Országos Széchényi Könyvtár YouTube-csatornáján teszik közzé 2020. május végéig, péntek délutánonként. A filmsorozat kiválóan használható minden közösségben gyermektánc oktatására; alkalmazásával nem csupán a képzett táncpedagógusok, hanem a néptáncot alapszinten ismerő oktatók is kitűnő eredményt érhetnek el. A sorozat szerkesztője és forgatókönyvírója dr. Diószegi László történész, Harangozó-díjas koreográfus, rendezője Szécsényi Anikó, az OSZK munkatársa.
A Rábaköz csodálatos természeti adottságai elősegítették a paraszti társadalom gazdagodását, polgárosodását, de a fejlődésnek kedvezett Ausztria közelsége is.
Az igazán régi Rábaközi népviselet mellőzi a felesleges cifraságokat, egyszerűségében is szép. A rábaközi táncokban az új stílusú lassú és friss csárdás mellett a régi stílust az ugrós tánccsalád helyi változata, a „dus” képviseli (Nyugat-Rábaközben a mars).
A csoportosan, szabályozott formában táncolt körverbunk, a „karéj” az egész magyar nyelvterületet tekintve itt vált a legelterjedtebbé, legdivatosabbá, de eltáncolásának kizárólagos alkalma a búcsú volt.
A csárdás mindig az asszony felkérésével, kar alatti forgatásával és megbillentésével kezdődik, az idősebbek sosem kezdik el a lassú vagy friss csárdást e mozzanat nélkül. A lassú csárdás egyszerű motívumokból, kétlépéses csárdásból és a forgólépések változataiból építkezik, de az előadók egymást elengedve, csalogatva térbeli mozgásukkal gazdagítják táncukat. A friss csárdásra változatos összefogódzási módok, a gyakori kar alatti kiforgatások és a különtáncolás jellemző.
