Zsebes karantén – egy zseniális székelyföldi invenció

A pénztárcámtól megszabadultam a járvány ideje alatt, hogy ne kelljen mindig összetapogatnom.

Most már profi vagyok! – gondoltam magamban a két hónapja tartó karanténos bevásárlások után.

A pénztárgépnél jólesően konstatáltam, hogy magabiztosan nyúlok a kék esőkabátom mellén lévő bal oldali zsebemhez, ahol a magammal való megállapodásom eredményeképpen mostanában, pontosabban a karantén óta tartom a pénzemet. Mert ugye, a pénz hordozza a legtöbb vírust. Fizettem és visszatettem a visszajáró aprót a karanténba, vagyis ugyanabba a baloldali felső zsebbe, hogy ne érintkezzen semmi mással. A kijáratnál, a mozdulataim precizitásától elégedetten, fertőtlenítettem a kezem és boldogan léptem ki a napsütötte parkolóba, hogy na, most végre megtanultam, begyakoroltam a zsebeimmel való bánásmódot.

Nyugodtan elsétálok az autómig. Benyúlok a nadrágom bal farzsebébe, hogy előkotorjam az autókulcsot, mely a második legveszélyesebb tárgynak ítéltetett, ami a vírusokat illeti. Jó Isten! Nincs a farzsebemben a kulcsom! Elöntött a méreg, elszédültem. Ez nem lehet igaz! Hogy történhet meg, hogy most, mikor már minden kötelezően hordozandó tárgyamnak megtaláltam az elkülönített zsebét, mikor már megtanultam, hogy úgy öltözzem, hogy pontosan nyolc zsebem legyen, minden dolgomnak külön-külön, és be is gyakoroltam, hogy rutinosan csak abba a zsebbe nyúljak, amelyből valamit ki akarok venni, hogy most összeomlik a rendszer. Valami nincs rendben!

Óvatosan kívülről tapogatom a zsebeimet, hátha érzékelem külső tapintással a slusszkulcsom. Nem megy. Minden zsebem dugig tömve. Amennyiben tovább akarok menni, kénytelen leszek belenyúlni valóságosan is a zsebeimbe, melyekben ki tudja, mennyi vírus lopakodik.

Sorra veszem:

kabátom bal alsó zsebe: házkulcs, kapukulcs. Ezt csak akkor érintem, mikor tudom, hogy biztos hazaértem, és utána azonnal kezet mosok.

kabátom jobb alsó zsebe: személyi igazolványok, az enyém, a fiamé, az anyámé, és egy csomó kilépő cédula. Jogosítvány, autópapírok. Ezeket csak én érintem, a rendőrök nem foghatják meg, csak távolról nézhetik.

kabátom bal felső zsebe: amint már említettem, itt tartom a pénzem. Ide csak vásárláskor nyúlok, miután mindig fertőtlenítek.

kabátom jobb felső zsebe: szemüveg. Sajnos váltogatnom kell két szemüveget, hogy lássak.

nadrágom bal első zsebe: fertőtlenítő kendők.

nadrágom jobb első zsebe: szájkosár vagy maszk, vagy aminek mondják.

nadrágom jobb farzsebe: telefon.

nadrágom bal farzsebe: Slusszkulcs- rövid ideig, amíg vásárolok. És most nincs ott, nem ta-lá-lom.

Végig kellett kutatnom az összes zsebem, míg végül a pénz között megkerült a slusszkulcsom. Teljesen befertőződtem.

Hazamegyek és kezdhetem elölről az egészet, mint régen, még a karantén elején, amikor még nem volt saját rendszerem, elkülönített karanténos zsebekkel, ebből következően pedig mindent összefogdostam. Akkoriban még minden vásárlás után, minden tárgyamat, minden kilincset, érintett felületeket, kulcsot, élelmiszert, cipőt, szemüveget, igazolványt, telefont, táskát, pénztálcát, golyóstollat, stb. lefertőtlenítettem egy vásárlás után. Hogy ezt a rengeteg fertőtlenítést megspóroljam, képes voltam lemondani a legutolsó utazásom alkalmával Barcelonában vásárolt legszebb táskámról is, hogy ne hordozzam benne a vírust.

A pénztárcámtól is megszabadultam, hogy ne kelljen mindig összetapogatnom. Kitaláltam egy forradalmian új szisztémát: a zsebes karantént, mely szerintem egy zseniális invenció. Pontosan nyolc zsebből állt: négy nadrágzseb, négy esőkabátzseb. Így mindent precízen izoláltam, veszélyeztetettségi szempontok szerint és csak azokkal a tárgyakkal érintkeztem, amelyekkel muszáj egy ilyen lakhely elhagyás során. Ezért pontosan nyomon tudtam követni, hogy mi után kell, fertőtlenítsek. Nem is sejtettem, hogy valamikor összekeveredek, összezavarodok teljesen.

Most számomra összeomlott a világ! Nincs megoldás!