Egy sajátos világ törvényszerűségei

Gyerekverset írni iszonyúan nehéz lehet, az ember sosem tudja, hol a határ negéd és kedvesség között.

Tamás Menyhért két korábbi gyerekverskötetének anyaga került az olvasók elé (a Halparádé 2005-ben, az Utazás Bekóciába 2008-ban jelent meg), tehát az érdeklődők elvileg már ismerhetik az anyagot, mégis az, hogy egy kötetben, együtt megjelent ez a két könyv, valamint Lacza Márta illusztrációi tovább gazdagíthatják az élményt.

Gyerekverset írni iszonyúan nehéz lehet, az ember sosem tudja, hol a határ a negéd és a cukiskodás meg az egészséges mennyiségű kedvesség között, és hát – feltételezem – gyakran előfordul, hogy a gyerekversi szerzői indulattal írt költemény végül nem a gyerekeknek szól… vagy éppen ennek az ellenkezője: a felnőttvers gyerekversként (is) olvasható.

Tamás Menyhért versei ebből a szempontból igen tartózkodók, és bár a ritmusviláguk (különösen az Utazás Bekóciába versek ritmusa) szinte mindig azonos, sikeresen képezik meg egy sajátságos világ sajátságos törvényszerűségekkel bíró auráját („Bekó-tenger, Bekó part, / kicsi-nagyja felé tart, / nem utazol hiába, / utazz Bekóciába, / lakói a bekócák, / háttal ülik a lócát, / fárad jobbja; vitéze, / nincsen, aki igézze, fája híres bekófa, / bekót szedhetsz alóla, / máris terül az asztal, / minden kórászt marasztal, / nem vágynál a bekóra, / szálljál bekóhajóra, / ihatsz, ehetsz napestig, / bekóc bendő repedtig, / így mulat a bekóc nép /mindennap egy bekót lép…”, és így tovább). Az persze mindig kérdés, hogy a már-már szürrealista jellegzetességeket felmutató képi világra mennyire fogékonyak a gyerekek – az bizonyos, hogy néha egészen meglepően reagálnak, tulajdonképpen ellentétesen azzal, amit a felnőttek gondolnak. Nem tudom, mekkora rajongótábora van Tamás Menyhért gyerekverseinek, de a költemények mindenképpen megérdemlik a jóindulatú odafordulást.

Lacza Márta képei az én ízlésemnek a „túlírt” mintájára kissé túlrajzoltak/túlfestettek, de ezt abszolút lai­kusként mondom, könnyen el tudom képzelni, hogy a gyerekek szívesen lapozgatják a könyvet. Melynek második részében, a Halparádé című korábbi kötet – immár „csak” ciklus – anyagába meglepően mélyreható szövegek is bekerülnek: „Torka bölcső, / legélőbb dal: / ikrát költ a / szájköltő hal”, áll például a Szájköltő hal című versben, és ez a kedves játék a felnőtteket is elbűvöli.

Aki már-már a mantrázásig cikkanó ritmusú versvilágra vágyik vagy pedig a különleges (nevű) halakról szóló továbbgondolásokat kedveli, sok örömét leli majd ebben a „gyűjteményes kötetben”, de azok számára sem elvesztegetett idő az elolvasása, akik kicsit szeretnék ismét gyereknek érezni magukat, és nem csupán intellektuálisan, hanem érzelmileg is befogadni a költészetet és elragadtatni általa.

Tamás Menyhért: Utazás Bekóciába. Halparádé. Gyermekversek Lacza Márta rajzaival. Nap Kiadó, Budapest, 2020.