Harmincöt éve alakult újra az Edda Művek

„1983. december 17.: a búcsúkoncert után meghaltam egy kicsit. Aztán érkeztek a levelek. Azt írtátok, Attis, ne add föl! Hittem nektek és bíztam magamban, és tudtam, hogy lesz újra Edda, és lesznek újra koncertek! Ezért írtam a dalt, ünnep minden perc nekem, amit veletek élek át, ünnep, ünnep!” Az Edda Művek újjáalakulását ilyen euforikus hangulatban és a közönség tombolása közepette konferálta fel Pataky Attila, az együttes frontembere éppen 35 éve, 1985. június 7-én a Budapest Sportcsarnokban.

Budapest, 1986. december 22. Pataky Attila, az EDDA zenekar (1986-ban az év zenekara) tagja énekel az eMeRton gálakoncerten a Kongresszusi központban. A Magyar Rádió Zenei Fõosztálya tíz könnyûzenei kategóriában a szakma legkiválóbbjainak elsõ ízben adta ki az eMeRton-díjat. A nyertesek gálakoncert keretében a Budapesti Kongresszusi Központban (BKK) december 20-án vették át a díjakat. MTI Fotó: Cser István Fotó: Cser István

Rocktörténeti kuriózum

A visszatérő budapesti koncert érdekessége, hogy az Eddának ekkoriban még nem volt véglegesített felállása, Patakyn kívül csak a dobos Fortuna László alkotta az Eddát, ők képviselték az együttes „klasszikus” felállását, illetve ők ketten voltak azok is, akik a norvégiai vendéglátózásban egy évvel korábban együtt játszottak. Érdekesség, hogy Fortuna László, alias Tüsi a Rossz állapot című számot nemcsak dobolta, hanem énekelte is, valamint az is, hogy a műsor egy részében állva dobolt.

Hogy ne legyen annyira egyszerű a helyzet, rajtuk kívül még két kategória létezett az Edda háza táján 1985. június 7-én: a többség a vendégzenészek csapatát erősítette, így a két billentyűs, Gömöry Zsolt (aki a Rossz állapot című számban még szaxofonozott is) és Béres Ferenc, továbbá Mirkovits Gábor basszusgitáros és Gellért Tibor gitáros. Igazi rocktörténeti kuriózum, hogy rajtuk kívül a koncerten közreműködőként lépett fel (de végig a színpadon gitározott) Tátrai Tibor, aki sajátos ízt vitt az Edda világába az Elhagyom a várost című opuszukban, amely Edda-bluesként is ismert, és igazán elemében érezhette magát, ahogy Bodonyi Attila szájharmonikás is, de ő csak ebben az egy nótában – ami ebben a verzióban csaknem 12 perces (!) lett – mérette meg magát. (Külön mellékszál, hogy ők ketten egyaránt játszottak a Hobo Blues Band lemezein, előbbi tagként, utóbbi vendégként.)

Pataky Attila az eMeRton gálakoncerten 1986 decemberében

Az ekkori, még nem kiforrott viszonyokat Pataky Attila korábban úgy jellemezte, hogy a gitáros posztra mai szóhasználattal élve castingot írtak ki. Valóban, 1985 elején a székesfehérvári Faxni együttesből ismert Mohai Tamással kezdtek el próbálni, és még ebben az évben megfordult náluk tavasszal a 2017-ben elhunyt Szénich János szintén a Hobo Blues Bandből. Gellért Tibor pedig nemsokára hangmérnökké lépett vissza, de nem maradt végleg hűtlen a gitárhoz, ugyanis a keverőpult mellől számos alkalommal eljátszotta az akkori legnagyobb slágerüket, A kört. Tátrai Tibor sem lépett be az Eddába, a stabil megoldás 1985-ben Csillag Endre, alias Csuka lett. A billentyűs posztra Gömöry Zsoltot tartották meg, aki mind a mai napig zeneszerzőként is oszlopos tagja az Eddának, míg basszusgitárosnak véglegesítették a Zserbó becenévre hallgató Mirkovits Gábort.

Megfelelő minőségű tapsok

Az Edda Művek újjászületését jelző 1985. június 7-i koncertről nagylemezt is kiadott a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, az újrakezdésükről szóló hírt ez tette igazán országosan ismertté. Igaz, kicsit megfricskázta Patakyékat azzal, hogy a kezdő zenekaroknak fenntartott Start szerkesztőség emblémája díszelgett a korongokon, mert akárhogy is nézzük, az Edda Művek, hiába akkor alakult újjá, platina- és aranylemezek birtokában már messze nem számított kezdőnek. Minden bizonnyal abban is egyedülálló az Edda, hogy ők az egyetlen magyar rockzenekar, amelynek egymás után két koncertlemeze is megjelent, hiszen a „régi” Edda búcsúkoncertjét is kiadták 1984-ben Viszlát! címmel. Utóbbin az alkalom természetéből fakadóan mindössze egyetlen addig még meg nem jelent szám volt (Adj menedéket!), míg a visszatérő koncertről készített lemezen egyetlen régi dal sem akadt, hacsak nem számítjuk ide a hanghordozó legelső néhány taktusát, amelyek a Minden sarkon álltam már című, a befutást jelentő slágerük utolsó hangjait rezonáltatták, miközben a rajongók skandálták, hogy „Attila, Attila”.

A közönség hangjának felvételével egyébként komoly problémák adódtak a BS-ben, ami egy koncertlemeznél alapvetően meghatározó tényező. Nem mintha a budapestiek nem lettek volna elég lelkesek, de a technika ördöge megviccelte az együttest, ezért hazarohantak Miskolcra egy spontán koncertre, ahol már jobban ügyeltek a megfelelő minőségű tapsok és együtténeklések felvételére. Így fordulhatott elő az, hogy a nagy visszatérő Edda-lemezen kétféle közönség zaja hallható, de természetesen ebből semmit nem lehet észrevenni. A BS-koncert vége felé a korabeli videófelvétel tanúsága szerint Pataky Attila egyfajta show-elemként Edda-jelvényeket szórt a közönségnek, egy kicsit később pedig, éppen a fellépő zenészek bemutatása előtt, egy apró balhé is történt, ami amúgy rockkoncerteken egyáltalán nem szokatlan. Az első sorokban, a frontvonal egy részében nagy tülekedés támadt néhány rajongó között, amit Pataky nagyon jó pedagógiai érzékkel a maga határozott, de kedves stílusában, „Nyugi! Csak velem foglalkozzatok!” felszólítással még csírájában elfojtott.

Az Edda Művek él!

A koncertmenü 19 tételből állt, amiből két új számot (Ünnep, Enyém is volt) kétszer is játszottak, nyilvánvalóan a sulykolás szándékával, illetve az Ünnepnek Pataky első nekifutásra elrontotta a szövegét, ami egy lemezfelvételnél nem túl előnyös, bár kétségkívül elég gyakran megesik a rockszakmában, hogy valaki egy új dal szövegével még nem barátkozott meg.

A 17 szám nagyjából fele, összesen nyolc volt vadonatúj, s ezek közül mind felkerült a lemezre. Az elhangzás sorrendjén is csavartak némileg a lemezen, bár az első három új szám a koncerthez képest stimmelt: a nyolcvanas évek közepén a nyolcvanas évek elejéről (!) nosztalgiázó Enyém is volt, a korábbi dobosuk, Halász József korai halála miatt írt Emlékezni és az Így akarom egymást követték. A továbbiakban azonban a lemezen felcserélődtek a számok a koncerthez viszonyítva, és csak az utolsó új nóta (Ünnep) volt a lemezen is az utolsó. Nyilvánvalóan ez a szerkesztési koncepció időközbeni változtatásából fakadt, bár azt sem lehet kijelenteni, hogy ilyen esetben feltétlenül csak egyetlen jó megoldás lenne.

Pataky Attila a Papp László Budapest Sportarénában 2020 márciusában
Fotó: MTI/Mohai Balázs

További változtatás a kiadott hanganyag és a BS-koncert között, hogy a Barbárok című dal elején lévő, élőben elhangzó dobszóló érzékelhetően lerövidült. Ugyanakkor Pataky Attila meglepően jól át tudta kötni a felkonferálásában a szám tartalmát az alig egy héttel korábban, 1985. május 29-én bekövetkezett, a futballhuliganizmus okozta, számos emberéletet követelő, brüsszeli Heysel-stadionban lejátszódó tragédiához. Új színt jelentett az Edda arculatában a Gyönyörű lányok, mert itt immáron kendőzetlenül jelent meg a testi szerelem.

Ugyancsak az emberi kapcsolatokat feszegeti A barát című daluk, de az újonnan alakult Edda legnagyobb slágere erről a lemezről egyértelműen A kör, amely a mai napig elmaradhatatlan kelléke az Edda-koncerteknek, de nemcsak az eddások, hanem lényegében az egész ország ismeri. Ennek a számnak külön története van, ugyanis eredetileg nem így szólt, hanem sokkal lassabb tempóban és jóval líraibban, aztán alig egy-két hónap alatt áthangszerelték és ütőssé tették. Nem véletlenül került a lemez végére az Ünnep, mert a fülbemászó, rockos dallam minden jóérzésű embert meg tudott szólítani, így népszerűsége alig marad el A körétől. A koncerten egy speciális mozgású, bőrszerkóba öltöztetett hölgy illusztrálta táncával a színpadon a mondanivalót, de ami ennél sokkal lényegesebb: Pataky a szám végén hivatalosan is bejelentette: „Az Edda Művek a mai naptól holtbiztos, hogy él!”

Az újrakezdésről Pataky Attila korábban azt mondta: „Mindig is őrült szenvedéllyel csináltam az Eddát, és reménykedtem, hogy ha rengeteg melót pakolok bele, akkor annak meglesz az eredménye. Az egykori rajongók nagyon várták, hogy újra megszólaljanak a dalok. A közönségnek fontos volt, hogy az énekes akarja azokat a dalokat, amiket ők szeretnek. A BS-buli után már éreztem, hogy nyertünk, de innen megint csak a meló jött, menni kellett tovább, szervezni a zenekart, míg aztán stabilizálódott a felállás is.” Innentől pedig mindenki ismeri a történetet: az Edda Művek a mai napig, több mint négy évtized után is velünk van, és a korabeli rajongóik gyermekei, sőt akár unokái is járnak a koncertjeikre.