A teljes igazság kedvéért jegyezzük meg, hogy a legeslegelső újjáalakuló koncertet 1985. április 14-én adta az Edda Művek Szegeden, amelyet egy országos turné követett, ennek volt a csúcspontja a Budapest Sportcsarnokban hétezer néző előtt tartott fellépés. Ez pecsételte meg igazán Pataky Attila és társai visszatérését a hazai rockzene porondjára, és az itt készített felvételből az Omega-stúdióban megszerkesztett nagylemezből, ami nemes egyszerűséggel az Edda V. címet kapta, tudta meg az ország apraja-nagyja, hogy a híres-neves miskolci banda újra él és dolgozik.
Pedig az újrakezdés nem is volt annyira egyszerű és kézenfekvő, már csak azért sem, mert a hasonszőrű rockercsapatok (P. Mobil, Karthago, P. Box, Korál) éppen ekkoriban, 1985–1986-ban függesztették fel működésüket vagy oszlottak fel, ami mögött egyrészt a hard rock zenei irányzat népszerűségének csökkenése, másrészt a média őket érintő sokszor nemtelen támadása állt, ami tovább fokozta a rajongók számának csökkenését. A korabeli helyzetet Pataky jól átlátta és értékelte, ami látszódik az új banda zenei stílusán is. Sokan egy kicsit az 1984-es norvégiai vendéglátózás nyomait vélik felfedezni a kissé slágeresebb 1985-ös Edda-hangvételben, de felfogható ez a stílusmódosítás a korabeli trendekhez való igazodásként is.
Mindenesetre az Edda Művek történetében az 1985. június 7-i BS-beli Edda-koncert vízválasztó volt, nyilvánvalóvá vált, hogy továbbra is számolni kell velük, és a különböző kritikák ellenére meghatározó, megkerülhetetlen szereplői maradtak a hazai rockzenei életnek. Az élet őket igazolta, generációjukból és stílusukból ma már kevesen vannak, akik ekkora népszerűségnek örvendenek. A régi, „bakancsos” Edda hangzását hiányolóknak pedig elmondható, hogy hagyományaikat 1985-ös újjáalakulásuk után korszerűsített hangszerelésben ma is folyamatosan ápolják, és az idők során bebizonyosodott, hogy a zúzós nóták mellé a közönség igenis igényli a lírai vonalat, sőt a dinamikus számokban is a fülbemászó, lágyabb dallamokat, ami ettől még rockzene marad.