Kellő tűzzel és drámával

Befejeződött az István, a király iskolába megy zenés színházi program. A négy hónapos verseny döntője a járvány alatt zajlott online formában. A zsűri egyik tagjával, Szörényi Örssel beszélgettünk, de nem kizárólag a vetélkedőről, szóba ejtettük, hogyan töltötte katonaidejét szakácsként, s nem feledkeztünk meg családi pincészetükről sem.

Szörényi Örs: Az iskolás vetélkedő nyertesei az ősbemutató szereplőinek az unokái lehetnének Fotó: Szörényi Réka

A néha komor, máskor kora nyári időben a vendéglő teraszán foglaltunk helyet, s az éppen szervírozott kávéról eszmét cserélve, Szörényi Örs megjegyezte: a tejszín kihozza az ízeket. Nosza, lecsaptam a témára, ha már profi szakács a beszélgetőtársam.

– A vaj ugyanúgy, ezért használnak rengeteget a francia konyhában, ami egyébként régen meghonosodott az itthoni gasztronómiában, s egyik alapja a magyar, nem a magyaros szakácsművészetnek – tudtam meg a Gundel Károly szakközépiskolában végzett zenésztől, aki kifejtette, hogy a Monarchia idejében a környező országok ételei és ízvilága szintén megtelepedtek hazánkban.

– Ez a magyar kultúra szépsége, ez az olvasztótégely-szerűség. Elég Borbás Marcsi bármelyik műsorába belepillantani, ahol fantasztikusan színes paletta tárul elénk – magyarázta lelkesen Szörényi Örs, akitől azt is megérdeklődtem, hogy az édesapjával, Szörényi Leventével végzett és már profivá érett borászati tevékenységükben vajon segít-e a szakácsszakmája?

– Alapvetően apám valósította meg magát a szőlészkedésben, engem huszonévesen egészen más dolgok érdekeltek a Balaton partján. A szakácsiskolában a nyolcvanas évek végén mindenre megtanítottak, ami egy akkori étlapon szerepelt – mesélte, hozzáfűzve: szülei nem ellenezték, hogy muzsikus legyen. ám édesapja úgy vélte, kell egy polgári szakma a gyerek kezébe, ezért lett szakács.

– Bekerültem a Fórum Hotelbe, ahol Kalla Kálmán mesterszakács vezetésével végigjártam a szamárlétrát, megtanultam a munkához való hozzáállást.

Szakács helyett mégis inkább zenész lett, méghozzá az Első Emelet dobosa 1990-ben, onnan hívták be egy évre katonának.

– A seregben szakács voltam, egy kicsi szigethalmi légvédelmi laktanyában, ahol ugyanazt az ételt kapták a tisztek és a sorkatonák – beszélt szerencsés bevonulásáról, majd elárulta: első időkben sem zöldség, sem gyümölcs, sem tejtermék, sem pékáru nem került az asztalokra, azonban, miután besorozták a szigethalmi zöldséges fiát, rajta keresztül megreformálta az étlapot.

– Annyira kedveltek, hogy leszerelésemhez közeledve bevihettem a dobszerelést, és a laktanyában készültem az első lemezemre.

Szörényi Örs: Az iskolás vetélkedő nyertesei az ősbemutató szereplőinek az unokái lehetnének
Fotó: Szörényi Réka

Hirtelennek tűnő vállalkozása előzményéről elárulta: középiskolásként játszhatott a Jam nevet viselő zenekarban, amelyben rajta kívül dzsesszkonzervatóriumi hallgatók zenéltek, akik új élményekkel gazdagították a leendő muzsikust.

– Az első albumom azért is lett stíluskavalkád, mert rengeteg zenei hatás ért, a második azonban már egységesebbre sikerült Adamis Anna szövegeivel, amelyekre szinte maguktól jöttek elő belőlem a dalok. Több lemez aztán nem készült…

– Talán, mert édesapja megvette a Bács-hegyen a szőlőt, mint mondani szokta: takarékbetétkönyvnek, s ezzel új kaland indult a Balaton-felvidéken? – kíváncsiskodtam.

– Nem, nem, de segítettem neki, Együtt raktunk le nyolcszáz tőke szőlőt 1996-ban, azonban a zöldmunkákban az elmúlt húsz évben nem vettem részt aktívan. Most, ötven felé, a gyerekekkel már rendszeresen lejárunk – fogalmazott Szörényi Őrs, aki kivette részét a közös munkából azzal, hogy a családi borok bolti forgalomba kerülhessenek, ami tavaly decemberben az Illés Klubban meg is történt.

– Évi kétezer palack juhfarkot és olaszrizlinget készítünk, ami nagyon kis mennyiség, de inkább minőségben szeretnénk fejlődni – vallotta be, mert nem ebből kívánnak megélni.

– Ha már vannak Szörényi Levente-lemezek, -CD-k, -DVD-k a polcon, hát kerüljön mellé a bor is.

– És – tettem hozzá – az István, a király iskolai verziója.

– Igen, most ért véget az István, a király iskolába megy versenysorozat – bólintott Szörényi Örs, felidézve, hogy 2007-ben nagynénje, Rosta Mária producer a rockopera szereplőválogatását valósította meg vetélkedő formájában.

A Társulat című műsor hatalmas siker lett.

– Most hasonlóan zajlott a vetélkedő, csak gyerekekkel, akik az ősbemutató szereplőinek unokái lehetnének – emlékeztetett, kiemelve: ez az a mű, ami politikai oldaltól függetlenül közös nevezője a magyar kultúrának.

– Több ezer videóbejelentkezést végignézve, bátran mondhatom, hogy elképesztően ügyes, spontán megformálásokat láttam, kellő tűzzel és drámával – válaszolta arra a közbevetésemre: nem lesz-e vicces egy gyerek Sarolt, aki azt kiáltja: „Pusztulj vagy meghalsz!”?

– Eleve úgy ülünk majd be a nézőtérre, hogy tudjuk, gyerekek fogják játszani. A szereposztás egyébként Kárpát-medencei, mert fele-fele arányban kerültek bele anyaországi és határon túli fiatalok – mondta Szörényi Örs.

Tehetségükről mi is meggyőződhetünk, hiszen több előadást terveznek az iskolás István, a királyból.