A besúgó átver mindenkit

A kommunista diktatúra gondosan számontartotta még azt is, ki mikor és mennyit szerelmeskedik a párjával.

A kukkoló ügynök meghamisítja a jelentéseket, hogy hosszabb ideig tartson a megfigyelés Forrás: Best Hollywood

Florian Henckel von Donnersmarck egy olyan filmet szeretett volna készíteni, amely megmagyarázza Lenin egyik mondását, amely Beethoven Appassionat-szonátájával kapcsolatos. Lenin ugyanis azt mondta, hogy ha gyakran hallgatná az Appassionatát, képtelen lenne győzelemre vinni a forradalmat. (Így már érthetőbb az is, ­miért akarják manapság a kommunisták betiltani a komolyzenét.) A rendezőnek, aki 25 éves korától 33 éves koráig forgatta első filmjét, igencsak árnyaltan sikerült elmagyaráznia Lenin mondását a művével, sőt azt is sikerült bemutatnia leginkább a fiatalabb nézőknek – az idősebbek ugyanis pontosan tudják –, miért nem szabad, hogy bármikor is a történelem során visszajöjjenek a kommunisták.

A film tudniillik egészen cizelláltan mutatja be, hogy a kommunisták nemcsak Istenben nem tudnak hinni, hanem az emberben sem. Vagy másként: olyan rendszert építettek, amelyben ismeretlen fogalom az emberség. A fiatal filmrendező ezt mindjárt a film legelején leszögezi egy embertelen vallatást bemutató jelenettel, amelyben ráadá­sul a film főszereplője éppen tanít az ügynökök kiképzésével foglalkozó iskolában. Ám A mások élete nem erről szól, hanem arról a gyomorforgató jelenségről, hogyan figyelte meg a kommunista diktatúra azokat az embereket, akikről azt gondolták, nem értenek egyet a rendszer által rájuk erőltetett ideológiával.

A film története szerint egy író és egy színésznő életét kezdi megfigyelni egy igencsak visszataszító Stasi-ügynök, akiről elég hamar megtudjuk, hogy a kukkoláson kívül konkrétan nincs is élete. A filmből egyébként egészen pontosan kiderül, hogyan szerveztek zsarolással, fenyegetéssel mások tönkretételére törő besúgói hálózatot. Kevés gusztustalanabb dolog van a világon, mint amit a néző éppen lát. Mások életét, gondolatait, hétköznapi dolgait, intim pillanatait, szerelmes csókjait gondosan lejegyzetelő ügynököket látunk ugyanis, és közben végig arra gondolunk, vajon hol van a határ, mi az, amit már kellemetlen leírni ezeknek az emberséget nem ismerő erkölcsi hulláknak. A film azzal szembesít, hogy nincs ilyen mondat. A kommunista diktatúra gondosan számontartotta még azt is, ki mikor és mennyit szerelmeskedik a párjával.

A kukkoló ügynök meghamisítja a jelentéseket, hogy hosszabb ideig tartson a megfigyelés
Fotó: Best Hollywood

Amikor pedig a néző azt gondolja, hogy mindezt már nem lehet tovább fokozni, kiderül, hogy lehet. Nem elég ugyanis az, hogy a kommunizmusban nem lehetett intimitásban élni, a pökhendi hatalom be is avatkozik az emberek életébe, megpróbál konfliktushelyzeteket teremteni, hogy történjen végre valami baj, ami után már könnyedén be lehet szervezni ügynöknek a megfigyelt személyeket.

A másik fordulat, hogy a filmbéli Stasi-ügynök meghamisítja a jelentéseket, és úgy tűnik, mintha megpróbálná megmenteni a családot. Persze nem sikerül a terve, a színésznő, akibe az író után ő is beleszeret, öngyilkos lesz. Az ördög ugyanis mindig benyújtja a számlát, és ott mér ránk csapást, ahol a legfájdalmasabb. Az igazi arculütés azonban a film utolsó negyedórájában következik. Eljön a rendszerváltozás, a Stasi-iratokat nyilvánossá teszik, és mindenki megtudhatja, jelentett-e róla a felesége, a szomszédja vagy a legjobb barátja. Az író is kikéri a temérdek iratot, ami róla készült, majd szembesül azzal, hogy több helyütt meghamisították a jelentéseket. Mivel azt hiszi, hogy valamiféle emberség volt a mozgatórugó, ír egy naiv könyvet a rendszerváltozás után, amelyben köszönetet mond az őt megfigyelő ügynöknek.

Csakhogy mi, nézők tudjuk, hogy ha az ügynök nem figyeli és manipulálja az életüket, akkor nem következik be a katasztrófa. Sőt mi, nézők azt is tudjuk, hogy nem az emberség, hanem az önzőség vezette a jelentések meghamisításakor az ügynököt. Mégpedig azért, hogy hosszabb ideig tartson a megfigyelés, hogy lehessen még lubickolni mások életében, hogy hallhassa még a színésznő sóhajtozását szerelmeskedés közben. Jellemző a film végi ördögi mosoly, amikor a mások életét megfigyelő besúgó az író köszönetnyilvánításként írt naiv könyvét tartja a kezében. Tökéletes az átverés. Sikerült az utókort is hülyére venni.