Fotó: Best Hollywood
Amikor pedig a néző azt gondolja, hogy mindezt már nem lehet tovább fokozni, kiderül, hogy lehet. Nem elég ugyanis az, hogy a kommunizmusban nem lehetett intimitásban élni, a pökhendi hatalom be is avatkozik az emberek életébe, megpróbál konfliktushelyzeteket teremteni, hogy történjen végre valami baj, ami után már könnyedén be lehet szervezni ügynöknek a megfigyelt személyeket.
A másik fordulat, hogy a filmbéli Stasi-ügynök meghamisítja a jelentéseket, és úgy tűnik, mintha megpróbálná megmenteni a családot. Persze nem sikerül a terve, a színésznő, akibe az író után ő is beleszeret, öngyilkos lesz. Az ördög ugyanis mindig benyújtja a számlát, és ott mér ránk csapást, ahol a legfájdalmasabb. Az igazi arculütés azonban a film utolsó negyedórájában következik. Eljön a rendszerváltozás, a Stasi-iratokat nyilvánossá teszik, és mindenki megtudhatja, jelentett-e róla a felesége, a szomszédja vagy a legjobb barátja. Az író is kikéri a temérdek iratot, ami róla készült, majd szembesül azzal, hogy több helyütt meghamisították a jelentéseket. Mivel azt hiszi, hogy valamiféle emberség volt a mozgatórugó, ír egy naiv könyvet a rendszerváltozás után, amelyben köszönetet mond az őt megfigyelő ügynöknek.
Csakhogy mi, nézők tudjuk, hogy ha az ügynök nem figyeli és manipulálja az életüket, akkor nem következik be a katasztrófa. Sőt mi, nézők azt is tudjuk, hogy nem az emberség, hanem az önzőség vezette a jelentések meghamisításakor az ügynököt. Mégpedig azért, hogy hosszabb ideig tartson a megfigyelés, hogy lehessen még lubickolni mások életében, hogy hallhassa még a színésznő sóhajtozását szerelmeskedés közben. Jellemző a film végi ördögi mosoly, amikor a mások életét megfigyelő besúgó az író köszönetnyilvánításként írt naiv könyvét tartja a kezében. Tökéletes az átverés. Sikerült az utókort is hülyére venni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!