De mindez csak egyik szelete a kötet érdemeinek: a gazdag képanyagon és az ízléses kivitelezésen túl magyarázatot kapunk a címre és a borítóképre, illetve sok szempontból Szemadám György művészetére is. Ez a pálya esetlegességekkel és véletlenekkel teli pályának tűnik, de a könyv segítségével létrejövő sajátos fénytörésben pontosan látszik, hogy semmi sem történhetett másként, és ezen az úton kellett felívelnie a művész pályájának. És két anekdota között ilyen súlyos megállapítások ütik mellbe az olvasót: „Az első időkben a festészet számomra tényleg csak »önmegvalósítás« volt, amint azt sok fiatal művész ma is vallja, s évtizedeknek kellett eltelnie ahhoz, hogy megvilágosodjék előttem: a lehető legnagyobb félreértés – a kókler félreértése – az, amikor valaki arról beszél, hogy a művészet afféle »önmegvalósítás« lenne. A művész célja ugyanis nem lehet önmaga megvalósítása, hanem feladata az, hogy általa valósuljon meg valami.” Súlyos, nagy könyv született, amelyik megérdemli a kitüntető figyelmet.
Szemadám György: Lélekszkafander. Családtörténet a 20. századból. MMA Kiadó, Budapest, 2020.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!