– Külföldön, ahol hatalmas összegekért cserélnek gazdát Moholy-Nagy alkotásai, nem tudják, hogy magyar származású – szögezte le a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) rektora, hozzáfűzve, hogy ezért születésnapja alkalmából riportfilmet forgattak, amelyben szakemberek, alkotóművészek tesznek hitet amellett, hogy miért fontos a mai napig Moholy-Nagy László munkássága. Emellett egy 125 másodperces animációs alkotásban mutatják be a művész életét, a videót pedig elküldték a külföldi magyar kulturális intézeteknek.
– A mester 125. születésnapján, július 20-án, ki-ki az adott helyi idő szerint 10 órakor közzétette a filmet, így a világon egész napos programként pergett a videó – árulta el Fülöp József.
De lássuk csak, hogy szülőhazájában miért ismerik ilyen kevesen a világhírű alkotót?
– Azért maradt ki a művészeti kánonból, mert amikor az első világháború után elhagyta Magyarországot, még nem volt ismert művész. Németországban, a Bauhausban alapozta meg hírnevét, amelynek 1923-ban lett professzora – magyarázta a rektor, aki kifejtette, hogy az első világháború pusztítása, a silány tömegtermelés a Bauhausban is sokakat fordított a kézművesség felé, Moholy-Nagy ezzel szemben azt képviselte, hogy a művészetnek és a technológiának együtt kell működnie, mert a technológia előbb-utóbb mindenütt teret hódít. Mint tapasztaljuk, így is lett.
A Bauhaust 1919-ben alapították, egy újfajta szellemiségtől vezérelve, mely szakított a 19. században kialakult akadémikus művészeti oktatással. Alapvető filozófiájuk szerint azért, hogy a hallgatók találkozhassanak a legkülönfélébb technológiákkal, ismerjék meg a társadalmi közeget és a gazdasági lehetőségeket is, és így váljanak alkotókká, akik képesek a kor kihívásaira kreatív megoldásokat találni.
– Az alkotók pedig alakítsák a világot – emelte ki Fülöp József, emlékeztetve, hogy noha a MOME jogelődje az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Tanoda, az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde, 1880-ban vált önálló intézménnyé, így jóval a Bauhaus előtt alakult, átvette annak szellemiségét. A rektor szerint a Monarchiában hamar rájöttek, hogy az ipari forradalom újításai megkövetelik olyan alkotók képzését, akik magas művészeti színvonalon terveznek használati tárgyakat, ruhákat, közösségi tereket a tömegtermelés számára, ezért nem sokkal később az uralkodó megalapította az Iparművészeti Múzeumot, ahol az Iparművészeti Tanoda is helyet kapott. Az intézményük 1954-ig működött a Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte Üllői úti palotában, ám miután kinőtte, átköltöztették a Zugligeti útra, a Farkasdy Zoltán-féle népfőiskolának szánt épületbe.