Seriffcsillag a porban

Sokan úgy emlegetik, mint minden idők legjobb westernfilmjét Fred Zinnemann 1952-ben készült moziját, a Délidőt. Kétségtelen, hogy a filmtörténet egyik legérdekesebb alkotásáról van szó, de erősen túlzás lenne a legjobb westernnek kikiáltani egy olyan művet, amely a thriller műfajára jellemző feszültségkeltő eszközök révén vált érdekfeszítő alkotássá, míg szinte teljesen hiányoznak a filmből azok a jelenetek, amelyek miatt nemzedékek rajonganak máig a westernfilm műfajáért.

Will Kane (Garry Cooper) végigjárja a települést, hogy segítséget kérjen hivatalának Fotó: IMDB

A bűn vonata viszont megállíthatatlanul közeledik. Ezt egyrészt onnan tudja a néző, hogy telik az idő, ha néha lassan is. Másrészt onnan, hogy amikor a filmben nincsen párbeszéd, egy country nótát lehet hallani, amely alatt, a zene ritmusához igazodva egy gőzmozdony hangja hallható. Minél többet hallja a néző ezt a gőzmozdonyritmust Gary Cooper baktatása közben, annál nyomasztóbbá válik a film hangulata. És ezen már az sem változtat, hogy a végén győz a jó. A filmtörténet legszomorúbb jelenete a zárókép: Will Kane eldobja a seriffcsillagot és szó nélkül ellovagol a feleségével.

A porban heverő seriffcsillag és a film teljes története olyan mértékig felháborította a legnagyobb westernhőst, John Wayne-t, hogy Howard Hawks filmrendezővel nekiláttak egy olyan film elkészítésének, amelyben minden éppenhogy fordítva van, mint ebben. Ez lett az 1959-es Rio Bravo, amely egy időre megvédte a mundér becsületét.