A No Need to Shoutban kicsit magához tér a gitár, de azért itt is az orgona meg az önfeledt zongoraszóló (bőven húzhatták volna még) viszi el a balhét, amellett, hogy jó a dal, és a fináléban itt is fölzárkózik a háttérkórus. A Step by step drámai orgonafutammal indít, ez a hatás a visszhangos, misztikus hangulatú, némi női huhogással is színesített vokáloknál is marad. A What the What laza roki, a Power of the Moon kellemes, pszichedelikus utazás, a The Long Way Round afféle vonatablakon kibámulós hangulat. A Man Alive komor tűnődése kissé túlnyújtott, a záró Dancing in My Sleep ellenben feszes, dögös kis rockkal köszön el a hallgatótól, aki valószínűleg nem fog minden számra emlékezni.
Ettől még a Whoosh! korosztálytól függetlenül ajánlott, könnyen emészthető, ám igényes, borús-derűs rocklemez. Néha még háttérzenének is jó lehet, ki kell próbálni.
Deep Purple: Whoosh! 2020, earMUSIC.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!