Kultuszfilmek a világhálón – Ladislao Vajda: Marcelino, kenyér és bor (1955)

Mostantól a neved legyen Marcelino, kenyér és bor – mondja Jézus Marcelinonak a magyar származású Ladislao Vajda 1955-ös filmjében. A Marcelino, kenyér és bor nemcsak Spanyolországban volt kultuszfilm a maga korában, hanem még az Ezüst Medvét is elhozta 1955-ben a berlini nemzetközi filmfesztiválon. Sőt, a film még ma is ott van az első tízben, ha spanyol filmeket rangsorolnak Spanyolországban. Hazánkban viszont elfeledkeztünk Vajda László filmrendezőről, aki például A kölcsönkért kastély rendezője volt 1937-ben, amelyben Kabos Gyula, Tolnay Klári, Ráday Imre, Turay Ida voltak a főszereplők.

Nekem tizenkét apukám van – mondja Marcelino egy anyának a Marcelino, kenyér és bor című 1955-ös filmben, amelyet Ladislao Vajda rendezett. Az anya megkérdezi, hogy édesanyja van-e, és a fiú azt válaszolja, hogy nincsen, illetve van, a mennyországban. A magyar származású Ladislao Vajda spanyol filmje, ugyanis ezekben az időkben már Spanyolországban élt és alkotott, arról szól, hogy tizenkét szerzetes a ferences kolostor kapujában hagyott fiú csecsemőt felneveli. Egyszerűen tüneményes ez a film, ugyanis mindannyian foglalkoznak a fiúval, akit eleinte nem is akarnak megtartani, de nem találnak megfelelő szülőt a felneveléséhez. Vagy inkább egészen pontosan, és ezért is aranyos film ez, nem is igazán akarnak találni olyan családot, akik felnevelnék. Mert ez a fiúcska, a temérdek dolguk mellett, igazi kihívás az életükben. Fényt és lángot hoz, felnevelése felelősségteljes feladat.

Van, aki írni oktatja, van, aki gondoskodik arról, hogy finomakat egyen, van, aki a lelkével foglalkozik és van, aki az imádkozást tanítja meg neki. Mert ez mind fontos. Ladislao Vajda rendezésének nagysága abban áll, hogy egy végtelenül szomorú történetet – ugyanis az élet telis-tele van szomorúsággal – úgy varázsol a filmvászonra, hogy egy csöppet sem szomorodik el igazán a néző. Hogy az élet vitalitásának lüktetését érzi a film nézése közben, hogy érzi az isteni gondoskodás mindenhatóságát. Mert ez a film egy nagyon szép vallási példázat, ami sok mindenről szól. Egyrészt szól az önfeláldozásról, a másik ember iránti gondoskodás fontosságáról, másrészt szól az isteni kegyelemről. Mert az ördög folyamatosan jelen van, munkássága még a szerzeteseket is elüldözné a vidékről, ám a fiú mennybe menetele megakadályozza mindezt.

[caption id="" align="alignnone" width="780"] Forrás: IMDb[/caption]

A rendezés szinte odáig megy, hogy burleszkbe illő jelenetekkel szórakoztatja a nézőt, a fiú ugyanis azért egy csintalan kölyök, ám a szerzetesek egy percig nem haragudnak rá, inkább csak nevelik alázattal, csendesen, jó és pozitív mintával, tengernyi türelemmel. Ez a film a spanyoloknál ma is a tíz legnépszerűbb spanyol film között szerepel, igazi erkölcsi problémákról szépen gondolkodó családi mozi.

Marcelino a film kétharmadánál találkozik Jézussal. Krisztus ugyanis a kedvéért lejön hozzá egy keresztre feszítését ábrázoló szoborról, Marcelino pedig frissen sütött kenyeret és bort hoz neki. Ezért is mondja Jézus, hogy a neve legyen Marcelino, kenyér és bor. A példázat szerint az ajándékokért, a gondoskodásért cserébe megadja Jézus a fiúnak, amit a világon a legjobban szeretne. Megkérdezi tőle, hogy szerzetes akar lenni vagy az édesanyjával találkozna. A fiú az utóbbit választja. Mert a tizenkét szerzetes, bár mindent megtett, ami tőlük telhető, de az anyai gondoskodást nem tudták megadni. A film csúcspontja, amikor Marcelino megkérdezi Jézust, milyenek az anyukák. Krisztus elmeséli neki, hogy az anyukák adnak. Egész valójukat, az életüket áldozzák a gyermekeikért, míg öregek és hajlott hátúak nem lesznek. – És csúnyák? – kérdezi a fiú. – Nem csúnyák, Marcelino – mondja Jézus. – Az anyák soha nem lesznek csúnyák.

Marcelino mennybe menetele nemcsak a falut váltja meg a gonosztól, nemcsak a szerzetesrendet tarja meg a falu közösségében, hanem erőt ad minden anyának, aki megnézi ezt a filmet. Erőt ad akkor, amikor bár csodálatos a gyermeknevelés, de nehéz pillanatait éli meg éppen egy anya. És erőt ad az apáknak is. Mert a tizenkét szerzetes intellektuális munkája révén egy olyan kölyök cseperedett fel, akinek helyén van az esze, de leginkább a szíve.