Marcelino a film kétharmadánál találkozik Jézussal. Krisztus ugyanis a kedvéért lejön hozzá egy keresztre feszítését ábrázoló szoborról, Marcelino pedig frissen sütött kenyeret és bort hoz neki. Ezért is mondja Jézus, hogy a neve legyen Marcelino, kenyér és bor. A példázat szerint az ajándékokért, a gondoskodásért cserébe megadja Jézus a fiúnak, amit a világon a legjobban szeretne. Megkérdezi tőle, hogy szerzetes akar lenni vagy az édesanyjával találkozna. A fiú az utóbbit választja. Mert a tizenkét szerzetes, bár mindent megtett, ami tőlük telhető, de az anyai gondoskodást nem tudták megadni. A film csúcspontja, amikor Marcelino megkérdezi Jézust, milyenek az anyukák. Krisztus elmeséli neki, hogy az anyukák adnak. Egész valójukat, az életüket áldozzák a gyermekeikért, míg öregek és hajlott hátúak nem lesznek. – És csúnyák? – kérdezi a fiú. – Nem csúnyák, Marcelino – mondja Jézus. – Az anyák soha nem lesznek csúnyák.
Marcelino mennybe menetele nemcsak a falut váltja meg a gonosztól, nemcsak a szerzetesrendet tarja meg a falu közösségében, hanem erőt ad minden anyának, aki megnézi ezt a filmet. Erőt ad akkor, amikor bár csodálatos a gyermeknevelés, de nehéz pillanatait éli meg éppen egy anya. És erőt ad az apáknak is. Mert a tizenkét szerzetes intellektuális munkája révén egy olyan kölyök cseperedett fel, akinek helyén van az esze, de leginkább a szíve.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!