Színházfesztivál volt Románia egyik legfertőzöttebb városában

Mostanában, Erdélyben alig szerveződik kulturális esemény, mert a bizonytalanságot sem a szervezők, sem a művészek, sem a közönség nem viseli könnyen. Naponta változnak a szabályozások, ezért sokszor a nagyobb rendezvényekről inkább lemondanak, vagy nem is terveznek semmit. Brassóban, bár jelenleg Románia egyik legfertőzöttebb városa, a kultúra őrei úgy gondolták, hogy a legcsúnyább időkben is tenniük kell a megmaradásért. Nem hagyják azt a színházfesztivált, amelyért négy éve harcolnak, ezért a kontinuitás érdekében mindennel szembeszállnak. Betartva a füzetnyi rendelkezést, együttműködve a közegészségügyi szervezetekkel, fegyelmezetten és profin, zökkenőmentesen, óriás sikerrel ért véget vasárnap a négynapos színházi seregszemle az Áprily Lajos Főgimnázium udvarán. A főszervezőt, Toró Tamást kérdeztük.

– Mit kell tudnunk a rendezvényről és a városról, melyben létrejött a színházfesztivál?

– Mi vagyunk az egyedüli olyan város Erdélyben, amely jelentős magyar lélekszámmal rendelkezik, de nincs magyar színházunk, sem önálló kulturális intézményünk. Ezért itt a végeken, számunkra létfontosságú, hogy legalább fesztiválokat szervezzünk, ahol meg tudjuk mutatni a brassóiaknak a minőségi kultúrát. A szórványban vagyunk, ahol magyar háttérintézmények nélkül gyakorlatilag az ilyen jellegű színházfesztivál az egyedüli fogódzónk, ahol magyar szót lehet hallani előadás formájában.

– Hogy mertek belevágni ilyen járványhelyzetben a szervezésbe?

– Meg kellett feleljünk mindenféle előírásoknak. Az első és legfontosabb, hogy csak szabadtéren lehetett játszani, ezért október végéről előrehoztuk augusztus közepére, mert októberben az időjárás miatt kockázatos lett volna a színházfesztivál megtartása. Mivel minden szabályt be kellett tartani, ezért egy kicsit kevesebben tudták élvezni az előadásokat tavalyhoz képest. Akkor még nemzeti színházakat hívtunk meg a Kárpát-medencéből. A tavaly teljesen telt ház volt, Erdély egyik legnagyobb színháztermében, amely 650 férőhelyes. Idén ezt a létszámot nem tudtuk elérni a két méter távolság betartása miatt. Viszont, amint meghirdettük az előadást, minden jegy elkelt. Száztól kétszázig terjedő nézősereget tudtunk fogadni előadásonként.

– A szabadtéri fellépések rettegett ellensége az eső. Nem féltek a rossz időtől?

– Dehogynem, féltünk. Szombaton egész nap esett, vihar volt. De képzeljék el, felkészültünk, szereztünk annyi sátrat, hogy eső esetén is biztonságosan és szárazan végig tudták volna nézni a nézők az előadásokat. Végül pont az előadások idejére leállt az eső. A brassói magyarság annyira szomjazik a kultúrára, hogy bizony nem tántorította el őket a rossz idő. Az összes online lefoglalt jegy tulajdonosa eljött az előadásra, függetlenül attól, hogy egész nap esett. Ezek a dolgok azok, amiért megéri dolgozni.

– A produkciók kiválasztása milyen szempontok szerint történt?

– Az idén teljesen felülírta a programunkat a vírushelyzet. Nem fogadhattunk más országokból színházakat, így az erdélyi színházi palettából kellett válogatnunk. Szempont volt például, hogy olyan előadásokat hívjunk meg, melyek szabadtéren is játszhatók és amelyeknek műszakilag is meg tudunk felelni. Figyeltünk arra, hogy változatos legyen a program. Voltak zenés koncertek, versfelolvasások, drámák, egy román–magyar vetületű kétnyelvű előadás, a marosvásárhelyi Színháztól Tündérország címmel.

– Kik támogatják a brassói magyar fesztiválokat?

– Három forrás is van. Pályázni szoktunk a városi, illetve a megyei kulturális alapra, amely idén teljesen kiesett. A helyi magyar vállalkozók is szoktak szponzorálni. No meg a közönség, megváltott jegy formájában. Nem utolsó sorban a Magyar Állam, különböző pályázati forrásokból.

– Milyen közönség volt ezen a színházfesztiválon?

– Furcsa, hogy volt, aki későn vette fel a ritmust az előadásokon, mint akik kiestek egy kicsit ebből a világból. Voltak, akik már annyira várták az előadást, hogy túlbuzgóság alakult ki. Igazából már arra is képesek lettek volna, hogy végignézzenek egymás után hat előadást. Ültek két méterre egymástól az emberek és beszélgettek. Ilyeneket hallottam: „de jó, már felismertelek maszkban is!”

– Román közönség is volt? Mert tudtommal a Marosvásárhelyi Színház Tündérország című előadása , a román– magyar viszonyról szól és két nyelven játszódik, angol felirattal. Hogyan reagáltak az előadásra?

– A közönség körülbelül tíz százaléka román anyanyelvű volt. El voltak ragadtatva, hogy a magyaroknak ilyen fesztiváljaik vannak, mert ők most kultúra nélkül maradtak. Tetszett nekik az előadás.

– A fesztivál vasárnap ért véget. Mit érez most leginkább?

– Azt, hogy büszkék vagyunk, hogy itt a délkeleti végeken, háttér és minden nélkül, össze tudtuk hozni városunk negyedik színházi seregszemléjét. Ez erőt ad nekünk arra is, hogy előkészítsük a további két fontos fesztiválunkat, a Brassói Magyar Napokat és a Brassói Gyermekszínházi Fesztivált.