Színházfesztivál volt Románia egyik legfertőzöttebb városában

Mostanában, Erdélyben alig szerveződik kulturális esemény, mert a bizonytalanságot sem a szervezők, sem a művészek, sem a közönség nem viseli könnyen. Naponta változnak a szabályozások, ezért sokszor a nagyobb rendezvényekről inkább lemondanak, vagy nem is terveznek semmit. Brassóban, bár jelenleg Románia egyik legfertőzöttebb városa, a kultúra őrei úgy gondolták, hogy a legcsúnyább időkben is tenniük kell a megmaradásért. Nem hagyják azt a színházfesztivált, amelyért négy éve harcolnak, ezért a kontinuitás érdekében mindennel szembeszállnak. Betartva a füzetnyi rendelkezést, együttműködve a közegészségügyi szervezetekkel, fegyelmezetten és profin, zökkenőmentesen, óriás sikerrel ért véget vasárnap a négynapos színházi seregszemle az Áprily Lajos Főgimnázium udvarán. A főszervezőt, Toró Tamást kérdeztük.

– Az idén teljesen felülírta a programunkat a vírushelyzet. Nem fogadhattunk más országokból színházakat, így az erdélyi színházi palettából kellett válogatnunk. Szempont volt például, hogy olyan előadásokat hívjunk meg, melyek szabadtéren is játszhatók és amelyeknek műszakilag is meg tudunk felelni. Figyeltünk arra, hogy változatos legyen a program. Voltak zenés koncertek, versfelolvasások, drámák, egy román–magyar vetületű kétnyelvű előadás, a marosvásárhelyi Színháztól Tündérország címmel.

– Kik támogatják a brassói magyar fesztiválokat?

– Három forrás is van. Pályázni szoktunk a városi, illetve a megyei kulturális alapra, amely idén teljesen kiesett. A helyi magyar vállalkozók is szoktak szponzorálni. No meg a közönség, megváltott jegy formájában. Nem utolsó sorban a Magyar Állam, különböző pályázati forrásokból.

– Milyen közönség volt ezen a színházfesztiválon?

– Furcsa, hogy volt, aki későn vette fel a ritmust az előadásokon, mint akik kiestek egy kicsit ebből a világból. Voltak, akik már annyira várták az előadást, hogy túlbuzgóság alakult ki. Igazából már arra is képesek lettek volna, hogy végignézzenek egymás után hat előadást. Ültek két méterre egymástól az emberek és beszélgettek. Ilyeneket hallottam: „de jó, már felismertelek maszkban is!”

– Román közönség is volt? Mert tudtommal a Marosvásárhelyi Színház Tündérország című előadása , a román– magyar viszonyról szól és két nyelven játszódik, angol felirattal. Hogyan reagáltak az előadásra?

– A közönség körülbelül tíz százaléka román anyanyelvű volt. El voltak ragadtatva, hogy a magyaroknak ilyen fesztiváljaik vannak, mert ők most kultúra nélkül maradtak. Tetszett nekik az előadás.

– A fesztivál vasárnap ért véget. Mit érez most leginkább?

– Azt, hogy büszkék vagyunk, hogy itt a délkeleti végeken, háttér és minden nélkül, össze tudtuk hozni városunk negyedik színházi seregszemléjét. Ez erőt ad nekünk arra is, hogy előkészítsük a további két fontos fesztiválunkat, a Brassói Magyar Napokat és a Brassói Gyermekszínházi Fesztivált.