Jirí Menzel 1980-as Sörgyári Capricciojában Mariska, a fenékig érő hajú serfőzőné egy hajtással issza ki a nyári melegben a korsó sört, majd a gyönyörűséges és idillikus nyári jelenettől elalélt férfi nézőire szépen rámosolyog. Ha ezeket a filmkockákat egy férfiember látja, soha nem felejti el. Ahogy azt se, amikor a női emancipáció jegyében ugyanez a serfőzőné levágatja gyönyörűséges fenékig érő haját, amiért aztán férjeura, temérdek gyöngédséggel, de mégis férfias tekintélyét latba vetve a biciklipumpa-tömlővel elfenekeli kissé. Amin persze a serfőzőné megint csak mosolyog. A filmben Menzel a békés és boldog hagyományos világot temeti, de ironikus humorral teszi, főleg akkor van elemében a rendező, amikor a haladás újításait kell humor forrásává tenni. Magda Vásáryová alakítja a serfőzőnét, aki egy sajtótájékoztatón néhány évvel ezelőtt éppen arról beszélt, hogy ha meghalnak, a legfantasztikusabb dolgokat fogják mondani a sírjuk felett még azok is, akik nem szerették őket. Mire a mellette ülő Menzel azonnal hozzáteszi: „Én már alig várom”.
Történetek magyar festőzsenik kalandos úton megtalált műveiről
Megjelent a Kieselbach Galéria könyvsorozatának legújabb, reprezentatív darabja.