Nem történt semmi
Bródy János 1989-es Hang nélkül című lemezén a címadó dalt az előadó és egyben szerző elmondása szerint az hívta elő, hogy olyan érzései voltak, hogy az igazi változások hang nélkül, észrevétlenül jönnek majd el. Habár azt senki nem tudhatta az események forgatagában, hogy pontosan milyen lépésekben és ütemben történnek majd a változások, és egyik-másik igencsak meglepő volt, mégsem lett teljesen igaza, mert végső soron nagy durranások sorozata volt a rendszerváltozás. Utólag azt azonban el kell ismernünk, hogy ezek a számok még a változások forgatagában is vátesziek, vagy legalábbis a helyzet reális ismeretéből fakadóan kitűnő korrajzok lettek. A Hull az eső című szám csak első hallásra idézi meg egy szerelmes pár szakítását, valójában inkább arról van szó, hogy az embert ért károk nemcsak anyagiakban mérhetők, hanem erkölcsiekben is, illetve ezek nemcsak egy-egy embert érintenek, hanem az egész társadalmat. A Nem történt semmiben megjelenő „Nehéz lesz felejteni, hogy nem történt semmi sem” sor a Kádár-rendszer ablakon kidobott esztendőire vonatkoztatható, arra, hogy a brezsnyevi pangás csaknem két évtizedében mennyire nem történt semmilyen téren előrelépés, és ezt a borzalmas nihilt tényleg nehéz elfeledni. Ráadásul sok ember mentalitását még hosszú évekig, talán még a mai napig is meghatározzák az akkori viszonyok.
A Légy hű magadhoz a következetes kiállást szorgalmazza Bródy keserédes stílusában, ami a rendszerváltozás körüli időszakban különösen nagy jelentőséget kapott. A szavak című dalt eredetileg Halász Juditnak írta Bródy, de könnyen belátható, hogy ennek tartalma még inkább vonatkoztatható a felnőttek világára, főleg az esetleges (egyébként elmaradt) számonkérések idején. Az Engedd, hogy szabad legyek című szerzemény ugyancsak a Bródyra jellemző duplafedelű mondatok közé tartozik, hiszen ezt egy férfi énekli egy nőnek, ugyanakkor szintén áll a közélet minden egyes részletére is. Az Átmenti állapot a kommunizmus kérészéletűségét taglalja, ahogy a dalban szereplő dinoszauruszok jelentik a párhuzamos sorsukat, amelyek ugyancsak túlélni akartak, és ahogy kommunista megfelelőik, szintén elbuktak. A Suttog a szél című dalban Bródy a fölött kesereg, hogy „minden édes álom véget ér”, ahogy a kommunizmus is, amelyről persze csak a pártvezetők beszélhettek „édes álom”-ként, legtöbbek szemében leginkább rémálom volt, és később azok is belátták hazugságait, akik valamikor hittek benne. Ahogy fogalmaz a számban: „A kezdet, az szép volt és mélyen megható / És igaznak tűnt minden szó”, de végül kiderül, hogy az ideák a való világban kivitelezhetetlenek, ezért tette hozzá, hogy „S most zavartan állunk és lehajtjuk fejünk / És nem értjük, mi történt velünk / És vádoljuk egymást, hogy ki volt hibás / De összetart még mindig a megszokás”. Ezt Bródy az MSZMP 1988. május 20–22-i „pünkösdi” értekezlete után írta, amikor már érezhető volt a változás szele. A lemez búcsúdala, a Zárt osztály alatt az egész rendszerváltozáskori Magyarországot lehet érteni, ami akkor a pártvezetés egyik-másik tagjában még nagy nemtetszést váltott ki, de már nem vetették le a lemezről. Van benne maró gúny az egész Szovjetunió irányában, amikor azt írta, hogy „Záhonynál kifújt a hadsereg”, de akkor ezt már senki nem szívta a mellére.