Korunk kulákja, avagy a bazi nagy szuzai TLC-menyegző

Hogy az „életmód” vagy a „divat” része-e, hogy egy indiai kislánynak hangyák költöztek a fülébe, titok marad.

„Tízezer vőlegény, tízezer menyasszony! Élükön Nagy Sándor, Dareiosz lányával. A Dávid-leánykák levetették parittyájukat, hogy Mithrász-vonásokkal keverten Niké-arcú gyermekeket szüljenek az új birodalomnak, amelyet létrehozója nem hazának, hanem kohónak szánt; olvasztókemencének az egység érdekében” – Sütő András, aki így idézte fel a híres-hírhedt szuzai menyegzőt, e szavakkal akár a TLC csatorna promóját is megírhatta volna.

A sajátos műsorfolyamát szinte valamennyi szolgáltató csomagjában a magyar háztartások tömegébe éjjel-nappal szakmányban ontó TLC a Washington DC-től nem messze fekvő Silver Springben székelő Discovery Inc. nevű nemzetközi médiavállalat állítólag „életmóddal és divattal foglalkozó csatornája”.

Hogy az „életmód” vagy a „divat” része-e, hogy egy indiai kislánynak hangyák költöztek a fülébe, tán örökre titok marad. A Bizarr testek e kis epizódja még a kevéssé gyomorforgatók közé tartozik. A kínos merevséggel megrendezettnek tűnő jelenetekben az angolszász „tudományos” sorozatok elképesztően idegesítő szokása szerint minden információt háromszor mondanak el. Mantraként ismételgetik, hogy a serdülő gyermek füléből tíz, aztán megint tíz hangyát szedtek ki. Összesen százat, összesen ezret.

A „nagyon” indiai lányka itt a hamburgert zabáló, legendásan buta és műveletlen amerikai s az e színvonalhoz szélsebesen felzárkózott európai, így hazai nézőközönség számára egyértelműen az egzotikus kisállat szerepét tölti be. Hasonló funkciót látnak el a 90 nap jegyesség című sorozat zöldkártyáért, családegyesítési vízumért ácsingózó, egzotikus országokból származó jegyesei is. A házasulandók közül rendre a fehér típushoz tartozó amerikai állampolgárt olyan kezdetleges, a korai szovjet mozi osztályellenségeit felidéző eszközökkel járatják le és alázzák meg, hogy szinte várjuk, mikor hangzik el háromszor, szájba rágósan: „és ez itt a kulák”. Korunk kulákja valami bányarém, hóka bőrű tehén, akit nyilván kihasznál az élősködő Muhammad Ali-hasonmás: a nő kétségbeesetten nyomogatja a telefonját Botswanában vagy, egek Ura, Bulgáriában, míg a szimpatikus kis dzsigoló rég az Egyesült Államokban van. De lehet a kulák egy hányingert keltő, primitív fehér férfi is, aki az őt a csali csetfórum után immár élőben, viszolyogva bámuló karibi bombázót próbálja kies wyomingi lakába cipelni s főleg ott tartani.

Ne higgyük, hogy a csatorna nézője tanácstalan marad, ha maga is házasodni kíván. A világ legismertebb esküvői ruhaszalonja, a Kleinfeld Bridal, a szalonjaiban mondanak igent a többnyire nyomasztóan ronda és elhízott menyasszonyok – erre a műsor címe rá is erősít – a ruhára! A ruha mellett embert próbáló, végtelen sorozat minden epizódjának három szereplője van: a menyasszony (akit körülvesz a szörnyű barátnők hada), az ara mindenbe belekotyogó anyja és az irányultságát ripacskodva túljátszó, így súlyosan affektálva is szinkronizált Randy Fenoli, az ismert homoszexuális műsorvezető. (Néha egy hasonló adottságú társa van „ügyeletben”.) Fura férfiak esküvői készülődésbe való bevonása egyébként a Nyugat számunkra kevéssé ismert hagyományainak része lehet: már Boris Vian híres regényében, a Tajtékos napokban is szerepelnek a Desmaret fivérek, akiket a főszereplők esküvőjén – szó szerinti idézet Bajomi Lázár Endre fordításából – „nászbuzinak kérnek fel”. Aki itt soha, egyetlen mondat, egyetlen tétova említés szintjén sem kerül szóba, az a vőlegény. Mert itt nem az ő kérésére, hanem a ruhára mondanak igent.

A nézők pedig a „sokszínűségre”. A csatornán, mely Ady után A fajok cirkuszában címet is felvehetné, megigézetten bámulhatjuk A kínai bőrgyógyász asszonyt (Dr. Pimple Popperként fut, igazából Sandra Lee New Yorkból), A perzsa bűbájost (a könnyen megjegyezhető nevű Younan Nowzaradan, Dr. Now néven ismert), aki több mázsás emberi szörnyeket kezel; vagy itt van a „Bazi nagy amerikai roma lagzi”. Egyik szereplője, Priscilla 14 éves, „és már készen áll arra, hogy jó cigány feleség legyen”. Fehér férfi az elmúlt időszakban egy alkalommal kapott főszerepet. Ő volt „Andrew Wardle, a pénisz nélküli férfi – megtekintése 12 év felettiek számára ajánlott!”. Tényleg nem is tudnánk tartalmasabb és hasznosabb szórakozást elképzelni e fülledt nyárban például egy 12 éves kislány számára.

A csatorna összes műsorának közös vonása a kísérteties hasonlóság a jó öreg, múlt század eleji vurstlival, ahol megtekinthető volt a „Kövér gyermekek táncza” és a liliputi falu. Ebben a világszerte sugárzott vurstliban is mutogatják a vízfejű gyermeket (Különös betegségek című sorozat), a törpéket (Hét kicsi Johnston), figyelem, PC-leírás jön: „A Johntson család tagjai genetikai okokból törpenövésűek”. Az egykori szovjet állampárt, az OK(b)P kujbisevi alapszervének titkára sem mondhatta volna hivatalosabban. Ezeket a szerencsétlen embereket – így például a mosdó fölött idétlenkedő, 250 kilós néger asszonyt – időnként pucéran is mutogatják, hipokrata módon kitakargatva belőlük azt a néhány négyzetcentimétert, melynek még négyzetméternyi tájéka sem bukkanhat fel az újabb gyártású filmekben, ha szép és egészséges, fiatal szereplők kezdenek bele valami olyasmibe, amely a fajok és abberációk e cirkuszától távolabb esik, mit Makó Jeruzsálemtől.