A magyar népmese napján, Benedek Elek születésnapján mutatták be a Népmesék szóban, írásban, képben című tanulmánykötetet. Az egyedülálló és hiánypótló könyv a népmesék világának négy szakterületébe enged betekintést. – Így megismerhetjük a néprajzkutatók, a népmesemondók, a meseírók, valamint az animációsfilm-készítők mesékhez való viszonyát, amire ilyen átfogó módon, a legnagyobb szaktekintélyek révén, még soha nem volt példa – hangsúlyozta Lutter Imre, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke. „Napjainkban is nagy szükség van a népmesékre, elődeink örökségére. Ám kétségtelen, hogy a XXI. század elejére a népmesék társadalmi szerepe megváltozott, mivel a hagyományos mesemondó alkalmak is jóformán megszűntek. Ugyanakkor hiszünk abban, hogy a népmesékben megfogalmazott morális igazságok olyan értékek, amelyek a jövő generációi számára is elengedhetetlenül fontosak. A népi kultúra, a nemzeti identitás fontos forrásai” – tette hozzá.
A népmesék azonban nem csak a gyerekeknek szólnak, ezt bizonyítják az országban tizennégy helyen működő NépmesePontok is, amelyekről Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, miniszterhelyettes, a NépmesePontok ötletgazdája kiemelte, a népmesék világa a családoknak is fontos, ezért indították el ezt a kezdeményezést, amelynek programjain havonta akár hatszáz-nyolcszáz gyerek is részt vesz. A családi és gyerekprogramok mellett táborok, konferenciák és mesefesztiválok is megvalósultak. Mint mondta, már évtizedek óta igény lett volna rá, úgyhogy ez egy valódi sikertörténet a pedagógusoknak is. Sőt a bővítésére is igény mutatkozik.
Fotó: MTI/Illyés Tibor
– Hiszünk a népmese erejében, mert formálja a gyermekek személyiségét. A népmesék segítségével a gyermekek megtanulják a különféle viselkedésmintákat és kulturális kódokat – hangsúlyozta Rétvári Bence. Majd rámutatott, ha a gyermekek átélik a népmesékben előforduló helyzeteket, felnőttként is könnyebben oldják meg azokat.
A napokban nagy vihart kavart Meseország mindenkié című könyvben megjelent tartalmakra reagálva Rétvári Bence kifejtette: arról van itt szó, hogy a genderideológia szellemében átírták a klasszikus meséket. Mint mondta, józan ésszel felfoghatatlan, miért jelenik meg ilyen.
„Úgy gondoljuk, hogy ez magánügy, nem a mesekönyvekbe s rajtuk keresztül az óvodákba, iskolákba való a homoszexualitás és a transzneműek érzékenyítése. Ezek a mesék felnőtteknek szóló kérdéseket taglalnak, nincs semmi keresnivalójuk a közoktatásban. Ugyanis rendkívül veszélyes, ha ilyen könyveket elővesznek az intézményekben a szülők tudta nélkül.”
