Varga Miklós slágere harmincöt éve nagylemezen

Az Európa keletkezésének története több, mint szövevényes, és az utóélete is megér egy misét. Ki gondolta volna, hogy egy Kék farmer című szám dallamából lesz az öreg kontinens pop-rockzenei indulója, ami annyira népszerűvé válik, hogy boldog-boldogtalan feldolgozza?

Varga Miklós pályafutásának egyértelműen legnagyobb slágere az Európa, ami ugyan 1983-ban született és 1984-ben került kislemezre, de csak 1985-ben láthatott napvilágot nagylemezen, aminek természetesen a címadója lett, s így juthatott el a legtöbb emberhez, természetesen a rádiós és televíziós szereplések után.

Szöveg és dallam szerencsés találkozása

Varga Miklóst már a P. Box énekeseként is arra biztatta Csiga Sándor szövegíró (aki „civilben” tizenöt évet eltöltött a sárkányrepülő-válogatottban is), hogy írjon dalokat. Az akkor még csak szárnyait bontogató, de karakteres fellépésű énekesnek sem kellett több, egyik nap hazament, és tíz perc alatt négy akkord segítségével már kész is volt az Európa alapdallama. Erre a „felbujtó” Csiga Sándor kész szöveggel jelentkezett, mint később kiderült, már két változat is lapult a zsebében, az egyik Kék farmer címre hallgatott. Varga Miklós, miután átadta a szólóénekesi helyét a P. Box-ban 1982 végén Vikidál Gyulának, 1983-ban rövid ideig a Sirokkóhoz csatlakozott, amelyben olyan nagy nevek játszottak, mint Lugosi László gitáros a korábbi Beatricéből és a Dinamitból, valamint Scholler Zsolt basszusgitáros a Korálból, a dobosuk pedig Soldos László volt. Megmutatta nekik a Kék farmert, de valahogy nem aratott vele sikert, így nem erőltette tovább. Aztán úgy adódott, hogy a Dési Huber István Művelődési Házban tartott egyik próbájuk után, ahol névrokona, Varga Mihály volt az igazgató, hirtelen felindulásból az íróasztalfiókból előkapott egy szöveget, megkérdezve, hogy nem szeretne-e Varga Miklós arra egy dalt komponálni. Az énekes úgy emlékszik, hogy valami felsőbb intuícióra dúdolta rá a kék farmeres nótát, és mit ad Isten, teljesen véletlenül összeillett a kettő. Ha igaz a fáma, egyetlen hangot sem kellett rajta módosítani, ahogy a szövegen sem. Nem biztos, hogy van még egy ehhez hasonló volumenű zeneszám a magyar rocktörténetben, amelynek a szövege és a zenéje egymástól totálisan függetlenül így alakult ki, és véletlenül találtak egymásra.

Áttörés sztárparádéban

Az Európa ősbemutatója ugyancsak véletlenszerűen alakult. A helyzet ugyanis az volt, hogy az István, a király – amelyben Varga Miklós a címszerepet énekelte a lemezen, és az ő hangját lehetett hallani a királydombi premieren is, csak rendezői megfontolásból nem állhatott színpadra a darabban – mindent elsöprő sikere után a benne szereplő Koppány-párti énekesek, az egykorvolt „fekete bárányok” sorra kapták a lehetőségeket a lemezkészítésre. Nagy Feró az ős-Bikinit hívta életre, és lett is két nagylemezük, később a Hamlet is megjelenhetett az ő sajátos feldolgozásában, Deák Bill Gyula pedig újabb szólólemez boldog tulajdonosa lett 1986-ban, míg ebben a szerepkörben, vadonatúj szólólemez-tulajdonosként Vikidál Gyula jutott szóhoz 1985-ben. Ebben az időszakban Varga Miklós saját elmondása szerint is kínlódott a Sirokkó együttessel, amelynek stílusával nem értett egyet, még ha a zenésztársaival jól is jött ki. Emellett ott volt neki a Safari zenekar, amivel viszont az előrelépés olyan bizonytalan volt, mint a kutya vacsorája. A mindenki által István királlyal azonosított Varga Miklós a barátai biztatására állt színpadra szólistaként, mintegy megmutatva igazi arcát 1984. április 20-án a budapesti Uránia Moziban, a tervek szerint egy másfél órányi programmal.

Varga Miklós (bal szélen) 1983-ban, a dal születésének évében
Fotó: Fortepan/Urbán Tamás

A vállalkozás pikantériája, hogy előző éjszaka még Varga Miklós és csapata lehetőségeikhez mérten teleragasztotta Budapest utcáit a koncertre hívogató plakátokkal, aminek meg is lett az eredménye: közvetlenül a fellépés előtt Benkő László, az Omega billentyűse toppant be az öltözőbe, és elismerésének adott hangot, hogy mekkora ramazuri van odakint, az emberek egymást taposva tódulnak befelé. A koncerten a nagyívű karrierje előtt álló, de már akkor is őstehetségnek aposztrofált Szekeres Tamás gitározott, a P. Box-os múltra való tekintettel Sáfár József basszusgitározott – ő akkoriban már Soltész Rezsőt kísérte, helyette a P. Box-ban Zselencz László pengette a basszusgitár húrjait –, a régi jó barát Soldos László dobolt, a sztárvendégek között pedig nem kisebb nevek voltak, mint Bródy János, Sebestyén Márta és Vikidál Gyula. Ennek az alkalomnak a ráadás-tartalékdala volt az Európa, amit maga az előadó hangszerelt, noha ilyen irányú tapasztalata addig nem volt. Mivel remek hangulatban telt ez a fellépés, elő kellett venni az Európát, így ez lett az ősbemutatója, háromszor kellett elismételniük a nótát. A nagy sikerre való tekintettel aztán még a koncertet is újrázni kellett. Nem maradt nyomtalanul a koncert varázsa, mert a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV) egyik márkamenedzsere pár nappal későbbre berendelte őket a stúdióba, hogy feljátsszák a dalt, nyilván ők is látták benne az üzleti nyereséget. Azokban az időkben szokatlanul sokat, százhetvenezret vettek meg már az Európa-kislemezből is rekordgyorsasággal, a dal pedig szemérmetlen módon egy teljes évig vezette a magyar slágerlistákat. Erre fel jött ki 1985-ben az Európa címet viselő nagylemez, amiből szintén több, mint százezret adtak el, tehát aranylemez lett.

Külföldi karrier buktatókkal

Ekkora hazai gigasiker láttán nem csoda, ha az MHV a nyugati világot jelentő deszkákra szánta Varga Miklóst és az Európát, főleg, hogy Erdős Péter még 1979 januárjában bejelentette, hogy „három éven belül világsztárunk lesz”, amivel még 1985-ben is adós maradt – és mint utóbb kiderült, ezt a beváltatlan ígéretét magával vitte a sírba. A nyugati szálak beizzításáért készítettek egy ének és vokál nélküli felvételt arra az esetre, ha netán valaki érdeklődne a vasfüggöny nyugati oldaláról a szám iránt, mert akkor azon nyomban fel lehetett énekelni az angol verziót is a zenei alapanyagra. Startra készen ott figyelt az MHV-nál kétféle angol szöveg is, kinek-kinek az ízlésére szabva. Közben Varga Miklósék Bécsben is felvettek egy magyar nyelvű lemezt, és akkor hívták fel a figyelmét az ottani ismerősei arra, hogy a svájci slágerlistán is szerepel az Európa, méghozzá egy bizonyos Steve Thompson előadásában, aki ezzel a dallal vezette sokáig a svájci slágerlistát, jól fogytak a kislemezei, még az év énekese is lett.

Az internet korában ez pillanatok alatt kiderült volna, de a nyolcvanas évek közepén komoly erőfeszítésekbe került a szálak felgombolyítása, és nem kis szerencse kellett, hogy felfedjék a valóságot. Ennek során az derült ki, hogy a Lignano rózsája című tévéműsor, amelyben Varga Miklós a dal felét magyarul, másik felét angolul énekelte el, megihlette Steve Thompsont, aki, miután állítása szerint sikertelenül kereste az ének szerzőit, saját nevén kezdte el futtatni azt. A show-ban a szám első és második versszaka magyarul, míg a harmadik és a negyedik angolul hangzott el. Mivel a magyarral nem sok mindent tudott kezdeni, a svájci plagizátor csak az angolokkal foglalkozott, majd még hozzátoldott egy harmadikat, és rakott bele egy ismétlést is. A hangszereléssel nem sokat bajlódott, egy az egyben lemásolta az eredetit. A blöff nagyon bejött neki, legalábbis kezdetben, mert még az Egyesült Államokban is leszerződtették egy lemezre. Ez már azonban Varga Miklóséknak is sok volt: miután utolérték a helvét művészt, megfenyegették, hogy akár börtönbe is juttatják, ha nem hagyja abba a lopást. A vége az lett, hogy Varga Miklós és Varga Mihály svájci frankban megkapták a szerzői jogdíjaikat. Még közös lemezt is ígértek nekik a svájciak, ám ez a terv kútba esett, ugyanakkor a Thompson-féle svájci lemezek utánnyomásaira már Varga Miklósékat tüntették fel szerzőként.

Ennél sokkal egyenesebben bánt el Varga Miklóssal és Varga Mihállyal egy szovjet együttes, amikor az ottani koncertkörútjuk egyik állomásán illő módon megvendégelték a magyar rockbandát, majd megmutatták nekik azt a felvételt, amelyen angolul énekelte az Európát ez a csapat, sőt mi több, már akkor több millió darabot eladtak belőle, és még a tengerentúlon is játszották. A baj csak azzal volt, hogy a Szovjetunió nem lépett be a Római Konvencióba, s emiatt nem kellett nekik senkinek szerzői jogdíjat fizetni. Így a magyar szerzők egy petákot sem láttak soha ebből az iszonyú nagy forgalomból. Az Európával Varga Miklósékat Szlovákiában is meg akarták lopni. A 2004-es uniós csatlakozás során ugyanis a szlovákok az esemény himnuszaként tekintettek a magyar dalra, de szlovákul egy EU-dicsőítő számot írtak belőle, amelyben előadták, hogy az intézményre mint ragyogó fényű csillagra tekintenek. Varga Miklós felháborodott ezen, mert ő sohasem tett egyenlőségjelet az EU és Európa közé. Még azt is felajánlották, hogy megbeszélik a szlovák szövegíróval, hogy igazítsák az eredeti magyar szöveghez a mondanivalójukat, ha pedig ezt teljesítik, belemennek abba, hogy játsszák a dalukat. Szlovákiában mindeközben a nacionalisták erőteljesen sérelmezték, hogy egy eredetiben magyar dallal szeretnék sokan megünnepelni a csatlakozást, s emiatt az Európa szlovák feldolgozását a későbbiekben nem forszírozták északi szomszédainknál.