Visszatér a romantika iránti igény

A színpadi alkotókba is visszatérni látszik a romantika iránti igény – állapította meg a Magyar Színházak XXXII. Kisvárdai Fesztiváljának fődíjas darabja, a Lila ákác sikere kapcsán Balogh Tibor, a mustra művészeti tanácsadója. Mint mondta, idén a színészek könnyekig hatódtak olykor, amint felgördült a függöny, és a veszélyhelyzet márciusi bejelentése után először, ismét nézői szempárok szegeződtek rájuk.

Négy előadással lett szegényebb a járványhelyzet miatt a hétvégén zárult kisvárdai találkozó, mert a Vajdasági Tanyaszínház egyáltalán nem indult útnak ezen a nyáron, a székelyföldiek pedig az egészségügy korlátozott feltételei miatt nem tudták a teszteket elvégezni. Ezzel együtt soha annyian nem váltottak jegyet a találkozóra, mint idén, a színház utáni éhség tapintható volt a közönség lelkesedésén, a maszk viselete ajánlott volt, a távolságtartást pedig nem szabták feltételnek a nézőtéren – tudtuk meg Balogh Tibor művészeti vezetőtől.

A fődíjas darab, Szép Ernő Lila ákác című színjátéka a tavalyi szemlének is nagy sikere volt, idén a Nagyváradi Szigligeti Színház előadásában emelkedett a legjobb előadás trónusára. – A nézők nem tudnak betelni ezzel a darabbal, ha pedig alkalmas színész van a társulatban a főszerepekre, akkor vétek kihagyni – mondta Balogh Tibor arra a kérdésre reagálva, hogy a Lila ákác kultusza nem csillapodik.

– Szép Ernő szövege csupa lélekrezdülés és romantika. Vannak olyan rendezők, akik a társadalmi mozgások ábrázolása iránt kevésbé fogékonyak: ők az érzelmek síkján fejtik ki szívesebben a gondolataikat. Általánosan is elmondható, hogy a színpadi alkotókban is visszatérni látszik a romantika iránti igény: a sárba merített lelkek színházának divatja múló félben van – hangsúlyozta a művészeti tanácsadó. A darab főszereplője, Csacsinszky Pali úgy csacsi, mint a mai napig bármelyikünk tud fiatalságában eltévedni: úgy fantáziál a szerelemről, úgy vágyakozik valami ideálisra, hogy nem veszi észre az ölébe pottyant igazi és valóságos szerelmet.

A színházi alkotókba visszatér a romantika iránti igény: jelenet a Lila ákác című darabból
Fotó: Gyulai Várszínház

A darab Botos Bálint rendezői munkáját, Sebestyén Hunor és Román Eszter kiemelkedő játékát dicséri; a minimalista díszlet drámai térré játszása külön tanulmányt érdemelne.

Megbecsültségben A nép ellensége című, közéleti diktatúrát szemléltető előadás, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának produkciója sem maradt el a fesztiválon, amely három fontos színészdíjat eredményezett.

A diktatúra megjelenítésében A Pornó – Feleségem története volt a legerősebb előadás, ebben a legjobb rendezés Árkosi Árpádé lett és Imre Évának, a monodráma hősnőjének színészdíj jutott.

A társulati díjat két színház érdemelte ki, ezt az elismerést hagyományosan azoknak adják oda, amely társulatok különös összpontosítással hoznak létre egy előadást. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata a Raszputyin című darabja, és a Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház, Gusztáv a hibás mindenért című darabja hozta el a díjat; utóbbi a kisembert a társadalmi összefüggés-hálózat eredményezte megannyi gyarló jellemváltozatában mutatja be. Balogh Tibor úgy látja, idén a kiosztható díjak száma kevesebb volt eggyel: megérdemelte volna a társulati elismerést az Újvidéki Színház Anna Karenina című előadása is. Ők Béres Márta legjobb női alakítás díjával vigasztalódhattak.

A múltfeltáró kategóriában Balogh Tibor Hubay Miklós művét, a Római karnevált említette, amely a 81 éves Farkas Ibolya jutalomjátéka volt. – A zsűri egybehangzó véleménye szerint tanítani kellene a mai nemzedéknek, amit ő mutat. Szintúgy kiemelkedő szerepformálás volt Horváth Zsuzsától a Peer Gynt Aese anyója – fogalmazott Balogh Tibor.

A színházi élet jelenlegi viharairól szólva lapunknak elmondta, Kisvárda nemcsak szakmai szempontból és nem pusztán a játékra kiéhezettség miatt, de a társasági lét tekintetében is a boldogság szigete volt. – Egyetlen mondat erejéig sem merültek fel azok a kérdések, amelyek miatt hangos ma a színházi világ, vagyis a Színművészeti Egyetem körül kiéleződött birtokharcok. Számomra a tanulság, hogy munkával, egymásra figyeléssel minden seb gyógyítható, minden árok betemethető. Az jó, hogy nem ültek fel a kisvárdai vonatra Pesten az életvitelszerűen ricsajozók. Az örömeink­kel szépen magunkra lettünk hagyva. Remélem, hogy nem bánták meg tettüket azok, akik merték a fesztiváli forgatagban vállalni a boldogságukat – összegzett Balogh Tibor.