Batthyány Lajost tömegsírba szánták

A magyar az újratemetések nemzete – szoktuk ezt hallani, és sokszor joggal érzünk ebben kritikát – elég ha csak a Petőfi-újratemetésbohózatra gondolunk. Noha nem akartunk az újratemetések nemzete lenni, az el nem végzett gyászmunkát mégis el kellett végezni, ugyanis nagyjainkat nem lehetett mindig méltón eltemetni, vagy száműzetésben haltak meg, távol a szülőföldjüktől. Batthyány Lajos mártír miniszterelnök holttestét tömegsírba szánták, hogy elvegyüljön a névtelen halottak között. Mégsem ott végezte, húsz évig csak a családja és pár szerzetes tudta, hogy valójában Pest szívében nyugodott az 1870-es nagyszabású újratemetéséig.

A hazafiak terve sikerült. Fotó: Arcanum / Vasárnapi Újság

A józsefvárosi temetőbe tartó halottaskocsi a tömegsír névtelenségébe vitte a magyar függetlenséget is jelképező testet, megállt a frissen kiásott sírgödör előtt, majd visszafordult a városba. A hazafiak terve sikerült. A ferencesek templomát a Hatvani kapun át közelítették meg, a templomban pedig már várták őket a szerzetesek. Agáp felöltötte szertartásos ruháit, kis keresztet vett a kezébe, szenteltvíz-tartóval s viaszgyertyával felszerelt társával együtt várta az éjfélt. Miután megérkezett a halottaskocsi – „a Rókus kórházi legszegényesebb halotti kocsi, mit két fáradt gebe vont” – a két kórházi szolga kitakarta a koporsót, leemelte s a kis menet megindult a templomi kriptába. Itt négy szemtanú előtt temették el Magyarország első miniszterelnökét: „a koporsó a »sz.-Mihály lová«-ra – azon állványra helyeztetett, mely a sírbolt közepén állt, – Dank Agáp a »vení exultemusít« s az »in paradisum deducant te angelit« elrebegvén, a koporsót beszenteli, ezután mindnégyen letérdelve, fenszóval imádkoznak, – mire a komor, de meghatott szolgák távoznak.”

Másnap, a gyengén beszegzett koporsó fedelet, nehány szerzettársa jelenlétében Dank felemeltette, ekkor látták, hogy a feketére mázolt közönséges fenyőfa koporsóban a holttetem feje alatt forgács volt, ruhája fekete bársony házi zekéből s fekete posztó pantalónból állt, homlokán fekete tapasz-vászon fedte azon pontot, hol a golyó átfúródott: „az arczkifejezésnek méltóságát a szenvedés, sőt a halál sem volt képes eltorzitni, — nyugodt volt az, mintha csak aludnék.”

Sírfülkéjét felirat nélküli márványlappal zárták le, de a kőlap belső felére Dank Agáp házfőnök rávésette a gróf azonosítására alkalmas szöveget: „1849 október 6-án az Úrban elhunyt G. B. L. Áldás és béke hamvaira.” A titkot 1870-ig megőrizték, amikor Batthyányt ünnepélyesen újratemették.