Azért írtam, hogy gyűjtő, s nem kártyagyűjtő, lévén negyven esztendő alatt összegyűjtött harmincezer tárgya közt, a kártyapaklik mellett mások is találhatók, persze mind a kártyázáshoz köthetők. Kíváncsian pillantottam körbe a szobában, azonban ott a fenti jelentős számhoz képest kevés relikviát láttam.
– Tavaly nyílt és idén zárt be a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Szerencsés kártyajárást! című kiállítása, amit többnyire az én gyűjteményemből válogattunk, és ami a hazai kártyagyártás 150 éves történetét ismertette– magyarázta a gyűjtő, miközben hellyel kínált, s egy titokzatos, zárt dobozt helyezett az asztalra, majd így folytatta: – Az anyagot pedig a továbbiakban is a kezelésükbe adtam, hogy együtt maradjon. Így ez lett a múzeum egyik szekciója.
Jánoska Antal kérdés nélkül is folytatta, ráadásul felnyitotta a dobozt.
– A világon számos komoly kártyamúzeum működik, fantasztikusan gazdag gyűjteményekkel. Nálunk sajnos nagyon kevés a kártyaemlék, három-négy komoly gyűjtemény létezik mindössze. A Kiscelli Múzeumban vagy az Iparművészetiben csupán negyven-ötven csomagot őriznek.
– Míg ön?
– Négyezer csomag kártyám van a Távol-Kelettől, Dél-Amerikáig – adott választ, miközben elém tett egy kézzel készített második világháborús hadifogoly-kártyapaklit.
Noha a szabályos alakzatok elárulták: ügyes kezű honvéd pingálta, azonban a közérthetőség kedvéért felirat segítette a játékosokat: király, ász, felső…

Fotó: Jánoska Antal
AZ ÖRDÖG ŐSI BIBLIÁI
A lapokat pörgetve, feltettem a pontosan megválaszolhatatlan kérdést: mióta kártyázunk?
– Az első adatok Kínából, a VIII., IX. századból valók, amikor már ismerték a tusfestést, a sokszorosítást és a papírgyártást, amelyek nélkül nem létezhet kártyagyártás. Európába hat-hétszáz éve hozhatták be a törökök, a mórok, a vándorcigányok vagy a hazatérő keresztes lovagok.
A folytatásból kiderült: arról szinte semmi nem maradt fenn, hogy miket játszottak a lapokkal, csupán a tilalmakban szerepel a nevük. Például Rabelais Gargantua és Pantagruel című regényében negyvenféle kártyajátékról ír, amelyekből hármat-négyet tudnak azonosítani a franciák.