Mennyit adnál azért, hogy valóban eljuss a Marsra?

Három évtizeddel eredeti bemutatója után ismét a mozikban a Total Recall – Az emlékmás című Schwarzenegger-film felújított változata. Megnéztük, és úgy találtuk, hogy csaknem ugyanolyan jó, mint annak idején, az előző évszázad vége felé.

Fotó: Pannonia Entertainment

Éppen fodrásznál ültem. A kirakat üvegén át kitűnő rálátás nyílt a Ferenc körút túloldalán lévő Corvin mozira, melynek tetején kézzel festett plakátok hirdették a legfrissebb slágerfilmet: Total Recall – Az emlékmás.

– Láttad már? – kérdezte a hajszobrász, hogy szóval tartson munka közben.

– Még nem, de tervezem – feleltem.

– Állítólag több vörös szószt használnak el benne, mint a ketchupgyárban – jegyezte meg szórakozottan, és ezzel le is zártuk a témát.

Mármint akkor és ott. Mert néhány napra rá csakugyan megnéztem a szóban forgó alkotást – az Arnold Schwarzenegger nevével fémjelzett Total Recall – Az emlékmást –, és olyan mély benyomást gyakorolt rám, hogy a következő héten a családomat is elvittem rá.

1990 augusztusát írtuk, és a mű nem csak engem nyűgözött le: az egész évtized egyik legjobb, legsikeresebb sci-fi-akciófilmjének bizonyult. Így a 30. évfordulóra elkészült a felújított kiadása, és a fővárosban szintén a Corvin mozi tűzte műsorára.

Míg annak idején telt házas vetítéseken jártam, most összesen heten ültünk a nagyteremben (igaz, ebben a vírusjárvány okozta, általános visszaesésnek is van „némi” szerepe). A csekély számú közönség leginkább harminc-negyven éves párokból állt – ám akadt köztük egy, melynek tagjai a húszas éveikben járhattak, az eredeti bemutató évében tehát még meg sem születtek!

A 2084-ben játszódó film főszereplője Douglas Quaid, akit visszatérő álom gyötör: éjszakáról éjszakára látja magát, amint megfullad a Marson! Mivel felesége, Lori hallani sem akar arról, hogy ellátogassanak a vörös bolygóra, felkeresi a Rekall nevű céget, amely valóságosnak ható emlékeket kínál a vásárlóinak.

Fotó: Pannonia Entertainment

Néhány ilyenhez szeretne hozzájutni a Mars vonatkozásában – ha élőben nem tekintheti meg az ottani látnivalókat, hát azok mesterségesen létrehozott mása is megfelel neki! Igen ám, csakhogy amikor a memóriájába vésnék e mesterséges emlékeket, a Rekall dolgozói kellemetlen felfedezést tesznek: legújabb ügyfelük csakugyan járhatott a vörös bolygón, ám ezt őrző emlékeit valaki később eltüntette a memóriájából.

Egy szokatlan, de működő recept

Hogy kibogozza a személyazonosságát övező rejtélyt, Quaid kénytelen valóban útnak indulni. Csakhogy a Marson meglehetősen feszült a helyzet: a keménykezű kormányzó, Cohaagen minden eszközzel azon van, hogy a biztosítsa a Piramis Bányavállalatnak a bolygó legértékesebb nyersanyaga, a turbínium kitermelését. Kíméletlen módszerei feltüzelik a helyieket, a lázadás kitörése csupán idő kérdése, ezért…

A film leginkább amiatt hat, hogy néző az utolsó másodpercekig képtelen eldönteni, mi a valóság, és mi az, amit akként szeretnének elhitetni a főszereplővel. De a készítők nem csak a cselekmény megalkotása során ügyeltek az eltérő értelmezési lehetőségek kiaknázására – a kettősséget a film központi motívumává tették.

Az ily módon létrejött – kissé paranoid, kissé skizofrén – alaphangulatot mozgalmas akciójelenetek oldják. Az erőszak bemutatása mellett bizonyos jelenetekben az erotikáé is olyannyira túlfokozott (mármint a kilencvenes évek elején készült közönségfilmek megoldásaihoz képest), hogy mindkettő már-már rajzfilmszerűnek tűnik.

Fotó: Pannonia Entertainment

Az atmoszférateremtés harmadik legfőbb eszköze a kissé borult, kissé cinikus fekete humor. („Tekintsd ezt válásnak”, mondja Quaid, miután önvédelemből kénytelen volt kiiktatni Lorit.)

És e szokatlannak tűnő recept működött!

A Total Recall sikere nagyban hozzájárult ahhoz, hogy – a sort nyitó Szárnyas fejvadász mellett – további filmek készüljenek Philip K. Dick írásai nyomán. Az emlékmás forgatókönyvének alapjául ugyanis a szerző 1966-ban megjelent, We Can Remember It for You Wholesale című novellája szolgált. (A hazai sci-fi-lvasók abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy az írás háromszor is napvilágot látott magyarul: először 1973-ban, Emlékárusítás nagyban és kicsiben címmel, Vámosi Pál fordításában, majd 2002-ben és 2016-ban, Emlékmás címmel, Szente Mihály átültetésében.)

Eleven és szórakoztató

A Dick-adaptációk sorát – egyebek mellett – olyan filmek folytatták, mint Az elhagyott bolygó, a Különvélemény, a Sorsügynökség, vagy éppen a négy évadot megért Az ember a Fellegvárban című tévésorozat. Az 1982-ben elhunyt szerző mára az amerikai sci-fi egyik meghatározó, kultikus alakjává vált; ebből a szempontból Az emlékmás nem más, mint az idáig vezető út egyik kezdeti – ám a továbbiak megtételét elősegítő, ezért fontos – lépése.

És hogy 2020-ban milyennek tűnik a Total Recall? Meglepően elevennek, szórakoztatónak, az érdeklődés fenntartására képesnek. Ebben – a már említett tényezők mellett – az is közrejátszik, hogy látványvilágára ennyi idő elteltével, széles vásznon sem lehet komolyabb panasz.

A manapság úgyszólván elkerülhetetlen digitális effektek helyett túlnyomórészt analóg megoldásokkal készült: maszkokkal és bábokkal, makettekkel és terepasztalokkal, és persze green screen (vagyis zöld háttér) alkalmazásával. És épp ezért hat hitelesnek: a néző észleli, hogy valamennyi látványelem valódi, s nem utólag a képmezőbe illesztett pixelhalmaz.

A popkulturális kapcsolódási pontok azonosítását kedvelők szemében tovább növelheti az ázsióját, hogy egy epizódja egyértelműen egy másik népszerű és nagyhatású sci-fi ihletőjévé vált. A cselekmény egy pontján ugyanis egy Dr. Edgemar nevű – meglehetősen irritáló – mellékszereplő arról kezdi győzködni Quaidet, hogy mindaz, amit addig valóságnak hitt, csupán álom, de elég bevennie egy piros pirulát, hogy felébredjen belőle. Mire emlékeztet mindez? Úgy van, az 1999-es Mátrix elhíresült jelenetére, amelyben Morpheus szintén különféle tablettákkal kívánja kiszakítani Neót addigi, mesterséges eszközökkel fenntartott látszatéletéből!

Valós és virtuális élet

És noha egy tudományos-fantasztikus alkotásnak nem alapvető feladata, hogy megjósolja a következő évtizedek folyamatait és fejleményeit, a film jövőképét megvizsgálva rájöhetünk, hogy Az emlékmás e téren sem teljesít rosszul.

A mobiltelefonok elterjedését egyáltalán nem látta előre, a terraformálást pedig jóval gyorsabb lefolyásúnak mutatja be, mint amilyen a valóságban lehet, mindezektől eltekintve azonban számos eleme ismerős a XXI. századi hétköznapokból, vagy nagy biztonsággal prognosztizálható a pillanatnyi állapotok alapján.

A vörös bolygó meghódítása például immár nem csupán sci-fi-írók és filmesek kedvenc vesszőparipája – talán elég, ha a NASA vagy a SpaceX ez irányú erőfeszítéseit említjük. És ha a távoli égitesteken található nyersanyagok kibányászásának kérdése vetődik fel, nem kell a Marsig mennünk: a nézeteltérés, amely az Artemis egyezmények kapcsán idén nyáron robbant ki az űrhatalmak között, már a Hold esetében is világosan megmutatja, hogy az egyes államok – no meg a velük karöltve színre lépő magáncégek – mi mindenre képesek a nyersanyagok megszerzéséért, profitjuk biztosításáért, versenytársaik hátrébb szorításáért. A Piramis Bányavállalat tehát távolról sem légből kapott, és Cohaagen politikusokat és üzletembereket idéző, rideg viselkedése is meglepően valószerű.

De amire a Total Recall kétségbevonhatatlan éleslátással mutatott rá: az átlagember valós és – a különféle digitális platformokon, ilyen-olyan infokommunikációs eszközök segítségével folytatott – virtuális élete összefonódhat, összemosódhat. Ez már napjainkra megtörtént, nem kellett rá 2084-ig várni. Ezek után talán ahhoz sem kell túl sok, hogy e keveredés véglegessé, visszafordíthatatlanná váljon. Alighanem ez Az emlékmás legpontosabb előrejelzése, egyben legaggasztóbb figyelmeztetése.

A moziból hazafelé tartva aztán felötlött bennem a kérdés: vajon mennyibe került egy jegy 1990-ben? Megpróbáltam előkeríteni az eredeti belépőt – évekig gyűjtöttem ugyanis a megnézett filmekhez tartozó jegyeket –, és ha Az emlékmásét nem is találtam meg, a rákövetkező év sikereiét igen. Azok alapján annak idején nyolcvan-száz forintot adhattam a Total Recall megtekintéséért. Tegnap pedig ezerhétszázat. Ha valami, hát ez is ez elmúlt harminc év vitathatatlan változásai közé tartozik.