Több lehetőséget – pályák, munkák, szerelem, alkotás, harc, cselekvés és tanulás irányában – írja Kaffka Margit Az asszony ügye című művében 1913-ban. – Ez az idézet azért nagyon találó, mert összefoglalja mindazt, amire a kor haladó női, asszonyai vágytak – hangsúlyozta E. Csorba Csilla művészettörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum tiszteletbeli főigazgatója. Mint mondta, több mint húsz éve foglalkozik azokkal a magyar fotográfusnőkkel, akik ugyanannyit tettek hozzá a XX. századi magyar fotótörténet alakulásához, mint férfi kollégáik. Ezt bizonyítja például a Magyar fotográfusnők 1900–1945 című kötete is.
E. Csorba Csilla Máté Olga fotóművésznő pályáját is kutatta, akinek élete számos ponton párhuzamba állítható Besnyő Éva életművével. Pécsi József fotográfus A művészi fényképezés mint női kenyérkereső életpálya című könyvében már 1912-ben körüljárta a kérdést, hogy mennyire alkalmasak a nők a fotográfus pályára. Máté Olga tanítónőnek készült, ám 1912-ben műtermet nyitott a Veres Pálné utcában. Sok időt és energiát fordított arra, hogy képezze magát. Zalai Béla filozófushoz még 1912-ben férjhez ment és általa bekerült a magyar szellemi élet, köztük a nyugatos írók körébe. Ám a férfi három évvel később elesett az első világháborúban. – Az anyaság fontos témája volt fotográfiáinak, de akt-, tánc- és épületfotósként is hamar ismertté vált. Kozma Lajos építésszel, iparművésszel való barátsága révén pedig különböző építészeti folyóiratokba, például a Tér és Forma című lapba kapott megbízásokat. Új szemlélettel fotózta a modern épületeket: a Hofmann villát és az Újpest-rakparti bérházat. Portréinak lágysága, bensőségessége különbözik Székely Aladár realista, naturalista portréitól, viszont ezek is nagyon modern alkotások – összegezte a művészettörténész.
Új szemléletet képviselt a magyar fotográfusok között Révai Ilka, aki a fényt különféle módokon transzformálta portréin. A fotóművész külföldön és Székely Aladárnál is tanult, s az 1919-ben rendezett kiállításán kétszáz portrét állított ki. – Fantasztikus Kassák portréit a múzeum őrzi, de a korszak sok neves szereplőjéről, köztük Mácza Jánosról is készített fotókat – mutatott rá a művészettörténész. Klein Róza az 1920-as évek közepén hagyta el az országot, s Párizsban telepedett le. Feleségül ment André Kertészhez 1928-ban, tőle tanult meg fényképezni. Nem sokkal később elváltak ugyan, ám Rozi André néven folytatta pályáját. Fényképeit a legnépszerűbb francia lapokban publikálta és kiállításokon is részt vett.
