A bensőséges portréktól a magyar szociofotózásig

A Kassák Múzeum Személyes távolság – Besnyő Éva fotográfiái című időszaki tárlatához kapcsolódóan tartott online előadást A fotografálás mint női hivatás címmel E. Csorba Csilla művészettörténész a napokban. A Fotóhónap 2020 részeként megrendezett eseményen mások mellett Máté Olga, Rozi André, Landau Erzsi és Kálmán Kata életműve került előtérbe.

Besnyő Éva: Önarckép 1931

Több lehetőséget – pályák, munkák, szerelem, alkotás, harc, cselekvés és tanulás irányában – írja Kaffka Margit Az asszony ügye című művében 1913-ban. – Ez az idézet azért nagyon találó, mert összefoglalja mindazt, amire a kor haladó női, asszonyai vágytak – hangsúlyozta E. Csorba Csilla művészettörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum tiszteletbeli főigazgatója. Mint mondta, több mint húsz éve foglalkozik azokkal a magyar fotográfusnőkkel, akik ugyanannyit tettek hozzá a XX. századi magyar fotótörténet alakulásához, mint férfi kollégáik. Ezt bizonyítja például a Magyar fotográfusnők 1900–1945 című kötete is.

E. Csorba Csilla Máté Olga fotóművésznő pályáját is kutatta, akinek élete számos ponton párhuzamba állítható Besnyő Éva életművével. Pécsi József fotográfus A művészi fényképezés mint női kenyérkereső életpálya című könyvében már 1912-ben körüljárta a kérdést, hogy mennyire alkalmasak a nők a fotográfus pályára. Máté Olga tanítónőnek készült, ám 1912-ben műtermet nyitott a Veres Pálné utcában. Sok időt és energiát fordított arra, hogy képezze magát. Zalai Béla filozófushoz még 1912-ben férjhez ment és általa bekerült a magyar szellemi élet, köztük a nyugatos írók körébe. Ám a férfi három évvel később elesett az első világháborúban. – Az anyaság fontos témája volt fotográfiáinak, de akt-, tánc- és épületfotósként is hamar ismertté vált. Kozma Lajos építésszel, iparművésszel való barátsága révén pedig különböző építészeti folyóiratokba, például a Tér és Forma című lapba kapott megbízásokat. Új szemlélettel fotózta a modern épületeket: a Hofmann villát és az Újpest-rakparti bérházat. Portréinak lágysága, bensőségessége különbözik Székely Aladár realista, naturalista portréitól, viszont ezek is nagyon modern alkotások – összegezte a művészettörténész.

Új szemléletet képviselt a magyar fotográfusok között Révai Ilka, aki a fényt különféle módokon transzformálta portréin. A fotóművész külföldön és Székely Aladárnál is tanult, s az 1919-ben rendezett kiállításán kétszáz portrét állított ki. – Fantasztikus Kassák portréit a múzeum őrzi, de a korszak sok neves szereplőjéről, köztük Mácza Jánosról is készített fotókat – mutatott rá a művészettörténész. Klein Róza az 1920-as évek közepén hagyta el az országot, s Párizsban telepedett le. Feleségül ment André Kertészhez 1928-ban, tőle tanult meg fényképezni. Nem sokkal később elváltak ugyan, ám Rozi André néven folytatta pályáját. Fényképeit a legnépszerűbb francia lapokban publikálta és kiállításokon is részt vett.

Besnyő Éva: Önarckép, 1931

Besnyő Éva pályájához nagyon közel áll Kárász Judit fotóművész életműve – emlékeztetett E. Csorba Csilla. Kárász Judit is jómódú, polgári családból származott és külföldön a legjobb mesterektől tanult. Nála is a társadalmi érzékenység, a szegények iránti figyelem került előtérbe, csakúgy, mint Besnyő Évánál. Noha 1949-ben hazatért, csak jóval halála után fedezték fel hagyatékát. Landau Erzsi szintén jómódú, polgári családból származott, ám elhagyta az országot, s Párizsba költözött. Gyerekfényképészként vált ismertté, bár gyári épületeket és női aktokat is fotózott. – Kálmán Kata pályája itthon teljesedett ki, és az 1930-as években a magyar szociofotózás egyik legkiemelkedőbb alkotójaként vált ismertté – mutatott rá E. Csorba Csilla. Mint kiemelte, a szegény embereket fényképezte, egyik leghíresebb albuma a Tiborc, amelyhez Móricz Zsigmond írt előszót. Pályájának csúcsán a Corvina Kiadó tagjaként, szerkesztőjeként indított sorozatot a magyar művészfényképészekről, s női alkotókat is bemutatott.

A művészettörténész előadása végén egy érdekes kiadványra hívta fel a figyelmet. Mint mondta,

Fotogáfusnők címmel jövő héten jelenik meg online és nyomtatott formában a Magyar Fotótörténeti Társaság konferenciájának kötete.

A kiadványban olyan tanulmányokat olvashatunk, amelyek a XIX. századtól egészen napjainkig mutatnak be elfeledett életműveket.