Bródy János a kommunista „békeharc” egyik nagy mozgalmára volt

„Nem wurlitzer a verkli, ezt szívvel kell tekerni” – mondta a Kommunista Ifjúsági Szövetség X. kongresszusán Bródy János a KISZ-es fiataloknak 1981-ben. Az SZFE-ügyről dalt író Bródy ugyanebben az évben árulta el az alternatív zenekarokat. Mező Gábor cikkéből kiderül, hogy ezt könnyedén megtehette, hisz mögötte állt a KISZ, a Hanglemezgyár és az ÁVH-s alakokkal megtömött Országos Rendező Iroda. A szerző Pesti Srácokon megjelent cikke szerint Bródyról kevesen tudják, hogy a Brezsnyevék által erőltetett „békeharc” egyik nagy mozgalmára volt.

Fotó: MTI

Míg 1980 óta Ronald Reagan amerikai elnök felgyorsította a fegyverkezést – ami a Szovjetunió összeomlását eredményezte –, a kommunista blokk ezzel nem tudott lépést tartani, ezért a harc helyett a béke lett az új jelszó (suttyomban persze továbbra is támogatták a nemzetközi terrorizmust). Ahogy Mező Gábor kutató írja:

„A saját állampolgárait kíméletlenül elnyomó rezsim kiadta az utasítást, amit minden engedelmes kis, nagy és vezető káder végrehajtott: a cél, a jelszó a béke lett. Ezt kellett harsogni, erőltetni minden vonalon, rá is állították a kor propagandagépezetét.”

A propagandagépezet kulturális divíziójában Bródy János is jelen volt, Koncz Zsuzsa és Zorán mellett ő is a kommunista diktatúra Országos Béketanácsában nyomult. Bródy ráadásul ott volt a KISZ 1983-as, Amerika-ellenes békemenetén is, ahol „békés indulatokról” harsogott, utána a felvonulók az Internacionálét énekelték. A cikkből kiderül, hogy Bródy tatai „árulása” valójában nem árulás volt, hanem egy folyamat része, hisz

„a KISZ arcaként, a KISZ által szervezett koncerteket végighaknizva nem akart szembemenni a diktatúrával. Inkább belesimult teljesen.”

Kádárék a kulturális széfáról is elvárták a „békés” kollaborációt. Ebben a játszmában sokan részt vettek a kor kiemelt, támogatott zenészei közül,

a Koncz Zsuzsa, Bródy János, Zorán trió mindig és mindenkor.

Fotó: Urbán Tamás, fortepan.hu

Mező Gábor szerint Bródy János az említett tatai „rocktanácson” vagy „rocktanácskozáson” gyakorlatilag hátba döfte a körön kívülieket, a lázadókat, az akkori alternatív, underground együtteseket. A szerző szerint ez már csak azért is aljas cselekedet volt, mert szemben vele, velük (aki, akik mögött ott állt a KISZ, az ÁVH-s emberekkel feltöltött Országos Rendező Iroda és a rafinált, ideológiailag képzett, a kultúrharcban, a hatalmi játékokban edzett vezetők által irányított Hanglemezgyár), az alternatív zenekarok ekkor kiemelt célpontoknak számítottak. Az állambiztonság megfigyelte, üldözte őket, a koncertjeiket igyekeztek meghiúsítani.

Ellenben Bródy János szívesen vett részt a KISZ békerendezvényein. A Népszava 1983-as cikke szerint a KISZ Budapesti Bizottsága által szervezett békemeneten Bródy János is fellépett.

„Háromnegyed 1-kor Bródy János lép a színpadra. Azt mondja, ő nem a békéről énekel, mert az nálunk a mindennapok valóságát jelenti, az természetes… Békés indulatokat! – harsogják közben a hangfalak Bródy János búcsúszavait, amire a fiatalok ütemes vastapsa a válasz.”

A fiatalok az egykori Margit körúti fogházhoz, a mártírok emlékművéhez vonultak, ahol

„az egyik csoport az Internacionálét kezdi énekelni – egyre többen csatlakoznak hozzájuk. Aztán újra, meg újra ütemes vastaps hullámzik végig a meneten.”

Mező Gábor felteszi a költői kérdést: „Felmerül néhány kérdés az olvasóban és az újságíróban is: vajon Bródy is énekelte az Internacionálét? Vagy már hazament addigra?” A teljes cikkből, melyet itt olvashatnak, ez is kiderül.