Eltörött a hegedűm…

Furcsa jelenet játszódott le októberben az Emberi Erőforrások Minisztériuma előtt. Mintegy két tucat cigányzenész muzsikálta Dankó Pista Eltörött a hegedűm című híres nótáját, mialatt a társaság vezetője darabokra tört egy hegedűt. A demonstráció kiváltó okaként a szervezők azt jelölték meg, hogy közülük sokan nem nyertek támogatást a Muzsikáló Magyarország 2020–2021-es pályázatán.

Ezzel meg is érkeztünk egy másik fontos pillérhez, az éttermi cigányzene támogatásához. Elsőként 2017-ben hirdették meg a Muzsikáló Budapest pályázatot, melynek keretében fővárosi éttermek cigányzenekarai pályázhattak támogatásra működésük finanszírozására. A kormányzati támogatást a Hagyományok Háza közvetítette a zenészek felé, ezen év nyarán 12 budapesti étteremben szólt (újra) a cigányzene, köztük a New York kávéházban és a Gerbeaud-ban. A 2018-ban már a Muzsikáló Magyarország néven futó program 25 budapesti és ötven vidéki étteremben tette lehetővé a muzsikusok működését, ami jelentős mennyiségi bővítés volt, a rá következő évben is nagyságrendileg hasonló volt a programba vont éttermek száma. A támogatási elkötelezettséget jól mutatja, hogy idén is meghirdették a pályázatot, mely főszabály szerint az éttermi zenélést támogatja, de lehetőség van online zenei tartalmak készítésére is. A 2020–2021-es felhívás 2020 novemberétől 2021 áprilisáig tartó időszakra támogatja a művészeket, a közel száz (!) nyertes zenekar mintegy 456 tagja így összesen nyolcszázmillió forintos támogatásban részesül. A napokban már sorra jelentek meg a legnagyobb közösségi portálon a zenekarokról készült fotók, jelezve, hogy újraindult a sorozat. Azt hiszem, a számok magukért beszélnek. A rendszerváltást követően soha nem látott kormányzati támogatás áll tehát e hungarikumunk mögött, s a demonstrálók egy olyan pályázaton való eredménytelen szereplést kértek számon a minisztériumon, amelynek volumene még a cigánymuzsikusok néhány évvel ezelőtti legmerészebb álmait is meghaladja. Ennek ellenére persze érthető azok csalódottsága, akik valamilyen okból (főként a forrás kifogyása miatt) nem kaptak támogatást, hiszen ahogy fentebb is írtam, a hosszú ideig elsorvadásra ítélt műfaj képviselői megélhetés nélkül maradtak saját szakmájukban. A demonstrálók üzenete pedig célba ért: Fekete Péter kulturális államtitkár bejelentése nyomán további kétszázmillió forintot fordítanak a pályázaton támogatást nem nyert zenekarok finanszírozására. Sőt, az államtitkár a hozzá eljuttatott összetört hangszert is soron kívül megjavíttatta, mint közösségi oldalán írta: „Hegedűt törötten, muzsikust bajban nem hagyunk!”.

Fekete Péter államtitkár a megjavított hegedűvel
Fotó: Facebook

Hosszan sorolhatnánk még azokat a jelentős, illetve szimbolikus döntéseket, melyekkel a kormány a műfaj fennmaradását, sőt virágzását támogatja. Ide tartozik, hogy újra készülnek tévéfelvételek (szintén Jó ebédhez szól a nóta címmel), melyeket a Duna televízió tűz műsorára, idén pedig újra elindult a cigányzenészek minősítése a Hallgató cigányzenei minősítő keretében. S hogy a magamfajta nótaszerető ember mit látna még szívesen? Mondjuk a Felszállott a páva című tehetségkutató műsorhoz hasonló kezdeményezést a nóta műfajában, ahol rátermett fiatalok mutathatnák meg, hogy igenis van jövője a műfajnak.

Érdemes felidéznünk azt a pillanatot is, amikor 2017-ben egy fogadáson Orbán Viktor „felhívására” a cimbalommuzsikával ismerkedhetett meg Li Ko-csiang kínai miniszterelnök. A videó bejárta az internetet, a világ egyik legnagyobb hatalmának vezetője pedig láthatóan érdeklődéssel figyelte a játékot, s biztos az sem véletlen, hogy a kiemelt diplomáciai események nélkülözhetetlen részévé vált újra a cigányzene.

Fontos tehát megjegyeznünk, hogy e kulturális csodáink, a cigányzene és a magyar nóta művelői egyszerre vágynak anyagi és erkölcsi elismerésre, továbbá a láthatóságra. Azt hiszem, a fentebb sorolt intézkedések is azt mutatják, hogy a műfaj támogatása jó úton halad, újabb és újabb elemekkel bővül, s nemcsak a külföldi turisták, hanem mi magyarok is (újra) felfedezhetjük nótás múltunk és egyre inkább jelenünk szépségeit. Hiszen már a századfordulón sem létezhetett polgári Magyarország a kávéházi cigányzene és a szívhez szóló magyar nóta nélkül. Miért is lenne más a helyzet 2020-ban?