Világrekordra törnek Székelyudvarhelyen

Egy székelyudvarhelyi fotós a fejébe vette, hogy megmenti a jövőnek a népek viseleteinek kincsestárát. Eddig kétezer népi viseletet fotózott le világszinten, amelyet egy erre a célra létrehozott, Geofolk nevű adatbázisban fognak bővíteni különböző módszerekkel. A gyűjtemény egy részéből lehengerlő ízelítőt adott szabadtéri kiállításával Székelyudvarhelyen. Dávid Botonddal beszélgettünk.  

Kalotaszeg – Magyarvista Fotó: Dávid Botond

– Évek óta figyelem, hogy a Kárpát-medence és a nagyvilág különböző pontjairól posztol a Facebookon népi viseletekben büszkélkedő embereket, az öltözetek azonosítására buzdítva a közönségét. Úgy tűnik, egy nagyon különleges mozgalmat indított el, ami a népi kultúra felvállalását tűzte ki célul, akár világszinten is. Ez a mozgalom nagyon a világrekord felé lépeget. Hogy kezdődött ez a történet? Honnan jött az elhatározás a viseletek megörökítésére?

– Eleinte csak a környék viseleteit akartam fényképezni, gondoltam, lesz vagy 10-15-féle, aztán mire észbe kaptam, több száz lett. Aztán mire megint észbe kaptam, megközelítette a kétezer darabot. A fényképezések alkalmával sokszor találkozom hagyományos népi öltözeteket viselő emberekkel, de soha nem néztem meg alaposabban, így annyira nem láttam a különbségeket a tájegységen belüli viseletek közt. De konkrétan emlékszem esetekre, amikor az online térben próbáltam kideríteni valamit, de ha a civil ember nem tudja a ruha származási helyének a nevét, esélye nincs megtalálni, nemhogy új információkat tudjon meg róla. Annak ellenére, hogy a világháló tele van fotókkal, de azok többnyire akció- vagy pózolós képek. A környezetemben található lexikonok, néprajzi könyvek meg százéves rajzokkal, monokróm képekkel illusztráltak, igencsak ráérős kell legyen, aki kibogarássza az őt érdeklő információt. Aztán mire az ember összefut egy szakértővel vagy szakértőnek vélt valakivel, elfelejti, mit is akart kérdezni. Végül gyűjtögetni kezdtem, hogy majd alkalomadtán megmutatom a hozzáértő személynek.

– Az első viseleteket hol kapta lencsevégre?

– Természetesen itthon. Először ami szembejött. Csak egy példa: fotós cég lévén évtizedek óta fényképezzük a környék középiskoláinak tablóképeit, így folyamatosan találkozom olyan fiatalokkal, akik különböző vidékekről, településekről, akár a szórványból jönnek. Aztán amikor elfogytak a gyakrabban „szembejövő” viseletek, már keresni kellett, egyre több utánajárás lett belőle egyre több utazással.

Dávid Botond a viseletek szenvedélyes fotósa
Forrás: Facebook

– Ki finanszírozta az utazásait?

– Senki, pláne ha meghívnak, nem is kerül sokba, semmiképp nem egy üdülés árába. Más is utazik és fényképez. Én nemcsak szelfit és turistafotókat készítek, hanem megnézem, hogyan néznek ki a helyiek, hogyan öltöznek, mit esznek…

– Honnan tudja, hogy mi a különbség az autentikus és a nem autentikus viselet között?

– Ez egy örök dilemma. Tömören úgy fogalmaznék, egy település vagy tájegység egy meghatározott helytörténeti korban, adott korosztályok által hordott (ünnepi) öltözete. Egyébként minden viseletdarab önmagában lehet autentikus, sőt az is, viszont manapság gyakran látni különböző korszakokra jellemző viseletdarabokból összeállított öltözetet, vagy ne adj isten, amikor különböző tájegységek jellemző ruhadarabjai keverednek.

Kalotaszeg – Magyarvista
Fotó: Dávid Botond

És itt még nem is említettem a korosztályokra jellemző szín- és anyag-összeállításokat. Annak idején egy idős asszony biztos nem vett fel hajadon lányra jellemző viseletet vagy fordítva. Ma már ezen sem lepődünk meg.

Nemrég megkérdeztem Kolozsvár környékéről egy györgyfalvi nénit, aki helyi szinten nagyon szép viseleteket készít, szerinte mitől tekinthető hitelesnek egy ottani viselet. Szerinte amit ők készítenek a közösségen belül (maguknak, rokonoknak, barátoknak), az mindenképp autentikus, mert az minden egyes elemében a hagyományok szerint készül, és tudják is viselni. Amit eladásra készítenek, mondjuk tánccsoportoknak, ott a ruhának egyértelműen nem olyan követelményeknek kell megfelelnie, mint helyi szinten. Színpadon sok minden elmegy, ott a mozgásra, a táncra, a pörgésre, a személyekre figyel a közönség. Bár formára ugyanaz, de közelről vizsgálva már egyértelműen látszik, kevésbé díszített vagy épp túldíszített, esetleg strapabíróbb anyagból készül. A táncosok sokfelé utaznak, folyamatosan csomagolni kell a szállításhoz, továbbá egy előadás alkalmával akár többször is átöltöznek, egyszóval hurbolják rendesen a ruhát.

– Említette valahol, hogy a néprajzosok nem jó fényképészek.

– Voltam néhány néprajzi előadáson, ahol szakértők nagyon szépen előadták a kutatásuk tárgyát, vetített képekkel alátámasztva. Most nem mennék bele a látottakba, de engem személy szerint nagyon zavar a képeken a sárga feliratú beton villanypózna, az évek óta elhagyott kerék nélküli autó, egyebek. Ilyenkor mindig az motoszkál a fejemben, hogy egy kis odafigyeléssel sokkal jobb képet lehetett volna készíteni. Száz évvel ezelőtt miért tudták rendesen megcsinálni, s ma miért nem? Szóval volt egy olyan sejtésem, hogy a téma fotósért kiált, s mint kiderült, igazam volt.

– Célja, hogy mindenki számára érdekessé és vonzóvá, látványossá tegye ezt az örökséget?

– És hasznossá. Feltűnt, hogy az emberek a sajátjaikon kívül nem igazán ismerik a viseleteket, pedig érdekelné őket. És akkor itt jövök én, hogy ebbe a mindenki által ismert témába a mai technika segítségével valami újszerűséget vigyek, ami különlegessé teszi az egészet.

– Van segítsége? Együttműködik néprajzosokkal?

– Még az elején gyakran kértem tanácsot, talán többször is, mint kellett volna. Aztán rájöttem, jobb, ha nem várok senkire, hanem megyek előre. Inkább dolgozzak feleslegesen egy kicsit, ha valamit utólag ki kell dobni, minthogy elszalasszak olyan hagyományos öltözeteket, amikhez még egyszer nem tudnék hozzáférni. Sajnos az idő telik és az időseknél található viseletek nem mindig lesznek hozzáférhetők, s nem egy konkrét esetem is van. Kétezer viselet egy helyen, hihetetlen mennyiségű képi adat. Bármilyen szempont szerint konfigurálható ez az anyag. Például Alsó-Szászországban egy helyi galériával tárgyaltam egy jövőbeni kiállítás lehetőségéről. Ötleteltünk, milyen tematika szerint állítsuk össze a képanyagot. Kiderült, hogy a település a kékfestés egyik fellegvára, készítsünk egy olyan kiállítást, ahol a kék a domináns szín a ruhákban. Amikor elkezdtem összeszámolni ezeket a viseleteket, kiderült, jóval kétszáz fölött van e viseletek száma.

– Mi a végső cél?

– 2019 tavaszán, épp a tallinni kiállításom alkalmával, bevillant az ötlet, miként tudnám a világ összes viseletét összeszedni egy adatbázisba. Azóta ezzel kelek, ezzel fekszem, ezen agyalok, ezt csináljuk, ezt programozzuk. És a jelek arra mutatnak, igazam volt, működik az elképzelés, a korai együttműködőkkel jól együtt tudunk dolgozni. Egyelőre csak azokat vontam be a munkába, akik érintve vannak a ruhák által. De majd miután élesítjük a rendszert és nyilvános lesz a Geofolk adatbázis és sikerül is ráirányítani a figyelmet, további együttműködőket, esetleg támogatókat is tudunk bevonzani. Erről szól a nemrég bemutatott kiállítás Székelyudvarhely főterén, ahol egy 54 méteres összefüggő felületen 1700 viselet látható. Tudomásom szerint ilyen összeállítás még nem készült, ahol a világ 55 országából ekkora számban, egy fotós által módszeresen megfényképezett viseletek lennének láthatók.

– Tehát egy olyan adatbázist hoztak létre, ahová feltölthetnek a világ bármelyik pontjáról hiteles népviseleteket?

– Igen, nagy vonalakban erről van szó. Az ottani helyi szakértők bekapcsolódnak az elemzésbe és a hitelesítésbe.

Udmurt kislány
Fotó: Dávid Botond

– Ez hihetetlen munka, gondolom, de óriási ötlet! Melyik fázisban vannak?

– Már létezik egy általunk felépített és használt adatbázis, de egyelőre még zárt a rendszer, hogy az infók házon belül maradjanak. Új fejlemény, hogy a kolozsvári Babeș–Bolyai Egyetem Informatika Kara is bekapcsolódott a fejlesztésbe. Szóval zajlik az élet, minket is utolért a csapattá alakulás kényszere.

– A régi tudás jelenbe emelése értékmentő feladat. A fiatalokat hogyan tudja megszólítani, hogyan tudja érdekeltté tenni ezzel a témával?

– Nehéz a múltat ébren tartani, sok hagyomány vész el örökre ebben a gyorsan változó világban, ennek ellenére meggyőződésem, hogy a menő technika segítségével a fiatalokat is be lehet vonni a témába.