Szegény HBO-emlőkön felnövő, történelemkönyvet soha nem, vagy már nagyon rég olvasó néző mit sem sejthet arról, hogy Erdélynek az 1920. június 4-i trianoni békediktátumig soha semmilyen köze nem volt a Dâmbovița parti, „festői” Bukaresthez. De ne horgonyozzunk le itt, ne is foglalkozzunk ilyen „apróságokkal”. Alig hogy az érdeklődő tovább nézi a filmet, ismét egy megvizsgálandó állításba botlik: az Erdélyben elért kezdeti sikerek ellenére (a román filmkészítők ezen az 1916-os erdélyi román betörésre gondoltak, mely a világtörténelem első hadüzenet nélküli fegyveres támadása volt), Oroszország „kivonulása” Romániát sebezhetővé tette.
Csupán olyan „lényegtelen” információ marad ki a néző életéből, hogy már jóval az orosz kilépés előtt (1917) a Német Császárság és az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai elfoglalták Bukarestet (1916 decemberében) válaszként a román betörésre, ezért a román kormánynak menekülnie kellett a fővárosból.
Romániát ekkor nem az orosz kilépés, hanem gátlástalan étvágya és hamis énképe tette sebezhetővé. Azon nem is csodálkozhatunk, hogy a film következő mondataiban csupán a Bukarestig jutó „német megszállókról” tudósít bennünket, mintha a magyar katonák ott sem lettek volna. Elhangzik viszont az, hogy a párizsi román közösség, szervezettségének köszönhetően, igen befolyásos, amit Bukarestnek ki kellene használnia. Mint tudjuk, ennek a közösségnek női tagjai is – akárcsak a királyné Párizsban és Angliában való tartózkodása során – minden olyan kapcsolati hálót megpróbáltak kihasználni, ami a hazájuk érdekérvényesítésében segítségükre lehetett.
Ez adott alapot ahhoz, hogy román alkalmazásban álló kéjnőkről és királynét kísérő könnyűvérű udvarhölgyekről keringhessenek pletykák már a kortársak köreiben is.
A filmet részletesen elemezni terjedelmi korlátok miatt lehetetlen, egy-két elemére azonban érdemes időt szentelni. Talán a legmeglepőbb vonása az, hogy Ion I. C. Brătianu román, nagy tekintélyű politikus – aki ötször volt a Román Királyság miniszterelnöke – tehetetlen, sok esetben az árral úszó, súlytalan politikusként van ábrázolva, aki semmilyen hatással nincs a versailles-i béketárgyalások résztvevőire.
Mindezt csupán azért, hogy e „szenvedést” megelégelő, Párizsba kiutazó Mária román királyné alakját még inkább piedesztálra lehessen emelni. Az Erdélyre leselkedő „magyarveszély” természetesen megjelenik a filmben. Mivel a film cselekménye 1919-ben játszódik, a rendezők így a ,,bolsevik magyarok” határáttörésével és az erdélyi falvak feldúlásának történetével érzékenyítik leginkább nézőiket.
A film készítői nem érezték fontosnak a pontos időpontok feltüntetését, a dátumok közlését. Mindez egy burkolt üzenet: a film a román társadalomnak készült, s nem a történészeknek! Sokkal fontosabb ez annál, hogy ne vegyük számba. Miközben ma Magyarországon – de így volt ez korábban is – a történelemtankönyvek (legyen az gimnáziumi vagy általános iskolás) összeállításánál rendszeresen az képezte a kritika tárgyát, hogy a benne szereplő információk „nem felelnek meg a történettudomány bizonyítható tényeinek” (lásd az új NAT alapján írt új 5. és 9.osztályos tankönyvek kapcsán felhozott vádakat), addig a román történelem- és történelemoktatási szemlélet egy évszázada a Nicolae Iorga neves román történsz által mondottakon alapszik. Ez így hangzik: Mit kezdjek az igazsággal, ha a nemzetemről van szó? Mit is jelent ez?
Ez azt jelenti, hogy a románok már rég felismerték azt, hogy a történelemoktatásnak elemi és középiskolai szinten a nemzettudat erősítését kell szolgálnia. Foglalkozzon a felsőoktatásba lépő, történelemre szakosodott egyén történelemmel kapcsolatos megállapítások bizonyításával vagy cáfolásával.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!