A Generál hajója először akkor kapott kisebbfajta léket, amikor Karácsony János gitáros 1974-ben elhagyta a fedélzetet, és inkább az LGT-t választotta, miután ott Barta Tamás Amerikába való emigrálásával megüresedett ez a poszt (állítólag Barta kérte is, hogy ha ő már nem lesz Presserékkel, Karácsony Jamest vigyék a csapathoz). Nyilvánvalóan a bürokratikus nehézségek okozta nyugati karrierépítés kudarca is közrejátszott abban, hogy a Generál végül alapjaiban változott meg. Ennek a csúcspontja kétségkívül Révész Sándor távozása volt. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ekkor még szemtelenül fiatal volt a Generál. A siker feldolgozásához ugyanakkor érettség kell, ez lehetett az egyik oka annak, hogy a kohéziós erő drámaian meggyengült közöttük.
Mindeközben Som Lajos már lassan két éve vezette a Piramist, először fúvósokkal kiegészülve, majd rockzenekaroknál nem szokványos, kétbillentyűs felállással, és szinte hetente hívta Révész Sándort, hogy jöjjön hozzájuk énekelni.
De Révész következetesen és kitartóan nemet mondott.
Sőt, már ezt megelőzően Svájcból és Nyugat-Németországból – ahol Köves Miklós dobossal vendéglátóztak – is rendszeresen hívogatta baráti, ámde erősen agitáló hangnemben telefonon. Mint később kiderült, azért tudta ilyen sűrűn hívni, mert külön technikája volt: a telefonfülkében egy hosszan elnyújtott rágógumira ragasztotta azt a pénzérmét, amit bedobott a készülékbe, miáltal az nem tudott leesni és szerencsés esetben folyamatosan tartotta a vonalat. Így aztán semmi sem volt drága, és a nemzetközi hívásokat is lazán abszolválta Som Lajos, a „Főnök”. Lélektanilag ez az ügy talán akkor kezdett megfordulni, amikor Révész Sándor látta az eredeti felállású Piramist játszani a műszaki egyetem E épületében, ahol borzasztó lelkesen adták elő számaikat. Különösen Závodi Janó gitárjátéka nyűgözte le, akit az ötödik-hatodik sorból figyelt a nézőtérről, és érezte, hogy ebben a produkcióban szívesen részt venne.
Akit ölében cipelt fel Som Lajos a lépcsőn
Aztán el is jött a nagy pillanat, amikor 1975 októberében egy Vár klubbeli találkozás alkalmával Révész Sándor rábólintott a meghívásra.
Som Lajos ennek olyannyira örült, hogy ölébe kapta az aranytorkú énekest, és felvitte az első emeletre.