Szív nélkül nem ér semmit a balett

A legjobb táncosfilmek közül való Nicholas Hytner Rivaldafényben című alkotása, amelyben, mivel sok szálon fut a történet, szinte minden balettossors megmutatkozik. Látjuk, amint sikeres lesz a lázadó lány, és az is, akinek nem tökéletes a technikája, de helyén van a szíve, és mindennél jobban szeret táncolni. És látjuk azt is, milyen dráma szembesülni azzal, ha valaki középszerű, vagy éppen tökéletes a technikája a baletthoz, csak éppen nem szeret táncolni.

Maureent ( Susan May Pratt) az orvostanhallgató Jim (Eion Bailey) ébreszti rá, hogy változtatnia kell az életén Fotó: InterCom

A harmadik főszereplő karakterének lényege a lázadás, az ellenállás, a keretek el nem fogadása, ami arra jó, hogy belső energiák szabaduljanak fel, de arra nem igazán használható, ha meg kell tanulni egy koreográfiát vagy éppen kitartó gyakorlással, monoton ismétléssel addig kell küzdeni, amíg be nem rögzül az a mozdulatsor, ami aztán megfelelő szenvedéllyel előadva sikerre vezet.

Az első leányzó küzd, de szembemegy önmagával, a második is küzd, de belső energiáit felszabadítva igazi csodát hoz létre, a harmadik leányzó viszont nem igazán küzd, neki a saját egyensúlyát kell létrehoznia. Céltalan lázadásának energiáit alkotói ener­giákká, vagy ha úgy tetszik, mondanivalóvá kell alakítania. Mondanivalóvá önmaga és a világ számára.

A Rivaldafényben nemcsak okos, de szórakoztató film is, a végén ugyanis olyan fináléval ajándékozza meg a nézőt, amilyet nem mindennap láthat. A klasszikus balett összekeveredik a modern zenével, de ami igazán érdekes, hogy a balettosleányzók nem kezdenek el valamilyen igazán modern táncot, hanem a modern zenére táncolnak a klasszikus balett elemei­ből összerakott koreográfiát. Ez pedig amellett, hogy izgalmas látvány, lenyűgözően szép a léleknek is.