Szív nélkül nem ér semmit a balett

A legjobb táncosfilmek közül való Nicholas Hytner Rivaldafényben című alkotása, amelyben, mivel sok szálon fut a történet, szinte minden balettossors megmutatkozik. Látjuk, amint sikeres lesz a lázadó lány, és az is, akinek nem tökéletes a technikája, de helyén van a szíve, és mindennél jobban szeret táncolni. És látjuk azt is, milyen dráma szembesülni azzal, ha valaki középszerű, vagy éppen tökéletes a technikája a baletthoz, csak éppen nem szeret táncolni.

Maureent ( Susan May Pratt) az orvostanhallgató Jim (Eion Bailey) ébreszti rá, hogy változtatnia kell az életén Fotó: InterCom

– Nem vagyok olyan, mint te – mondja az egyik főszereplő balettoslány Nicholas Hytner 2000-ben készült filmjében, a Rivaldafényben balett-táncban sikertelen édesanyjának, aki kicsit sem érti, miért hagyja ott a lánya a balettozást örökre, amikor tökéletes a tánctechnikája. – Tudom, hogy nem volt meg a lábad hozzá, nekem a szívem nincs – adja meg a választ édesanyjának. Mert mindig ez a fő kérdés, ha táncról van szó egy filmben, hogy van-e hozzá szív.

Nicholas Hytner filmje nemcsak azért figyelemre méltó, mert nem teljesen a táncos sztereotípiák mentén mesél történeteket, hanem azért is, mert több főszereplője van. Az egyiknek tökéletes a technikája, de szíve legmélyén gyűlöli az egészet, mármint azt, hogy mindennap hánynia kell, hogy megtartsa a súlyát, de már sok-sok éven át gyakorolt, így nem igazán mer szembenézni azzal, hogy újra kellene kezdenie az életét, leginkább tánc nélkül. A szembenézésben egy orvostanhallgató fiú segít neki, aki szerint mind a teste, mind a lelke bele fog betegedni ebbe a reménytelen küzdelembe. Csak hát azt is látnia kell a nézőnek, hogy nagyon jól táncol ez a leányzó. Ezért is remek alkotás a Rivaldafényben, mert rávilágít arra a problémára, ami azokat is érinti, akik nem táncolnak. Mármint arra, hogy hiába vagyunk jók abban, amit csinálunk, ha a szívünket nem tudjuk beletenni. Ha nem szeretjük szenvedélyesen azt, amit csinálunk.

Maureent (Susan May Pratt) az orvostanhallgató Jim (Eion Bailey) ébreszti rá, hogy változtatnia kell az életén
Fotó: InterCom

A másik főszereplő karaktere éppen ellentétes az elsőével. Neki nincsen meg a lába a baletthez, igen sokat kell csiszolni a technikáján, hogy színpadképes legyen, viszont imád táncolni. Érzéseit képes lefordítani a mozdulatok nyelvére: ha felszabadultan szárnyal vagy ha elkeseredetten dühöng, az megjelenik a táncában. Minderre a film folyamán azért lesz módja, mert csúfosan kihasználja a koreográfus férfi, akibe ráadásul még bele is szeret. Ám Nicholas Hytner filmje abban is eltér a hasonló hollywoodi alkotásoktól és főleg a mai moziktól – ne felejtsük el, hogy két évtizede készült –, hogy nem férfiellenes. A koreográfus ugyanis nemcsak hisz a lány tehetségében, hanem igyekszik azt kibontakoztatni, sőt – noha kezdő táncosról van szó – a frissen alapított társulatába is beveszi szólistának. Tehát a kép nem fekete-fehér a férfit illetően.

A harmadik főszereplő karakterének lényege a lázadás, az ellenállás, a keretek el nem fogadása, ami arra jó, hogy belső energiák szabaduljanak fel, de arra nem igazán használható, ha meg kell tanulni egy koreográfiát vagy éppen kitartó gyakorlással, monoton ismétléssel addig kell küzdeni, amíg be nem rögzül az a mozdulatsor, ami aztán megfelelő szenvedéllyel előadva sikerre vezet.

Az első leányzó küzd, de szembemegy önmagával, a második is küzd, de belső energiáit felszabadítva igazi csodát hoz létre, a harmadik leányzó viszont nem igazán küzd, neki a saját egyensúlyát kell létrehoznia. Céltalan lázadásának energiáit alkotói ener­giákká, vagy ha úgy tetszik, mondanivalóvá kell alakítania. Mondanivalóvá önmaga és a világ számára.

A Rivaldafényben nemcsak okos, de szórakoztató film is, a végén ugyanis olyan fináléval ajándékozza meg a nézőt, amilyet nem mindennap láthat. A klasszikus balett összekeveredik a modern zenével, de ami igazán érdekes, hogy a balettosleányzók nem kezdenek el valamilyen igazán modern táncot, hanem a modern zenére táncolnak a klasszikus balett elemei­ből összerakott koreográfiát. Ez pedig amellett, hogy izgalmas látvány, lenyűgözően szép a léleknek is.