Külhoni magyar művészeket mutat be a Kárpát-haza Galéria

Budapesten, a Teréz körúton rendszerint megakad a szemem a 9-es szám alatt található, az egykori Derkovits-teremnek helyet adó épület előtt kifeszített molinókon, és mindig jóleső érzéssel állapítom meg, hogy a megannyi reklám és hirdetés közt, amely a modern, felgyorsult életünk valamelyik új vívmányát kínálja megvételre, létezik egy olyan, amely a történelmében, nyelvében és kultúrájában is egységes magyar nemzet oszthatatlanságát hirdeti.

Maszelka János erdélyi festőművész munkáit 2019 decemberében állították a Kárpát-haza Galériában Fotó: Teknős Miklós

A Nemzetstratégiai Kutatóintézet hét évvel ezelőtt hozta létre a Kárpát-haza Galériát, amely megalapítása óta nyolcvannégy kortárs külhoni magyar művész munkásságát mutatta be a nemzet fővárosában, nem csupán a közönség, de az alkotók nagy örömére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Kalló László székelyudvarhelyi festőművész gondolatai: „Az, hogy a nevemet ilyen nagy betűkkel látom Budapesten kiírva, egy kegy, óriási megtiszteltetés, arra emlékeztet, hogy mi, akik a végeken élünk, nem mentünk feledésbe, gondolnak ránk és pártolnak.” De idézhetném a szintén erdélyi származású Nagy Péter festőművészt is, aki tárlatának megnyitóján a következőket nyilatkozta: „Köszönöm a maradék kis magyar nemzetnek a törődését és a ránk gondolását. Azt a hatalmas segítséget, amivel ilyen parányi kis valamit, amit én is létrehoztam, láthatóvá tudtak tenni.”

„A Nemzetstratégiai Kutatóintézet azért tartotta fontosnak a Kárpát-haza Galéria életre hívását – tudtuk meg Szász Jenőtől, az intézet elnökétől –, mert hittünk és hiszünk abban, hogy a jelenkor nehézségei, illetve a Kárpát-medencei magyar közösségeinket tovább bomlasztó törekvések ellenhatásaként fontos küldetést teljesítettek és teljesítenek azok a kortárs magyar művészek, akik a külhonban élnek és alkotnak.”

Maszelka János erdélyi festőművész munkáit 2019 decemberében állították ki a Kárpát-haza Galériában
Fotó: Teknős Miklós

A XX. század sorsfordító tragédiája következtében – területéhez és lakosságához hasonlóan – látszólag a magyar nemzet kultúrája is elaprózódott. Sötét idők következtek, amikor a tudatos értékrombolás és az intézményesült hazugság több generáció szeme elé próbált fátylat vonni. Nem csoda, hogy a rendszerváltozást követően lassanként feleszmélő és felnyíló szemeknek némi időre volt szükségük ahhoz, hogy felismerjék: a Kárpát-medencei magyar kultúra ugyanolyan egységes egészet alkot, mint korábban. „Minden nemzet sajátos értéktárral rendelkezik, amely megkülönbözteti más népektől, egyedivé, megismételhetetlenné téve őket. A magyar kultúra – és azon belül természetesen a képzőművészet – csak és kizárólag az elszakított nemzetrészekkel egységesen kezelhető, nélkülük csupán egy darabja lenne a megbontott egésznek” – nyilatkozta lapunknak Tóth Norbert, a Forrás Művészeti Intézet vezetője, a Kárpát-haza Galéria kurátora.

A nemzetet és nemzeti művészetet szétszakítani és elpusztítani igyekvő korszak lezárásának első lépését a Magyar Művészeti Akadémia tette meg a ’90-es években, amikor számos külhoni kortárs magyar művészt avatott ­akadémiai taggá. Az elmúlt évtizedekben azonban, bár néhány elhivatott művészeti szakember vagy áldozatkész galéria – mint például a Vármegye Galéria – sokat tett a tisztánlátás érdekében, a nemzet fővárosában nem igazán jött létre egy olyan bemutatótér, amely folyamatosan és következetesen helyet biztosít a kiemelkedő külhoni magyar művészek és alkotásaik megismeréséhez, megismertetéséhez.

Ezt a hiányt pótolta a Kárpát-haza Galéria, amely úgy varázsol hónapról hónapra ünnepnapokat a hétköznap­jainkba, hogy közben gondolatokat ébreszt és elmélyít, úgy szól a jelenről, az alkotásról és nem utolsósorban a bemutatott művészről, hogy a múlt értékeit, az idő jeleit őrzi, és mindezzel a jövőt világítja meg. „A múltat ismerjük, az eljövendőt csak reméljük. Az idő azonban azt a bizodalmat igazolja, hogy a magyarok összetartozása erősebbnek bizonyul, mint azon erők, amelyek szétválasztani akarják őket. És ennek az összetartozásnak a kötőszövete nem volt és nem is lehet más, mint édes anyanyelvünk és egységes művészetünk, azaz megismételhetetlen és páratlan magyar kultúránk” – mondja Szász Jenő.

Az utóbbi hónapok kiállításaihoz hasonlóan a jelenlegi tárlat egyelőre az online térben tekinthető meg, de a veszélyhelyzet elmúltával, ha alkalomadtán a Teréz körút 9. felé vezet az útjuk, térjenek be a Kárpát-haza Galériába! A kiállítótérben bemutatott aktuális tárlaton kívül érdemes megnézni az emeleten létrehozott kisebb helyiséget is, ahol – többek között – a Kárpát-haza térképén az eddigi kiállító művészek származási helyeit jelölték be egy-egy rajzszöggel. A magyar kultúra oszthatatlan egysége által egyre szebben körvonalazódik Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Délvidék, Eszék-Baranya és Muraköz, vagyis a Jóisten által ránk bízott Kárpát-medence.

Tekintsék meg a Kárpát-haza Galéria tárlataiból készült válogatásunkat, a fotókat Sulyok Miklós készítette.