Száztíz éves J. M. Barrie halhatatlan meseregénye

A Péter és Wendyben a valódi dráma nem a gonosz kalózok legyőzése a szigeten, hanem a felnőtté válás.

1911-ben Angliában jelent meg a Peter and Wendy című mesekönyv Sir James Matthew Barrie tollából. A főhős karaktere már 1902-ben megszületett, s már a köztes időben színpadra ültették a felnőni soha nem akaró, tündérpor segítségével röpülni képes és a hasonlóan örök gyermekségre vágyó társakat egy párhuzamos, képzeletbeli világban csapatba gyűjtő fiú történetét. Pán Péter nem tipikus gyerekmesei főhős: kimondottan irigy, undok és beképzelt tud lenni, a felnőttek világával szemben pedig ellenséges. A történet konfliktusa is a felnőttek realitásokba beletörődő világa és a határtalan gyermeki fantáziavilág között húzódik, rengeteg kis személyes drámával, mint Péter hű tündértársának, Giling Galangnak féltékenysége Wendy iránt, aki mint Péter gyerekseregletének afféle pótmamája az egyetlen (ember)lány a társaságban. A „maradjunk gyermekek” program ellenére épphogy a hagyományos, felnőtt családmodellt játsszák el a fantáziavilágban. A valódi dráma pedig nem a gonosz kalózok legyőzése a szigeten, hanem a felnőtté válás.

Peter and Wendy – eredeti kiadás

Érdekes, hogy ha a Péter és Wendyt összehasonlítjuk a maga súlycsoportjába tartozó, kultikus ifjúsági (-nak mondott) történetekkel, mint például az Óz- vagy az Alice-könyvek, rögtön érezzük: J. M. Barrie világa következetlenebb, esetlegesebb. A Senki földje, avagy Pán Péter szigete kidolgozatlan, toldozott-foldozott, az egyes elemeket a mese saját, belső logikája sem tartja össze: mit keresnek ott a kalózok azon túl, hogy pár kiskorú, önjelölt Robinsont vegzálnak csupán a konfliktus kedvéért? És mit csinálnak a rézbőrűek, mikor nem a kalózok után cserkelnek az erdőben? És mivel foglalatoskodnak Giling Galang tündértársai azon kívül, hogy a sziget egyik csücskébe, cuki kis mesegombák mellé vannak rajzolva? Róluk ugyanis említés sem esik a történetben, holott több képen igen aktívak – mintha Anne Grahame Johnstone illusztrátor hozzáköltött volna egy csomó mindent Barrie könyvéhez, a kiadó meg ráhagyta volna: ilyet nem írt ugyan senki, de szép. És tényleg eszméletlenül szép (Barrie 1937-ban hunyt el, Johnstone pedig a ’80-as években készítette az illusztrációkat a könyvhöz, ezt a változatot hazánkban 1988-ban adták ki, 175 jó magyar forintért…). A kiadás évétől (szüleim nem sokat haboztak) máig ámulva nézem ezeket a képeket, külön műalkotás mind.

Peter Pan és Wendy – magyar kiadás

Egy lehetséges magyarázat a megválaszolatlan kérdésekre: tragikus gyermekkora miatt Barrie épp úgy nem tudott, vagy nem akart fölnőni, mint hőse. Pán Péter és barátainak a figuráit a – sokszor ellentmondásos – források szerint olyan gyermekekről mintázta, akikkel jobb barátságba tudott kerülni, mint a felnőttekkel. Nekik, velük, róluk mesélt. És valóban olyanok ezek a történetek, mintha csak egy félálomban fantáziáló felnőtt mesélné altatáskor szintén félálomban lévő gyermekének. Vagy fordítva. A lélektani háttér további rétegeinek föltárásától terjedelmi okok miatt most eltekintek.

Az illusztrátor szintén nem volt hétköznapi figura. Ikertestvérével, Janet Grahame Johnstonnal élt és dolgozott együtt, férjhez egyikük sem ment, és Janet haláláig (a Pán Péter már csak Anne munkája) együtt csináltak mindent. Óriási karriert futottak be, több mint száz könyvet illusztráltak, ők rajzolták többek között az első 101 kiskutyát.

És hadd zárjam provokációval: ilyen gyönyörű illusztrációk ma nincsenek. Tessék megnézni a 29. oldalon a kalózok fegyverzetét és tetoválásait, vagy a 39. oldalon a földalatti hajlék meghitt életképét. Vagy épp a 82. oldalpáron a végső összecsapás árnyjelenetének finom abszurdját! Egy fél grafikus nincs ma, aki a viktoriánus cizelláltságot ennyi fantáziával és humorral ötvözi, és ennyit bíbelődik a részletekkel. Irány az antikvárium, csodálatra föl!

M. Barrie: Peter Pan és Wendy. Officina Nova. Budapest, 1988.

Rasszista sztereotípiák

„Ez a műsor negatívan ábrázol és kezel embereket vagy kultúrákat. Ezek a sztereotípiák akkor is rosszak voltak, és ma is azok” – közölte a Disney+ csatorna, amely kivette a hét év alattiaknak szánt kínálatából a Dumbo, a Pán Péter és A dzsungel könyve című klasszikust. Ezeket a filmeket olyan feliratokkal látták el, amely a produkciókban előforduló rasszista sztereotípiákra hívják fel a figyelmet. A figyelmeztető felirat megjelenik az említett rajzfilmek mellett a Macskarisztokraták, valamint a Susi és Tekergő lejátszásakor is. Az 1953-ban készült Pán Péter feltehetőleg azért került fel a listára, mert szerepel benne egy „rézbőrű” néven említett amerikai őslakos. (MN)