1911-ben Angliában jelent meg a Peter and Wendy című mesekönyv Sir James Matthew Barrie tollából. A főhős karaktere már 1902-ben megszületett, s már a köztes időben színpadra ültették a felnőni soha nem akaró, tündérpor segítségével röpülni képes és a hasonlóan örök gyermekségre vágyó társakat egy párhuzamos, képzeletbeli világban csapatba gyűjtő fiú történetét. Pán Péter nem tipikus gyerekmesei főhős: kimondottan irigy, undok és beképzelt tud lenni, a felnőttek világával szemben pedig ellenséges. A történet konfliktusa is a felnőttek realitásokba beletörődő világa és a határtalan gyermeki fantáziavilág között húzódik, rengeteg kis személyes drámával, mint Péter hű tündértársának, Giling Galangnak féltékenysége Wendy iránt, aki mint Péter gyerekseregletének afféle pótmamája az egyetlen (ember)lány a társaságban. A „maradjunk gyermekek” program ellenére épphogy a hagyományos, felnőtt családmodellt játsszák el a fantáziavilágban. A valódi dráma pedig nem a gonosz kalózok legyőzése a szigeten, hanem a felnőtté válás.

Érdekes, hogy ha a Péter és Wendyt összehasonlítjuk a maga súlycsoportjába tartozó, kultikus ifjúsági (-nak mondott) történetekkel, mint például az Óz- vagy az Alice-könyvek, rögtön érezzük: J. M. Barrie világa következetlenebb, esetlegesebb. A Senki földje, avagy Pán Péter szigete kidolgozatlan, toldozott-foldozott, az egyes elemeket a mese saját, belső logikája sem tartja össze: mit keresnek ott a kalózok azon túl, hogy pár kiskorú, önjelölt Robinsont vegzálnak csupán a konfliktus kedvéért? És mit csinálnak a rézbőrűek, mikor nem a kalózok után cserkelnek az erdőben? És mivel foglalatoskodnak Giling Galang tündértársai azon kívül, hogy a sziget egyik csücskébe, cuki kis mesegombák mellé vannak rajzolva? Róluk ugyanis említés sem esik a történetben, holott több képen igen aktívak – mintha Anne Grahame Johnstone illusztrátor hozzáköltött volna egy csomó mindent Barrie könyvéhez, a kiadó meg ráhagyta volna: ilyet nem írt ugyan senki, de szép. És tényleg eszméletlenül szép (Barrie 1937-ban hunyt el, Johnstone pedig a ’80-as években készítette az illusztrációkat a könyvhöz, ezt a változatot hazánkban 1988-ban adták ki, 175 jó magyar forintért…). A kiadás évétől (szüleim nem sokat haboztak) máig ámulva nézem ezeket a képeket, külön műalkotás mind.