„Valami nagy-nagy tüzet fognak belőlünk rakni”

„Az avignoni kisasszonyok kikönyökölnek / egy vonat rózsaablakán. Meztelenek, de / álarc mögül kiáltják: Hordár! / pedig csomagok nélkül utaznak” – ilyen útitársakra számíthatunk, mint amilyenek a Kék korszak című versből integetnek ki, ha eleget teszünk Filip Tamás invitálásának, és átkelünk „szellemhídján”, mely a ködbe és Nulladik nap című új kötetének világába vezet. Ebben színes és igen gazdag kavalkád fogad minket, benne festők és operahősök, ismert zeneművek címe, halhatatlan költők; s minden mennyiségben a filmek, azok szófordulatainkba ágyazódott címe, ismert szereplői.

Budapest, 2015. április 10. Filip Tamás költõ a Versmaraton címû rendezvényen a fõvárosi Thália Színházban 2015. április 10-én. A Magyar Rádió Zrt., a Magyar Napló Kiadó és a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelõ Alap (MTVA) ötödik alkalommal meghirdetett közös rendezvényén 69 költõ délelõttõl késõ estig olvas fel Az év versei 2015 címû antológiában megjelent mûveibõl a költészet napja alkalmából. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd Fotó: Koszticsák Szilárd Forrás: MTI Koszticsák Szilárd

Nemegyszer a filmes idézetek, utalások egybefolynak az irodalmi para­frázisokkal: „Avatar előttetek, avatar”. Ady ismert verse így talál rá a kritikusok szerint „kék macskazsiráfokkal” telezsúfolt 3D-s kultfilmre. A szerzőre jellemző, szeszélyes stiláris fordulatokkal ez a játékos világ néha drámaivá válik: „A Muszáj-dzsinn kezében / vérzik az alkonyat-skalp / övére tűzi a többi mellé” (Hárman). A mester, a tanító személye – míg a korábbi kötetekben inkább a gyermekkor felé visszamerengő vagy éppen a fantasztikus tartományokat vándorként bejáró költő szólalt meg – szintén felbukkan a kötetben. „Herakleitosz […] / Úszni kezd, teste melegét a víz / elragadja, a tanítványok nézik / didergő mesterüket, ahogy / kilép a vízből, mely a kedvéért / megállt egy pillanatra” (Lépések).

Filip korábbi köteteiből megszokott, mitikus világát idézi az egyik, talán legsikerültebb költemény (A csúf), melyben a gonosz – vagy éppen maga a lélek – kiűzésének lehetünk tanúi: „És a csúf elhagyja a testem, szalad, fehér / kavicsok vicsorognak a léptei alatt, / kutyák ugatják, habzik szájukon a harag, / fut lélekszakadva a sínek felé.” Ki az, aki ráolvas, akinek „fekete könyvében laknak a varázsigék”? Ki itt a gonosz és ki a csúf? „Szép a rút, és csúf a szép”?

A költő hatvanadik születésnapjára örvendeztette meg olvasóit új kötetével; több önironikus utalás található a tortára, a gyertya elfújására: „Ne kelljen / vért köhögnie, mikor a torta fölé / hajolva megpróbálja elfújni a százból / negyven torta lángját” (Ha már idehívtuk szegényt). E vers „orosz” párhuzamai jutnak eszünkbe, amikor egy másik versben feltűnik a szerző azonosulása Csehov Cseresznyéskertjének hősével: „Hiszek az apokrifban, / hiszek Godot-ban, / hiszem hogy megérkezik, / mielőtt Firsz végleg elalszik” (Mormoljuk együtt). A saját világába bezárt, a kiürített villában felejtett Firsz emlékszik és emlékeztet. A család tehát egy olyan világ, mely saját keretei­ből zajosan kivonul, s az öreg cselédet, a saját múltját, identitását is elfelejti, többet veszíthet.

Filip Tamás: Nulladik nap. Magyar Napló, 2020.