Az angyalok neme – Időtlen jelképeink

A Munkácsy-díjas Stefanovits Péter azt mondja: ösztönösen állítja párhuzamba a szentet és a profánt. Hol az egyik, hol a másik erősebb.

Stefanovits azt mondja: ösztönösen állítja párhuzamba a szentet és a profánt. Hol az egyik, hol a másik erősebb. Valójában pillanatnyi állapotot tükröz, ami az alkotás egyik attribútuma. A mondanivaló változatlan, csak a hangsúly és a technika változó. Ebben a megközelítésben lényegtelen, van-e az angyaloknak nemük. Az a fontos, hogy embervoltunk védelmezői és kapaszkodói a megigazulás, ha tetszik: az erkölcsösebb és tartalmasabb élet felé vezető úton. Mi mást szolgál a művészet, ha nem azt? Persze a szent és a profán párhuzamosságának van egy másfajta üzenete. Az, hogy a lét csupa veszély, melyben benne van a bukás kockázata is.

Stefanovits Péter gyakran alkalmazott motívumai közt hangsúlyos a fáklya, a mécses (maga a láng) és a galamb. Eredetük az „ősidőkbe”, vagyis 1965-be (!) vezethető vissza, ma azonban a lélekállapot, az elzártságban felerősödő gondolatok megnyilvánulásai. Van még egy előzményük: a rendszerváltozásig a magyar literatúra egy ikonikus hetilapjában, az Élet és irodalomban a költő Nagy László képszerkesztése idején megjelent Stefanovits-rajzok. Sajátos világuk és technikájuk már akkor kitűnt, míg az eltelt évtizedek markáns, összetéveszthetetlen mondanivalóvá érlelték.

Stefanovits Péter azt mondja: Az alkotás magánügy. Mégis, mitől válhat közüggyé? Válasz: – Attól és azoknak, akik hajlandók a képi rejtvény megfejtésére, fellelik a párhuzamokat és a közösségre utalást. Mármint azok, akiknek az ilyesmihez szemük van. Ha pedig stílusirányzatokról van szó, hozzám a korai szürreál némi humorral; a dadaizmus és az időtlen szimbólumok állnak közel, jóféle szegedi paprikával.

A grafikák tónusa és rajzossága ellenére a dada nem annyira meglepő, ha az avantgarde-ra gyakorolt európai hatása mellett (Tristan Tzara, Hans Arp, Max Oppenheimer meg a zürichi Cabaret Voltaire) Kassákra, Moholy Nagy Lászlóra és Déry Tiborra gondolunk. Stefanovits képein is hangsúlyos a cinizmus megvetése, az értelmetlen háborús pusztítás elítélése (v.ö. bombázó repülőgép hallal) és a dada eredeti, szuggesztív megnevezése. A zenei hatású hangversek is a szimbólumok „akusztikájára”, illetve azok előzményeire utalnak.

Széles spektrum a szürrealizmustól Pilinszkyig és Hrabalig, és mégis mennyire homogén, egymásból következő. Érdemes átgondolni, hogy Stafenovits Péter közléseit megértsük. Utána sokkal könnyebb felfognunk, mint jelent számára a „belső mozi”. Időnként „peregnek a kész képek, esetleg részletek, majd az illeszkedő technika, méret, stb.”, míg – szerencsés esetben – az alkotás létrejön”. Így születik a vers, a próza, a dráma, a komédia, a zenemű, a muzsika, a tánc, a zseniális technikai konstrukció és minden más, amihez belső látás, vagyis képzelőerő, továbbá fegyelem és jó memória kell.

A művésznek szüksége van közösségi érzésre is. A Munkácsy-díjas Stefanovits Péter a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjaként számos csoportos tárlat ötletgazdája és szervezője, a Miskolci Grafikai Triennálé zsűritagja. Rajzain különböző szertartások és tárgyak testesülnek meg, melyeket apró emberek és állatok tesznek meghökkentően mozgalmassá. Letűnt korok máig érvényes üzenetei és napjaink válságai szintúgy jelen vannak. Végül az expresszív ábrázolással együtt látható a művész belső csendje is. Jelképei egyszerűsödnek, melyek tán több figyelmet igényelnek, ugyanakkor megkönnyítik a felismerést és az azonosulást.

A reprezentatív ÉLET RAJZ 2020 különlegességei a fölkért íróknak, költőknek, művészettörténészeknek, pályatársaknak a grafikákhoz társított, azokra reflektáló szövegei. Az album az Alapfy Kft. kiadásában jelent meg.

Tekintsenek meg egy részletet a Stefanovits Péterről készült portréfilmből:

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=Sxbk_YPAOf8[/embed]

Stefanovits Péter alkotásai jelenleg a Magyar Művészeti Akadémia harminc éve szabadon emlékév kapcsán rendezett Elfolyó idő című utazó tárlatán tekinthetők meg.