Az angyalok neme – Időtlen jelképeink

A Munkácsy-díjas Stefanovits Péter azt mondja: ösztönösen állítja párhuzamba a szentet és a profánt. Hol az egyik, hol a másik erősebb.

Máté evangéliuma szerint (22.30) az angyaloknak nincs nemük. Két évezred során azért öltöttek férfi, illetve női alakot, amiért maga a keresztény ikonográfia: hogy az írástudatlanoknak megkönnyítsék a hit befogadását. Az ábrázolás koronként változott, a naiv vonal értékű rajzosságtól az aranyfüstös-glóriás bizánci sémákig, a gótikus égbe szökkenéstől a reneszánsz és a barokk elbeszélő mozgalmasságáig, a klasszicista kálváriákig és az utak mellé állított pléhkrisztusokig. Néhány ihletett alkotó: az „angyali” Michelangelo, Leonardo, Andrej Rubljov, Munkácsy Mihály, Csontváry, Kondor Béla nagy összegzők, egyben újítók voltak, de még az ő látomásos művészetüket is az idő érlelte maradandóvá. Ezért (is) nehéz – inkább lehetetlen – Stefanovits Péter egyszerre szent és profán rajzait hasonlítani bárkihez és bármely stílushoz.

Nemrég megjelent albuma, az ÉLET RAJZ 2020 munkái a járvány bezártságában születtek. Erős társadalomkritikát sugallnak, ironikus töltettel és kifinomult technikával. Munkái egyedülállóak, divatos mintákat nem követnek, s a többiekéhez sem hasonlíthatók. Ugyanakkor általános érvényűek, más szóval emberi viszonyainkat: bűneinket, erényeinket és balgaságainkat ábrázolják. A művész irodalmi élményei, a munkáira jelentős hatást gyakorló szerzők közt egyszerre van jelen a keresztény misztikus költészetet megújító Pilinszky János, az agnosztikus Bohumil Hrabal, a cseh Új hullám filmjei és az örök gyermeki Weöres Sándor. Pilinszky képszerű szimbolikája ösztönözte a Síremlék 1979-es várszínházi bemutatójához készített díszleteit, de minden szabad percében Hrabalt (is) olvasgatott. Ez sokkal több, mint útkeresés, ez rátalálás. Weöres pedig azért jut eszembe tónusos rajzai, már-már groteszk figurái láttán, mert a költő egyszerre gyermeki és emelkedett, játékos lelkű és véresen komoly.

Továbbá eszembe jut Csoóri Sándor népi ihletésű szürrealizmusa, későbbi versei és nagyívű esszéi, melyek a szentséget új jelentéstartalommal ruházzák föl. Kettejükben talán az a közös, hogy a szakralitást valamiféle sajátos egyéni-társadalmi felelősségvállalással kötik össze. Ezek után egyértelmű: a festő-grafikus nemcsak mélységesen hisz a műfajok egymást megtermékenyítő hatásában; munkásságába be is épül. Bár számos alkotó él az összművészet eszköztárával, kevesen alkalmazzák ennyire áttételesen, mégis jól láthatóan. Ráadásul az említett írók-költők úgy hoztak létre újat, hogy nemzeti és Közép-európai gyökereiktől sose szakadtak el. Az ÉLET RAJZ műveivel ebben is közös nevezőn vannak.

Stefanovits azt mondja: ösztönösen állítja párhuzamba a szentet és a profánt. Hol az egyik, hol a másik erősebb. Valójában pillanatnyi állapotot tükröz, ami az alkotás egyik attribútuma. A mondanivaló változatlan, csak a hangsúly és a technika változó. Ebben a megközelítésben lényegtelen, van-e az angyaloknak nemük. Az a fontos, hogy embervoltunk védelmezői és kapaszkodói a megigazulás, ha tetszik: az erkölcsösebb és tartalmasabb élet felé vezető úton. Mi mást szolgál a művészet, ha nem azt? Persze a szent és a profán párhuzamosságának van egy másfajta üzenete. Az, hogy a lét csupa veszély, melyben benne van a bukás kockázata is.

Stefanovits Péter gyakran alkalmazott motívumai közt hangsúlyos a fáklya, a mécses (maga a láng) és a galamb. Eredetük az „ősidőkbe”, vagyis 1965-be (!) vezethető vissza, ma azonban a lélekállapot, az elzártságban felerősödő gondolatok megnyilvánulásai. Van még egy előzményük: a rendszerváltozásig a magyar literatúra egy ikonikus hetilapjában, az Élet és irodalomban a költő Nagy László képszerkesztése idején megjelent Stefanovits-rajzok. Sajátos világuk és technikájuk már akkor kitűnt, míg az eltelt évtizedek markáns, összetéveszthetetlen mondanivalóvá érlelték.

Stefanovits Péter azt mondja: Az alkotás magánügy. Mégis, mitől válhat közüggyé? Válasz: – Attól és azoknak, akik hajlandók a képi rejtvény megfejtésére, fellelik a párhuzamokat és a közösségre utalást. Mármint azok, akiknek az ilyesmihez szemük van. Ha pedig stílusirányzatokról van szó, hozzám a korai szürreál némi humorral; a dadaizmus és az időtlen szimbólumok állnak közel, jóféle szegedi paprikával.

A grafikák tónusa és rajzossága ellenére a dada nem annyira meglepő, ha az avantgarde-ra gyakorolt európai hatása mellett (Tristan Tzara, Hans Arp, Max Oppenheimer meg a zürichi Cabaret Voltaire) Kassákra, Moholy Nagy Lászlóra és Déry Tiborra gondolunk. Stefanovits képein is hangsúlyos a cinizmus megvetése, az értelmetlen háborús pusztítás elítélése (v.ö. bombázó repülőgép hallal) és a dada eredeti, szuggesztív megnevezése. A zenei hatású hangversek is a szimbólumok „akusztikájára”, illetve azok előzményeire utalnak.

Széles spektrum a szürrealizmustól Pilinszkyig és Hrabalig, és mégis mennyire homogén, egymásból következő. Érdemes átgondolni, hogy Stafenovits Péter közléseit megértsük. Utána sokkal könnyebb felfognunk, mint jelent számára a „belső mozi”. Időnként „peregnek a kész képek, esetleg részletek, majd az illeszkedő technika, méret, stb.”, míg – szerencsés esetben – az alkotás létrejön”. Így születik a vers, a próza, a dráma, a komédia, a zenemű, a muzsika, a tánc, a zseniális technikai konstrukció és minden más, amihez belső látás, vagyis képzelőerő, továbbá fegyelem és jó memória kell.

A művésznek szüksége van közösségi érzésre is. A Munkácsy-díjas Stefanovits Péter a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjaként számos csoportos tárlat ötletgazdája és szervezője, a Miskolci Grafikai Triennálé zsűritagja. Rajzain különböző szertartások és tárgyak testesülnek meg, melyeket apró emberek és állatok tesznek meghökkentően mozgalmassá. Letűnt korok máig érvényes üzenetei és napjaink válságai szintúgy jelen vannak. Végül az expresszív ábrázolással együtt látható a művész belső csendje is. Jelképei egyszerűsödnek, melyek tán több figyelmet igényelnek, ugyanakkor megkönnyítik a felismerést és az azonosulást.

A reprezentatív ÉLET RAJZ 2020 különlegességei a fölkért íróknak, költőknek, művészettörténészeknek, pályatársaknak a grafikákhoz társított, azokra reflektáló szövegei. Az album az Alapfy Kft. kiadásában jelent meg.

Tekintsenek meg egy részletet a Stefanovits Péterről készült portréfilmből:

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=Sxbk_YPAOf8[/embed]

Stefanovits Péter alkotásai jelenleg a Magyar Művészeti Akadémia harminc éve szabadon emlékév kapcsán rendezett Elfolyó idő című utazó tárlatán tekinthetők meg.