„A romok némasága beszélő magány” – ez a Yeats-idézet is eszünkbe juthat a Zsivány-sziklák tövében, a Márton-rétnél, ahol a kiszebábot égettük, hogy elűzzük a telet és a rossz gondolatokat, félelmeket.
Fotó: Selmeczi Tamás
A varázslatos helyen Hőgyes Károly Gönczi Tamás könyvéből olvasott fel, amely különleges titkokat fed fel a szikláról: „Az elmúlt 500 év a Pilisben rombolással telt. Ritkán találkozik az ember olyan romokkal főleg Magyarországon, ahol a legenda szerint egy város tűnt el. Már megszoktuk, hogy a Pilis különös romok helyszíne. Azt is tudjuk, hogy azokon a bizonyos tündérösvényeken olyan »isteni erők« haladnak, népiesen mondva: »járnak-kelnek«, amelyeket nyugodtan mondhatjuk a természet máig ismeretlen életenergiáinak. Itt, a Pilisben, ebben a sűrített spirituális világban, ami oly nagyon kötődik a »szent királyok« (Árpádok) régi birodalmához, valóban él a legenda egy ősi, a természetben megbúvó, rejtett városról. Ebben a természetvilágban, elrejtett, a természet mágikus köveiből ősi tudással megépített városról több, egymástól időben és térben távol eső, és valljuk meg, igen nehezen összerakható információ-töredékeink vannak… A romjaiban is döbbenetes, különös világ ott, az erdő közepén. Többen azt mondják, olyan a hely, mintha valamikor nagyon régen felrobbantottak volna valamilyen erődvárost, aminek úgy összeragasztották a köveit, hogy azok itt-ott még most is állnak – legyőzve a zöld természet lassú, csendes, de mindig sikeres rombolását. Itt a hely szinte hullámzik alattunk. Buckákra fel, buckákról le. Itt-ott úgy tűnik, mintha mélybe vezető járatokat tömött volna be a zöld világ. De legérdekesebbek maguk a kövek. Kicsik, nagyok, még nagyobbak egymáshoz lapulva őrzik a múltat, magukon viselve a világi idő mindent megrohasztó leheletét. A hagyomány csak a legfontosabbat hagyta ránk. Mégpedig azt, hogy itt az ember valamiféle várost emelt. Többet nem tudunk. E különös városhoz utak vezettek, amiket még az épületek elpusztítása után sem nőtt be sokáig az erdő. A romok maguk igen kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy itt valaha is város épülhetett volna. Bár azt se felejtsük el, hogy azok a nagyon régiek egykoron mit is neveztek városnak. Sokkal inkább hihető, hogy itt egy sajátos építésű vár, erdei erőd nyomait őrzi a természet. Többen is beszélnek valamiféle sáncszerű romokról a környéken, talán ezek lennének ennek az erdőbe rejtett városnak a határai. A hivatalosság sokáig a természet építményeinek vélte ezeket a romokat, mára inkább hallgat róla, és nem nyilatkozik. S arról, hogy itt egykor egy város veszett el, igen határozottan beszél a hagyomány.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!