A gyönyörűséges, hófödte Dobogókőn találkoztunk, hogy Hőgyes Károlyt követve eljussunk a Zsivány-sziklákhoz, majd a Márton-réten keresztül vissza a kiindulási pontunkra. Az út szakrális helyszíneket érintett, melyeknek a történetébe is beavatott a kísérőnk. Ezüsterdőn haladtunk keresztül, mely a fákra fagyott jégtől változott mesevilággá, csillogott-villogott minden. Ropogó hóban, szikrázó napsütésben róttuk utunkat, magunkba fogadva a Pilis rejtett titkait.
Fotó: Selmeczi Tamás
A rítus szerepe
– Az évkör egyik kiemelt időszakába értünk ma, farsang farka indul, így télűző rítust, szertartást élhettünk meg a magyarság egyik varázslatos, népmesei ezüsterdővé fagyott szent helyén, egy csodásan egymásra hangolt közösséggel – avatott be Hőgyes Károly. – Fontos mozzanata az évkörnek ez a rítus, hiszen itt egy lezárásra, feloldásra is lehetőség nyílik,
a kiszebábba helyezett cédulákkal, fába mondott titkokkal égettük el nemcsak a telet, hanem mindazt, amit nem szeretnénk már bevinni a böjti időszakba.
Ahhoz, hogy igazán megértsünk és – ami fontosabb – megéljünk egy rítust, kristálytisztán látnunk kell, hogy mi is a lényege. A rítus elsősorban nem külső cselekmény.
Fotó: Selmeczi Tamás
– A külső cselekmény csupán segítség, támasz egy belső cselekménysorozat beindításához. Aki akarta, papírra vetette félelmeit, sötét gondolatait, negatív érzéseit, és a kiszebábbal elégettük őket, mintegy megszüntetve a kötést hozzájuk. Az átviteli mágia igen népszerű volt a régi emberek körében, mivel hatékonyan tud működni, ha jól alkalmazzuk. Még egy nagyon fontos szempont volt régen: anélkül teszi, hogy ezzel másnak ártanánk – mondta Hőgyes Károly.
Fotó: Selmeczi Tamás
Szakrális történelem
A Pilis Szakrális Történelme csoport a közösségi oldalán hirdeti meg az eseményeit. Kiemelt téma minden, ami a szakrális őstörténettel, a magyar nemzettel, a magyarság történelmével, hagyományaival, életvitelével kapcsolatos. Hőgyes Károly elmondta, hogy egy szakrális vállalásként indult 2005-ben, harmincan alapították, ma már több ezer követője van. A szakrális hely megismerése a cél, ahová ki kell menni, át kell élni, hogy megismerjük múltunk rejtelmeit. A túra résztvevőinek elmondta, hogy mennyire fontosak a rítusok, amelyek magunkról szólnak. Csörgő Zoltán A szimbólumok és szertartások szerepe a modern kori ember életében című munkájából idézett, kiemelve, hogy ma olyan időben élünk, amikor ki kell szakadnunk a mindennapokból, eljönni egy-egy szent helyre, hogy megérthessük a bennünket foglalkoztató folyamatokat, megismerhessük múltunk üzenetét. „Az évkör szertartásaival egy nagyobb, személyes létezésünkön túlmutató, ismétlődő, mindig ugyanaz, tehát örök részei lehetünk. Szinte mindig ott a lehetőség arra, hogy az általában feladatként megjelenő megtisztulás és fénynövelés mint szertartásos cselekedetek által megérintsük és birtokba vegyük az emberi tudat magasabb képességeit és állapotait. A változások mindig időbe vetettek, időben jelennek meg, megragadásukhoz pedig leginkább a természet nyújt fogódzót. Régen az emberek úgy éltek, hogy életük minden percében igazodtak a természet rendjéhez, hiszen benne és általa éltek. A benne megtapasztalt körforgás, örök megújulás egy kozmikus folyamat részesévé tette őket, amit cselekedeteikkel ők is fenntartottak, míg ha ellenszegültek, és megbontották a rendet, azzal az egész világmindenség szakadatlan munkáját, törvénykezését akadályozták, és óhatatlanul tapasztalniuk kellett az erők visszaütését. A természetben meglátott körforgás, a halálból való rendszeres születés, megújulás arról nyújtott számukra bizonyosságot, hogy az ő életük sem ér véget porhüvelyük földbe tételével, új életre számíthatnak, miként az elvetett magból is új növény sarjadzik. Az égre tekintve azonban a változatlanságról, az örökkévalóról is képet kaphattak.”
Az évkör eseményeit követve, május elsején tavaszköszöntő ünnepet tartanak, melynek részleteit oldalukon megtalálják az érdeklődők.
Az elveszett város
