A lét értelmét feszegető kérdések

Oravecz Imre újra kiadott kötetében játszi könnyedséggel jut el a nagy következtetések levonásáig.

Megrendítő könyv Oravecz Imre Kedves John című, Levelek Kaliforniába alcímű kötete: a szerző először 1995-ben napvilágot látott műve, amely 1987 és 1995 között írt irodalmi leveleket tartalmaz, újra megjelent, és olyan elementáris erővel gyakorol hatást az olvasóra, mint tette annak idején vagy mint teszik Oravecz Imre más könyvei.

A megszólított John egy amerikai ismerős (a formuláról érdekes tényt tudhatunk meg az előszóból – hallgassuk hozzá a Status Quo Dear John című dalát! –: „Eredetien kedves-John-levélnek hívták azt a levelet, amelyben az otthon maradt kedves, menyasszony tudatta a frontkatona fiúval, vőlegénnyel, hogy már nem szereti. Ma pedig ez a neve minden szakító levélnek, amelyet nő küld férfinak. Én éppen az ellenkezőjét cselekszem ez írásokban: nem felmondok valamit, hanem minduntalan megerősítek mindent, ami fontos nekem, amiben hiszek”), vagy inkább maga Amerika, Amerika kvint­esszenciája, akinek/aminek a szövegekben megszólaló, a szerzővel gyakran azonos beszélő mesél arról, mi történt vele, miután kisfiával hazatért az Egyesült Államokból a rendszerváltást frissen feldolgozni akaró és gyakran feldolgozni képtelen Magyarországra – illetve az ezt megelőző évekről.

Egyszerre zajlik mikro- és makroszinten a mesélés: a válásba szinte belerokkanó, gyermekét egyedül nevelő, annak minden zsákutcájával segítség nélkül szembesülő apa, férfi, író bőven meglenne ennyi tennivalóval, de közben helyt kell állnia, szembesülnie kell, látnia kell és viszonyulnia, írnia kell, mert/és vannak dolgok, amelyekkel kapcsolatban nem hallgathatja el a véleményét: ezek a vélemények néhol ugyancsak szigorúak, ironikusak, szarkasztikusak, a hang mégis borongós, elmélkedő és okos, jó értelemben szellemes. Oravecz Imre a legapróbb tárgyakból és jelenségekből szinte játszi könnyedséggel jut el a nagy következtetések levonásáig (nemcsak politikai, geopolitikai szinten, hanem sokkal fontosabb szinteken: az emberi élet, létezés, reflexió és önreflexió, az emlékezet természete, az általános emberi tulajdonságok kijegecesedett vizsgálata szintjén is): egy amerikai idő szerint csipogó óra, egy kutya, a zsíros kenyér, vagy egy nem túl izgalmasnak ígérkező csillagvizsgálóban tett látogatás kapcsán néhány sorral lejjebb – az olvasót úgy bevonva, hogy szinte észre sem veszi – már élet és halál kérdéseinél jár… és (ami a regényeiben is megfigyelhető) nem kínos leírnia evidenciákat sem, hiszen láthatólag tudván tudja, hogy az evidenciá­kon való alapozással lehet csak a lét értelmét feszegető kérdésekig eljutni.

Közben nem ismer irgalmat sem a világ, sem önmaga iránt, nem ismer relativizálást és viszonyítást, önvizsgálata és a világ dolgainak vizsgálata nem ér véget félúton, hanem konok nyugalommal mindennek a végére jár – így lesz teljes a kép, így lesz teljes az olvasói élmény, így történik meg az, hogy alig fejezi be a könyvet az ember, nyomban azt érzi, hogy újra kell olvasnia, mert nem figyelt eléggé mindenre, amit a szerző ráérős és nyugodt következetességgel és szimpatikus intellektuális szigorral belekódolt.

Olyan könyv ez, ahol mindegyre meg kell állni az olvasással, bármennyire is sürget minden, hogy folytassuk, a kötetet le kell engedni és el kell gondolkodni. Lehet persze találgatni, ki kicsoda a rövidített nevek mögött, de nem érdemes: olyan gyorsan emelkedik általános szintre a mondanivaló, hogy jelentőségét veszti a személyazonosságok feltárása. A stílus pedig… nos, a stílus maga a gyönyörűség – íme egy példa a már említett zsíros kenyérrel kapcsolatban: „Utána már csak elvétve és csak értelmiségi körökben, házi összejöveteleken vagy színészbüfékben találkoztam zsíros kenyérrel, ahol hagymakarikákkal megrakva többnyire olyanok egyszerűség, igénytelenség és szegénység iránti vágyódását fejezte ki, akik egyébként soha nem kényszerültek arra, hogy ilyesmit egyenek.”

A könyv azonban mindenekelőtt: megrendítő. Többek között az ilyenektől is: „Bárcsak én is ilyen életművet hagyhatnék az utókorra, ilyen hasznosat és mindenki számára élvezhetőt! Talán még azt se bánnám, ha utólag kiderülne, hogy érdekem fűződött hozzá, és közben elrontottam valamit.”

Oravecz Imre: Kedves John. Levelek Kaliforniába. Magvető Kiadó, Budapest, 2021.