Megrendítő könyv Oravecz Imre Kedves John című, Levelek Kaliforniába alcímű kötete: a szerző először 1995-ben napvilágot látott műve, amely 1987 és 1995 között írt irodalmi leveleket tartalmaz, újra megjelent, és olyan elementáris erővel gyakorol hatást az olvasóra, mint tette annak idején vagy mint teszik Oravecz Imre más könyvei.
A megszólított John egy amerikai ismerős (a formuláról érdekes tényt tudhatunk meg az előszóból – hallgassuk hozzá a Status Quo Dear John című dalát! –: „Eredetien kedves-John-levélnek hívták azt a levelet, amelyben az otthon maradt kedves, menyasszony tudatta a frontkatona fiúval, vőlegénnyel, hogy már nem szereti. Ma pedig ez a neve minden szakító levélnek, amelyet nő küld férfinak. Én éppen az ellenkezőjét cselekszem ez írásokban: nem felmondok valamit, hanem minduntalan megerősítek mindent, ami fontos nekem, amiben hiszek”), vagy inkább maga Amerika, Amerika kvintesszenciája, akinek/aminek a szövegekben megszólaló, a szerzővel gyakran azonos beszélő mesél arról, mi történt vele, miután kisfiával hazatért az Egyesült Államokból a rendszerváltást frissen feldolgozni akaró és gyakran feldolgozni képtelen Magyarországra – illetve az ezt megelőző évekről.
Egyszerre zajlik mikro- és makroszinten a mesélés: a válásba szinte belerokkanó, gyermekét egyedül nevelő, annak minden zsákutcájával segítség nélkül szembesülő apa, férfi, író bőven meglenne ennyi tennivalóval, de közben helyt kell állnia, szembesülnie kell, látnia kell és viszonyulnia, írnia kell, mert/és vannak dolgok, amelyekkel kapcsolatban nem hallgathatja el a véleményét: ezek a vélemények néhol ugyancsak szigorúak, ironikusak, szarkasztikusak, a hang mégis borongós, elmélkedő és okos, jó értelemben szellemes. Oravecz Imre a legapróbb tárgyakból és jelenségekből szinte játszi könnyedséggel jut el a nagy következtetések levonásáig (nemcsak politikai, geopolitikai szinten, hanem sokkal fontosabb szinteken: az emberi élet, létezés, reflexió és önreflexió, az emlékezet természete, az általános emberi tulajdonságok kijegecesedett vizsgálata szintjén is): egy amerikai idő szerint csipogó óra, egy kutya, a zsíros kenyér, vagy egy nem túl izgalmasnak ígérkező csillagvizsgálóban tett látogatás kapcsán néhány sorral lejjebb – az olvasót úgy bevonva, hogy szinte észre sem veszi – már élet és halál kérdéseinél jár… és (ami a regényeiben is megfigyelhető) nem kínos leírnia evidenciákat sem, hiszen láthatólag tudván tudja, hogy az evidenciákon való alapozással lehet csak a lét értelmét feszegető kérdésekig eljutni.