Közben nem ismer irgalmat sem a világ, sem önmaga iránt, nem ismer relativizálást és viszonyítást, önvizsgálata és a világ dolgainak vizsgálata nem ér véget félúton, hanem konok nyugalommal mindennek a végére jár – így lesz teljes a kép, így lesz teljes az olvasói élmény, így történik meg az, hogy alig fejezi be a könyvet az ember, nyomban azt érzi, hogy újra kell olvasnia, mert nem figyelt eléggé mindenre, amit a szerző ráérős és nyugodt következetességgel és szimpatikus intellektuális szigorral belekódolt.
Olyan könyv ez, ahol mindegyre meg kell állni az olvasással, bármennyire is sürget minden, hogy folytassuk, a kötetet le kell engedni és el kell gondolkodni. Lehet persze találgatni, ki kicsoda a rövidített nevek mögött, de nem érdemes: olyan gyorsan emelkedik általános szintre a mondanivaló, hogy jelentőségét veszti a személyazonosságok feltárása. A stílus pedig… nos, a stílus maga a gyönyörűség – íme egy példa a már említett zsíros kenyérrel kapcsolatban: „Utána már csak elvétve és csak értelmiségi körökben, házi összejöveteleken vagy színészbüfékben találkoztam zsíros kenyérrel, ahol hagymakarikákkal megrakva többnyire olyanok egyszerűség, igénytelenség és szegénység iránti vágyódását fejezte ki, akik egyébként soha nem kényszerültek arra, hogy ilyesmit egyenek.”
A könyv azonban mindenekelőtt: megrendítő. Többek között az ilyenektől is: „Bárcsak én is ilyen életművet hagyhatnék az utókorra, ilyen hasznosat és mindenki számára élvezhetőt! Talán még azt se bánnám, ha utólag kiderülne, hogy érdekem fűződött hozzá, és közben elrontottam valamit.”
Oravecz Imre: Kedves John. Levelek Kaliforniába. Magvető Kiadó, Budapest, 2021.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!