Klasszikusok a világhálón – Lone Scherfig: Egy nap

A művészeti alkotások fele a szerelemről szól. Miért lenne ez másként a filmtörténetben? Épp ezért öröm, ha ugyanazt a történetet, amelyet mindannyian jól ismerünk, egy film másként meséli el. Lone Scherfig 2011-es Egy nap című alkotása nem egy beteljesült szerelem története, hanem arról szól, miért nem tud egymásra találni egy fiú és egy lány.

Az alkotás több olyan élethelyzetet is bemutat, amikor megszerezhetné magának a férfi a nőt Fotó: Big Bang Media

Lone Scherfig 2011-es Egy nap című filmje arról szól, hogy az igazán komoly szerelemhez fel kell nőni. Húsz éven át találkozik az év egy konkrét napján egy fiú és egy lány. Húsz éven keresztül nem képesek összejönni egymással. Szeretik egymást, de mégis állandó a fáziskésés. Eleinte nem nagyon érthető, mi a baj. Eleinte egyáltalán nem érti a néző, hogy két ember, aki igazán összeillő, miért nem képes összeházasodni. Lone Scherfig viszont megadja a választ. Egy szerelmi történet ugyanis semmit nem ér, ha nem előzi meg némi küzdelem.

A férfi gazdag családból származik, mindent megkapott az élettől. Soha semmiért nem kellett megküzdenie. A nőnek, akivel egyetemista korában találkozott először, viszont küzdelmek sora az élete. Író akar lenni, de az írásra nincsen ideje. Dolgoznia kell a megélhetésért, küzdenie a fennmaradásért. A férfi, akit Jim Sturgess alakít játszi könnyedséggel, hiába érzi a világon a legközelebb magához a nőt, akit Anne Hathaway temérdek melegséggel és esetlenséggel kanyarít a vászonra, nem képes rátalálni.

Lone Scherfig filmjében több olyan élethelyzetet mutat be, amikor megszerezhetné magának a férfi a nőt, de nem képes rá. A film megnézése után sok mindenki sokfélét gondolhat a szerelemről, de egy dologban valószínűleg mindenki egyetért, mégpedig abban, hogy egy nőért küzdeni kell. Egy párkapcsolat értékét a küzdelem határozza meg igazán. Azok a dolgok, amikért nem kell küzdenie az embernek az életben, általában amúgy sem érnek semmit. Miért lenne ez másként a szerelemmel?

Az alkotás több olyan élethelyzetet is bemutat, amikor megszerezhetné magának a férfi a nőt
Fotó: Big Bang Media

Kétféle világot látunk Lone Scherfig filmjében. A hétköznapi élet küzdelemmel teli világa mellett megismerjük a média világát is. Ez utóbbiban minden és mindenki megvásárolható, itt nincsenek már értékek, kapaszkodók, biztos támpontok. Ennek a világnak az apostolaként parádézik a férfi a képernyőn, látszólag sikeres és boldog, miközben minden éppen ellenkezőleg van. Az életben, a magánéletben mit sem ér a képernyőn kivívott talmi siker, a hazug világképet közvetítő műsort nemcsak a férfi szülei utasítják vissza, de a nő is, aki a világon a legfontosabb neki. A férfi legnagyobb hibája, hogy a média világa teljesen felszínessé teszi, évek mennek el arra, hogy önmagán kívül nem tud másra figyelni. A legszebb évek.

Lone Scherfig szinte kínos realizmussal tárja elénk azt a szituációt, milyen az, ha egy nő egy életen át csak egyetlen férfit szeret. Együtt élhet egy humoristával, akinek nincsen humora, megírhatja a könyvét nagy nehezen, amelyre egész életében várt, de igazán boldog csak akkor tud lenni, ha együtt van a férfival, akit szeret. Ám egy igazi nő nem adja olyan könnyen önmagát. Egy igazi nő teljesen tisztában van azzal, hogy semmit nem fog érni egy férfinak a kapcsolatuk, ha legalább egy kicsit nem kell megküzdenie a férfinak érte. Nem véletlenül szólnak a mesék arról, hogy a királylány kezét csak úgy lehet megszerezni, ha a férfi kiállja a próbákat, ha várni tud, ha bebizonyítja a nőnek, hogy mindennél fontosabb neki, ha legyőzi a hétfejű sárkányt, miközben segít a rászorulókon. Felnő. Korunk egyik legnagyobb problémájáról szól Lone Scherfig mozija, mégpedig arról, hogy a fiúk nem igazán válnak férfivá, nem akarnak elköteleződni, küzdeni. Enélkül azonban nem lesznek méltók a nőhöz, és ez akkor is így van, ha a modern nő akkor is hozzámegy a modern férfihoz, ha nem igazán tiszteli benne a férfit. Az Egy nap a modern férfiaknak fontos tanmese, amely arról szól, hogyan lehet elrontani egy életet a modern kor kísértéseinek engedve. Világunk ugyanis nem a kemény küzdelemre tanít, hanem a könnyű élet élvezetére. A film azonban arról szól, hogy a boldogság máshol van. És ha nem figyel oda az ember, akkor lekési azt az életet, amelyben meglenne az esélye a boldogságra.