A bő tízperces művet egy beszélgetés követi, Fazekas Gergely zenetörténész kérdezte a zeneszerzőt, így az előre rögzített interjú betekintést enged az alkotás világába, s az is kiderül, miért a Kodály Központ az ősbemutató helyszíne. A pécsiek az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvánnyal is szoros kapcsolatban állnak, partnerként vesznek részt az alapítvány fiatal karmestereknek és zeneszerzőknek szóló mentorprogramjában. A 210 éves zenekar PFZ210 Next elnevezésű programja is szóba került a beszélgetésben. Eötvös megfogalmazta: a mentorprogramban részt vevő fiatal generáció nagyon érdekes számára, rengeteg meglepetéssel szolgálnak, így optimista a magas kultúra jövőjét illetően.
A koncert során a Pannon Filharmonikusok zenekar Bartók Béla születésének 140. évfordulóján a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című művével tiszteleg az alkotó előtt. Bartók különleges című és apparátusú zenéje a Bázeli Kamarazenekar felkérésére született, és Bázelben lépett a közönség elé 1937-ben, váratlanul nagy sikerrel. Noha zenekari mű, és négy tételből áll, mégsem szimfóniának nevezte el a szerző. Nem sorolta be más ismert műfajba sem, egyszerűen zene. Másrészt érdekes a hangszer-összeállítás, hiszen a vonóskarhoz nem fúvóskar, hanem hárfa és ütőskar társul, melynek része a zongora is Bartók felfogásában, és bár ebben az értelemben a cseleszta is lehetne ütőshangszer (pianínóhoz hasonló billentyűshangszer, amelynek kalapácsai nem húrokat, hanem fémlapokat ütnek meg), Bartók mégis fontosnak érezte e hangszer külön megemlítését a címben. Nem véletlen, hiszen a cseleszta a mű drámai súlypontjain szólal meg, afféle túlvilági hangszerként. Érdekesség, hogy bár Bartók élete utolsó szakaszában egyre komorabb volt, művei zárásában gyakran ragaszkodott a derűlátó végkicsengéshez, a szebb jövő reményéhez, ahogy ebben a darabjában is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!