„Eötvös Péter a század egyik legelismertebb kortárs zeneszerzője, nagynevű együttesek rendszeresen visszatérő dirigense, különböző kontinensek legnagyobb zenekarai, művészei várnak éveket arra, hogy együtt dolgozhassanak vele. Európa legkiválóbb együttesei rendelnek tőle új műveket. A zenei élet egyik igen jelentős és befolyásos személyiségének tekintik. Karmesterként a modern zene egyik legkiemelkedőbb interpretátoraként tartják számon. A mai esten új zenekari műve, a Sirens’ Song (Szirének éneke) című művét mutatják be. Az előadás a nemzetközi és a magyar zenei életben és Pécs városában is jelentős eseményt jelent, illetve az teszi még különlegesebbé, hogy az online közvetítés eszközével készül ősbemutatóra szerző és zenekar” – közölte lapunkkal a Pannon Filharmonikusok zenekar. Mint írják, Eötvös a stream-jelenségét egyfajta fejlődésnek tekinti, miszerint a zenekar ugyan egy hangversenyteremben játszik, a technikának köszönhetően a közönség szerte a nagyvilágban mégis követheti az előadást.
„Bartók Béla születésének a napján tartjuk a premiert, a Pannon Filharmonikusoknak kiemelt fontosságú, megtisztelő az a magas színvonalú, inspiráló szakmai együttműködés, amely a zeneszerző, illetve az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány és a zenekar között az évek során kialakult” – idézi a tájékoztató Horváth Zsoltot, a zenekar igazgatóját.
Fotó: Daniel Dittus
„Maga a hang vonz ezekhez a mitologikus lényekhez. Az ember el tudja képzelni a szirének hangját… Számomra az első impulzus Joyce-tól jött, körülbelül tíz évvel ezelőtt. Az Ulyssest olvasva megjelenik – tulajdonképpen csak a magyar fordításban –, a szirének szó, s mellette nem sokkal később a Liszt-rapszódiák. Ez a kettő engem megfogott annak idején. A szirénekkel kezdtem el foglalkozni és a Liszt-rapszódiákkal” – emlékszik vissza Eötvös Péter.
Először egy vonósnégyes alapanyaga született meg, ehhez kapcsolódott egy koloratúraszoprán szóló, melynek alapszövege Joyce Ulysses című művéből készült, ezzel az első tétel zenei anyaga készült el. Ezután kezdett Eötvös Homérosz Odüsszeiájával foglalkozni, amelyben talán először bukkant fel a sziréntematika, majd innen jutott tovább Kafkához, A szirének hallgatása című írásához. Ebben található egy érdekes meglátás, miszerint a sziréneknek az éneküknél is borzalmasabb fegyvere van, nevezetesen a hallgatásuk. Így, Eötvös szavaival élve, ez olyan fantasztikus kép, ami egy zeneszerzőnek különösen érdekes: egy olyan zenét komponálni, amely valójában nem hallható. „Tulajdonképpen semmi mást nem csináltam, mint hogy ennek a kis Kafka-szövegnek elkészítettem a párlatát, megzenésítettem” – idézi fel a zeneszerző. Ebből készült el végül a zenekari darab, amely tele van a morajló, veszélyes tenger hangjával. Ehhez kapcsolódnak különböző elképzelt, csak Odüsszeusz képzeletében létező hangok, így a valós, elképzelhető és a nem létező hangok keveredése képez egészen különleges hatást. Vagyis a szerzőnek a legfontosabb azt megjeleníteni, hogy a szirének hogyan nem énekeltek. Mesteri tudás kell ahhoz, hogy a darab legvégén sikerült egy olyan hangzásképet létrehoznia, amely nem csendből áll. A zenekar valami olyasmit csinál, amiről szinte nem is tudjuk az első pillanatokban eldönteni, halljuk-e egyáltalán, vagy valójában nem is halljuk.
