Ádám és Éva küldetése a végtelenben

Az emberi lét értelmének kérdéskörét vizsgálja Morten Tyldum az Utazók című 2016-os ­science fiction mozijában, ráadásul a szórakoztató filmekre nem éppen jellemző mélységekig is eljut. A film arról szól, hogy van olyan mély szeretet férfi és nő között, amelynek révén a legszélsőségesebb élethelyzetek sem tűnnek kilátástalannak. Sőt odáig megy az alkotás, hogy azt sugallja, az élet értelme nem más, mint az, hogy szeressünk valakit.

Ádám Évát szeretne, mert egyedül nem tudja megtölteni szeretettel azt a végtelen űrt Fotó: Imdb

Szélsőséges élethelyzetet mutat be Morten Tyldum 2016-os Utazók című filmje. Az Avalon nevű űrhajó több mint ötezer utasával egy távoli bolygó felé repül, az utasok a százhúsz évig tartó repülést hibernált állapotban töltik, hogy élve, kicsit sem megöregedve érkezzenek meg. Egy igazi melo­drámához méltón hiba csúszik a gépezetbe: egy középkorú férfi véletlenül felébred hibernált állapotából. Ekkor azzal szembesül, hogy kilencven évig kell még utaznia a célállomásig teljesen egyedül egy űrhajón – a többi utas ugyanis még hibernált állapotban van –, és mire megérkeznek, addigra ő vélhetően meghal.

A film alkotói azt a kérdést teszik föl egy egészen kiélezett élethelyzetben, hogy mi az emberi lét értelme. Mintha Ádám és Éva történetét látnánk a paradicsomban, illetve a film elején csak Ádámét. Akinek igazából semmi dolga nincsen. Az űrhajó egész életében eltartja őt, kap elegendő táplálékot, van hol aludnia, sőt még szórakozási, sportolási lehetőségekre is lel. Csakhogy teljesen magányos, életét egyre értelmetlenebbnek érzi.

A néző pontosan tudja, mi fog következni, és azt is tudja, milyen kemény erkölcsi kérdés előtt áll a férfi. Ádám Évát szeretne, mert egyedül nem tudja megtölteni szeretettel azt a végtelen űrt, ami a filmben vizuálisan is megjelenik, amely végtelen űrben magányosan repül egy elromlott űrhajó. Minden emberi mesében vannak segítők és vannak olyanok, akik hátráltatják a küldetést, ez esetben azt, hogy a főhős megtalálja az élet értelmét. Ebben a filmben egy bárban folyamatosan – ha kell, ha nem – poharakat törölgető pultos robot tölti be mindkét szerepkört. Néha segíti a küldetést, néha akadályozza, néha támogatja, hogy Ádámnak Évája legyen, néha úgy összeugrasztja őket, hogy a nézők azt gondolják, soha nem fognak szóba állni egymással.

Ádám Évát szeretne, mert egyedül nem tudja megtölteni szeretettel azt a végtelen űrt
Fotó: Imdb

A robotot Michael Sheen játssza, aki képes arra, hogy egyszerre legyen emberi, de folyamatosan azt is érzékelteti, egy gép az, aki beszél. Tanácsai, bölcsessége sztereotípiákból áll, ám azzal szembesül a néző, hogy ezek a sztereotípiák mégis csak képesek arra, hogy némi enyhülést adjanak a felzaklatott lelkeknek. Arthur, a robot tehát úgy viselkedik, mint egy barát, aki ártani nem akar, de kotnyelessége révén, kívülállósága okán nagy bajt is tud okozni. A néző Arthurt figyelve arra jön rá, hogy az élet legfontosabb kérdéseit illetően teljesen egyedül van az ember. Vagy másként szólva: Isten döntési szabadságot adott Ádámnak és Évának.

A film legfájdalmasabb erkölcsi kérdése az, hogy a férfi (Chris Pratt) felébreszt-e egy nőt (Jennifer Lawrence), akivel leélheti az életét az űrhajóban. Ha megteszi, nem fog megbolondulni a magánytól, ám azzal, hogy felébreszti, a nőt is az űrhajó csaknem százéves fogságára ítéli, és megfosztja attól, hogy az új bolygón új életet kezdjen. A férfi végül felébreszti a nőt, egymásba szeretnek, de amikor a nő megtudja Arthurtól, a pultos robottól, hogy ő nem egy hiba miatt került ki a hibernált állapotából, nem akar szóba állni a férfival.

Ha a néző túl tud lépni a film által felvetett erkölcsi dilemmán, nagyon érdekes kérdésekkel találja szembe önmagát. Az űrhajón a semmibe száguldó két ember bármit is csinál külön-külön, egyáltalán nem boldog. Akárhogy is próbálkoznak megtalálni lelki egyensúlyukat, egyedül nem képesek rá. A film egyértelműen állást foglal abban, hogy az emberi lét értelme a szeretet. A két ember csak akkor talál értelmet életének, amikor képessé válik szeretni. Férfi a nőt, nő a férfit. Ha szeretet van, akkor minden van. A filmben a semmibe repülő űrhajó értelmetlenségét értelemmel tölti meg a férfi és a nő párkapcsolata. Másként: Isten válasza az ember lelki szenvedéseire az, hogy szeretni tudunk. Aki szeret, üdvözül.