Ádám és Éva küldetése a végtelenben

Az emberi lét értelmének kérdéskörét vizsgálja Morten Tyldum az Utazók című 2016-os ­science fiction mozijában, ráadásul a szórakoztató filmekre nem éppen jellemző mélységekig is eljut. A film arról szól, hogy van olyan mély szeretet férfi és nő között, amelynek révén a legszélsőségesebb élethelyzetek sem tűnnek kilátástalannak. Sőt odáig megy az alkotás, hogy azt sugallja, az élet értelme nem más, mint az, hogy szeressünk valakit.

Ádám Évát szeretne, mert egyedül nem tudja megtölteni szeretettel azt a végtelen űrt Fotó: Imdb

A film legfájdalmasabb erkölcsi kérdése az, hogy a férfi (Chris Pratt) felébreszt-e egy nőt (Jennifer Lawrence), akivel leélheti az életét az űrhajóban. Ha megteszi, nem fog megbolondulni a magánytól, ám azzal, hogy felébreszti, a nőt is az űrhajó csaknem százéves fogságára ítéli, és megfosztja attól, hogy az új bolygón új életet kezdjen. A férfi végül felébreszti a nőt, egymásba szeretnek, de amikor a nő megtudja Arthurtól, a pultos robottól, hogy ő nem egy hiba miatt került ki a hibernált állapotából, nem akar szóba állni a férfival.

Ha a néző túl tud lépni a film által felvetett erkölcsi dilemmán, nagyon érdekes kérdésekkel találja szembe önmagát. Az űrhajón a semmibe száguldó két ember bármit is csinál külön-külön, egyáltalán nem boldog. Akárhogy is próbálkoznak megtalálni lelki egyensúlyukat, egyedül nem képesek rá. A film egyértelműen állást foglal abban, hogy az emberi lét értelme a szeretet. A két ember csak akkor talál értelmet életének, amikor képessé válik szeretni. Férfi a nőt, nő a férfit. Ha szeretet van, akkor minden van. A filmben a semmibe repülő űrhajó értelmetlenségét értelemmel tölti meg a férfi és a nő párkapcsolata. Másként: Isten válasza az ember lelki szenvedéseire az, hogy szeretni tudunk. Aki szeret, üdvözül.