Ötödik Évszak: Használjuk, éljük, szeressük a népzenénket!

A rangos WMCE világzenei toplistán az Ötödik Évszak: Ne rejtsd el című bemutatkozó lemeze két hónapig tartotta magát. Emellett a Fonó-díj jelöltjei között három kategóriában is megtalálni a zenekar tagjait: a Fonó25 felfedezettek közt, illetve a 25 év legjobb népzenészei­nek sorában szerepel a csapat kontrása, ifj. Csoóri Sándor „­Sündi”. A 25 éves Fonó Budai Zeneházban kerestük fel őket próba közben.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=V4rCIhs6dtE[/embed]

Izabella Caussanel, az Ötödik Évszak énekesének édesapja francia, édesanyja magyar, nem véletlen hát, hogy francia és magyar költőket egyaránt olvas, s alkalomadtán szereti megzenésíteni a dalként is működő verseket. Mindössze négy esztendeje él Magyarországon. Édesanyja Gyenis Katalin énekesnő, aki a 80-as években a Vujicsics Együttest erősítette, majd a Merkati zenekarhoz szegődött, s letelepedett Párizsban, ahol havonta tartottak táncházat.

– Reggelente arra ébredtem, hogy anyukám népdalokat énekelt, így a magyar népzene már gyerekkorom óta életem része – idézte fel Izabella Caussanel.

És a francia népzene?

– Teljesen más, Párizsban multikulturalizmus van – jelentette ki az énekesnő, aki elárulta, hogy Franciaországban teljesen természetes, hogy a baráti köreinkben számos más kultúrából érkező ember is található.

Sokféle nemzetiségű ember van egy-egy társaságban, ami jellegzetesen meghatározza pél­dául a zenében is a stílusok keveredését. Ebből nagyon szép fúziók és kölcsönhatások jöhetnek létre.

– Normandiában vagy Bretagne-ban ellenben élnek e népzenei hagyományok, rendszeresek a táncházak – folytatta.

– Igaz, nem fiatalok látogatják, mert náluk nem számít menőnek. Ezért is imádom Magyarországot, ahol ellenben fiatalok ropják a táncházakban, mert itt – meglátásom szerint – menőnek számít.

Az énekesnő közelmúltban francia népdalok gyűjtésébe kezdett, s meglepődve tapasztalta, hogy mennyire hasonlítanak a magyarokhoz. Ezzel kapcsolatban ifj. Csoóri Sándor sietett megjegyezni:

– Az európai kultúra a népek kölcsönös egymásra hatásából alakult ki. Fontos észrevenni még időben, mielőtt elvész valami, hogy már veszendőben van. Hogy népzenénk átszivárgott a mindennapjainkba, köszönhető azoknak, akik felismerték, hogy a paraszti társadalom változása miatt megszűnik a hagyomány.

– Ma azokon a vidékeken, ahol a hetvenes években gyűjtöttek, Kis Grofót vagy Kárpátiát hallgatnak – mutatott rá az együttes bőgőse.

– Hiába tanulható már legfelsőbb szinten a népzene, a mai napig sajnos nincsen saját médiája, így nem juthat el mindenkihez – állapította meg a zenekar vezetője.

– Miközben a szomszédos országokban folyamatosan szól a saját népzenéjük a rádiókból – tromfolt Szabó Csobán Gergő.

– Az adatközlők, a mesterek nem számítanak sztárnak, nem kellően foglalkoznak velük a médiában, csak mi, népzenészek ismerjük őket. Ellenben pél­dául a szlovák köztévé Fölszállott a pávája, az Énekel a Föld, sztárrá tett idős mestereket, fiatalabb előadókat – elemezte a helyzetet ifj. Csoóri Sándor, majd költői kérdést fogalmazott meg: örül a szíve, amikor a Fölszállott a páva bemutatja a tehetségeket, de mi a helyzet a tehetséggondozással?

– Ötven év múlva fogunk-e még erről beszélgetni, netán úgy járunk, mint az írek saját nyelvükkel, amit mindössze két-három százalékuk beszél. Mondjuk, náluk is egyfajta reneszánszát éli a nyelv visszatanulása.

– Egy jó cél lenne, hogy használják, éljék meg a népzenét az emberek – szólt közbe Szabó Csobán Gergő.

– És szeressék, mert útmutatást ad, no meg önkifejezési formát. Elgondolkodtató a népzene kifejezés, a bartóki parasztzene-megfogalmazás közelebb áll a más nyelvekre való lefordított értelmezéshez – zárta a beszélgetést ifj. Csoóri Sándor.