Ötödik Évszak: Használjuk, éljük, szeressük a népzenénket!

Az Ötödik Évszak muzsikája egyedi, a magyar népzenére jellemző hangzással, hangszereken szólalnak meg, Kárpát-medencei dallamok egyesülnek más műfajokat idéző rögtönzéssel, valamint mindenképpen sajátos ízt ad az összhangzáshoz francia–magyar énekesnőjük.

– Elsősorban mindannyian népzenét szeretünk játszani, nem véletlenül vagyunk népzenészek – kezdte a beszélgetést ifj. Csoóri Sándor, aki elmagyarázta: a Kárpát-medencében rengeteg stílus találkozik, keveredik egymással.

– A népzene egyik csodája, hogy tulajdonképpen stílusismeret, tájismeret, illetve emberismeret is egyben, a nagy dolgok mögött a titok az apróságokban rejlik, a stílusban, a díszítésekben. Az Ötödik Évszak zenéje egy kohó, amelybe beleteszünk minden olyat, amiről azt gondoljuk, hogy jó – summázta a muzsikus, átadva a szót Szabó Csobán Gergő bőgősnek:

– Például a pentaton híd összekötheti a világ népzenéit, melyek így könnyen átjárhatóak lehetnek.

Erre mondják, hogy világzene, amely jelzőt a muzsikusok nem igazán kedvelik.

– Ez egy piaci jelző, egy kategória, ellenben mi nem világzenét, hanem világi népzenét játszunk – fogalmazott ifj. Csoóri Sándor.

Mégis a világzenei toplistára került fel a lemezük – makacskodtam.

A magyar muzsikusok Izabella Caussanel francia énekesnővel adták ki a Ne rejtsd el-t Forrás: Ötödik Évszak

– Az érthetőség szempontjából ebbe a műfajba vagyunk sorolhatók. Örvendünk, hogy nemzetközi szakemberek figyelemmel kísérik a muzsikánkat – mosolyodott el a brácsás. – A zene univerzális nyelv, mindenütt ugyanaz a rezgés – persze, ha be vagyunk hangolva –, ha ezt megérzi valaki, érti a nyelvet, képes rácsatlakozni – jelentette ki ifj. Csoóri Sándor. – Ezért is tudnak más országokból érkezett zenészek-énekesek boldogan, egymást inspirálva, együtt muzsikálni.

Persze akadnak népzenészek, akik konzervatív szemlélettel, autentikusan, a felgyűjtöttet követve adják elő a muzsikákat, s elutasítják a modernizálást. Szabó Csobán Gergő azonban megnyugtatott:

– Ez is egyfajta modern felfogás. Rendben van ez így, hiszen ők biztosítják, hogy ne tűnjön el az eredeti forma. Minél több szín jelenik meg a peremvidékeken, az annál jobban meghatározza, mi is a népzene.

– Rendszeresen kaptunk vonóval a fejünkre koppintva a mesterektől, ­amiért úgy játszottunk, ahogyan ők. Azt mondták: találjuk meg a saját zenénket – folytatta a gondolatmenetet a zenekar vezetője, leszögezve: a népzene és a néptánc egyszerre kortárs és historikus. Egyszerűbben kifejezve mai és régi is egyben.

Ennek megfelelően húzzák táncházban a talpalávalót, de muzsikájuk kortárstánc-produkciók ihletője is (Fitos Dezső Társulat, Appelshoffer János, Nagyváradi Színház, Góbi Rita).

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=V4rCIhs6dtE[/embed]

Izabella Caussanel, az Ötödik Évszak énekesének édesapja francia, édesanyja magyar, nem véletlen hát, hogy francia és magyar költőket egyaránt olvas, s alkalomadtán szereti megzenésíteni a dalként is működő verseket. Mindössze négy esztendeje él Magyarországon. Édesanyja Gyenis Katalin énekesnő, aki a 80-as években a Vujicsics Együttest erősítette, majd a Merkati zenekarhoz szegődött, s letelepedett Párizsban, ahol havonta tartottak táncházat.

– Reggelente arra ébredtem, hogy anyukám népdalokat énekelt, így a magyar népzene már gyerekkorom óta életem része – idézte fel Izabella Caussanel.

És a francia népzene?

– Teljesen más, Párizsban multikulturalizmus van – jelentette ki az énekesnő, aki elárulta, hogy Franciaországban teljesen természetes, hogy a baráti köreinkben számos más kultúrából érkező ember is található.

Sokféle nemzetiségű ember van egy-egy társaságban, ami jellegzetesen meghatározza pél­dául a zenében is a stílusok keveredését. Ebből nagyon szép fúziók és kölcsönhatások jöhetnek létre.

– Normandiában vagy Bretagne-ban ellenben élnek e népzenei hagyományok, rendszeresek a táncházak – folytatta.

– Igaz, nem fiatalok látogatják, mert náluk nem számít menőnek. Ezért is imádom Magyarországot, ahol ellenben fiatalok ropják a táncházakban, mert itt – meglátásom szerint – menőnek számít.

Az énekesnő közelmúltban francia népdalok gyűjtésébe kezdett, s meglepődve tapasztalta, hogy mennyire hasonlítanak a magyarokhoz. Ezzel kapcsolatban ifj. Csoóri Sándor sietett megjegyezni:

– Az európai kultúra a népek kölcsönös egymásra hatásából alakult ki. Fontos észrevenni még időben, mielőtt elvész valami, hogy már veszendőben van. Hogy népzenénk átszivárgott a mindennapjainkba, köszönhető azoknak, akik felismerték, hogy a paraszti társadalom változása miatt megszűnik a hagyomány.

– Ma azokon a vidékeken, ahol a hetvenes években gyűjtöttek, Kis Grofót vagy Kárpátiát hallgatnak – mutatott rá az együttes bőgőse.

– Hiába tanulható már legfelsőbb szinten a népzene, a mai napig sajnos nincsen saját médiája, így nem juthat el mindenkihez – állapította meg a zenekar vezetője.

– Miközben a szomszédos országokban folyamatosan szól a saját népzenéjük a rádiókból – tromfolt Szabó Csobán Gergő.

– Az adatközlők, a mesterek nem számítanak sztárnak, nem kellően foglalkoznak velük a médiában, csak mi, népzenészek ismerjük őket. Ellenben pél­dául a szlovák köztévé Fölszállott a pávája, az Énekel a Föld, sztárrá tett idős mestereket, fiatalabb előadókat – elemezte a helyzetet ifj. Csoóri Sándor, majd költői kérdést fogalmazott meg: örül a szíve, amikor a Fölszállott a páva bemutatja a tehetségeket, de mi a helyzet a tehetséggondozással?

– Ötven év múlva fogunk-e még erről beszélgetni, netán úgy járunk, mint az írek saját nyelvükkel, amit mindössze két-három százalékuk beszél. Mondjuk, náluk is egyfajta reneszánszát éli a nyelv visszatanulása.

– Egy jó cél lenne, hogy használják, éljék meg a népzenét az emberek – szólt közbe Szabó Csobán Gergő.

– És szeressék, mert útmutatást ad, no meg önkifejezési formát. Elgondolkodtató a népzene kifejezés, a bartóki parasztzene-megfogalmazás közelebb áll a más nyelvekre való lefordított értelmezéshez – zárta a beszélgetést ifj. Csoóri Sándor.