Feltámadó honvéd: széttörték, de száz év után ismét áll a lőcsei hős

„Az ördög vigyen el, ha át nem megyek rajta” – mondta Guyon Richárd ezredes angolul, a branyiszkói hágót szemlélve. A Szepességben is ádáz harcokat vívtak a szabadságharcosok az osztrákok ellen. A branyiszkói-hágói csatában Guyon hősiesen megnyitotta Görgeinek az Eperjes felé vezető utat. A jellemzően zólyomi szlovákokból, kisebbrészt magyarokból és cipszerekből álló hadtest jelentős túlerővel szemben aratott diadalt. Ennek emlékére a közeli Lőcse városának főterén egy kezében zászlót és kardot tartó aranyszín honvéd hirdette a szabadságharcosok dicsőségét. Az, hogy a cseh sokolisták 1919-ben ledöntötték és darabokra törték, már csak ­amiatt is visszás, mert e szobor több ezer szlovák ajkú hazafi dicsőségét is hirdette. A szobor ezt követően eltűnt és azóta sem lehetett tudni, hogy mi történt vele. A felvidéki Sine Metu Polgári Társulás kalandos úton megtalálta a honvédszobor torzóját, és vasból újraöntették, hogy méltó módon felállítsák, történelmi igazságtételként.

A lőcsei vashonvéd is feltámadott – nemrég így adta hírül Orosz Örs, a Sine Metu Polgári Társulás elnöke, hogy már majdnem befejezték a lőcsei szobor újraöntését. A száműzött szobor kalandos feltámadásának érdemes részletesebben is utánajárni.

A Szepesség központjának számító középkori Lőcsén ma már nem élnek magyarok, cipszert is alig lehet találni. A XX. századi történelem vihara átsöpörte ezt a felvidéki várost is; Lőcse legjelentősebb XIX. századi köztéri emlékművét,

a főtéri vashonvédot a vármegye először bedeszkáztatta, de a csehszlovák „Sólyom” testnevelő egylet tagjai végül ledöntötték, és öt darabra törték.

Pedig az 1849. február 5-ei csata dicsőségét hirdette, amelyben szlovákok is harcoltak a magyarok oldalán: a Branyiszkói-hágónál Guyon Richárd csapatai ádáz küzdelemben áttörtek a hágón, megnyitották az Eperjes felé vezető utat, s ezáltal végül lehetővé tették a tavaszi hadjárat elindítását.

A szobor gipszmásolata Forrás: Sine Metu Polgári Társulás

A branyiszkói csata hőseinek emlékművét már 1876-ban felállították, sokak szerint ez volt a Felvidék első köztéri honvédszobra. Faragó József aranyozott, öntöttvas szobra talapzatával együtt mintegy hét méter magas volt, de még fél századig sem hirdethette a honvédek dicsőségét, 1919 augusztusában a „szokolisták” darabokra törték, és eltávolították a város főteréről. Tiltakozásképpen hiába vették körül lőcsei polgárok, és próbálták megmenteni a Szózatot énekelve.

A megmaradt eredeti talapzatán 1948 óta Ľudovít Štúr szobra áll – ami azért „perverz”, mert a szlovák politikus éppen a honvédek ellen harcolt,

tevékenyen részt vett a magyar kormány ellen fegyveres felkelést indító tót önkéntes légió megszervezésében.

Az eredeti szobor a lőcsei főtéren Forrás: emlekhelyek.csemadok.sk

Sokáig azt hitték, hogy a honvédszobor elveszett, mígnem 2018-ban kalandfilmbe illőn talált rá a torzójára Orosz Örs és a Sine Metu Polgári Társulás. A felvidéki egyesület a szoborsorsokkal is foglalkozik, az év végén könyvet készülnek kiadni eddigi gyűjtéseikről, eredményeikről.

– Trianon után rengeteg szobrot, emléktáblát megsemmisítettek vagy leszereltek, a magyar nyelvterületen lévőket azóta rehabilitálták vagy feldolgozták a történetüket, de az északi területeken lévők alig vannak feltérképezve, ott ma már nem élnek magyarok. Nem a lőcsei az első szobormentésünk, újraállítottuk Tompa Mihály feketehegyi mellszobrát, a selmecbányai honvédszobor talapzatát, kiástuk a földből a Kárpát-medence legelső ­’48-as emlékművét Roskovány határában, és a kassai honvédszobor elveszett talapzatát is megtaláltuk, de a száz évvel ezelőtt felrobbantott zoborhegyi millenniumi emlékoszlopból is találtunk töredékeket a hegy sziklás oldalán tavaly – sorolta fel az eredményeiket az egyesület vezetője.

Már csak a katona fejét kell a testére forrasztani

Az elveszettnek hitt honvédszobrot kalandos úton találták meg, mert igazából egy másik műalkotást kerestek. Feketehegy-fürdőn állították fel Tompa Mihály (1817–1868) első köztéri szobrát – a rimaszombati költő, beteges lévén, oda járt kúrára. A halálát követően elkészült a mellszobra, de ez is eltűnt 1918 után.

– Ám a szobor talapzata megmaradt, mivel a területet eladták, a korábbi tulajdonos szólt nekünk, hogy szállítsuk el, ha akarjuk. Tehát Tompa mellszobrát kerestük, újra akartuk faragtatni, ezért felhívtam a szepességi múzeumokat, hogy nem került e hozzájuk az elveszett szobor. A Szepesi Múzeumban jelezték, hogy a leltárukban van egy Faragó József-fragmentum, csakhogy jóval nagyobb és vasból készült.

Másnap kimentünk a helyszínre, és megtaláltuk az elveszettnek hitt lőcsei vashonvéd torzóját.

Már sokan keresték ezt a szobrot, ki hitte volna, hogy Lőcsén lapul – mondta Orosz Örs.

Történelmi sebek. A szobrot öt darabra törték, a vasöntődében egybeforrasztják

Kiderült, hogy vasból nehéz manapság szobrot önteni, hisz sokkal körülményesebb, mint a bronzöntés, és bonyolultabb a formázási eljárása, de az egyesület ragaszkodott a hitelességhez. Éliás Ádám fiatal kassai szobrász vállalta a mű újramintázását, amelyhez a Hadtörténeti Múzeumban fennmaradt, hiányos makett jelentett támpontot.

– Gábor Nászaly kollégám több mint tíz öntödét keresett fel Szlovákia, Magyarország, Csehország és Lengyelország területén, de a szoboröntést vasból senki sem vállalta. Így találtunk rá a kuntapolcai Concordiára, amely mindvégig itt volt az orrunk előtt. Balázs Béla bácsi 78 esztendős, öntőmester és mintaasztalos. Vezetésével az elmúlt egy évben sikerült kiönteni a szobor darabjait, amelyeket mostanra összehegesztettek és össze is csapoltak. Már csak a feje hiányzik, de nemsokára az is a helyére kerül – mondta Orosz Örs.

Darabokban. Ökölbe szorított szoborkéz

A szobrot valószínűleg egy kassai származású, magyar érzelmű múzeum-­igazgató mentette meg, aki a két háború közötti időszakban került a városba. A darabjait leltárba vette, majd a lőcsei múzeum raktárába került, hogy senkinek se szúrja a szemét. A vashonvédet öt darabra törték, az egyesület a torzóját és a fejét találta meg, a karja és szablyája mindmáig rejtőzködhet valahol, hisz az 50-es években szemtanúk még látták ezeket.

A szobrot vasból öntöttéj úkra a kuntapolcai vasöntődében

A torzót és a fejet kikölcsönözték a Szepesi Múzeumtól, és negatívot készítettek róluk, majd egy gipszpozitívat öntöttek ki, amelyhez a makett alapján hozzáformázták a hiányzó részeket. Jelenleg az utolsó simítások, forrasztások zajlanak.

– Kutatás közben az is kiderült, hogy a szobor eredetileg aranyszínű volt, tűzaranyozással kezelték a felületét

(tűzaranyozás: a színarany helyettesítésére használt eljárás, amelynek során higanyból és aranyból folyékony vegyületet képeznek, amelyet ha fémre visznek föl és hevítenek, a higany elpárolog, s az arany a tárgyon marad – a szerk.) – mondta Orosz Örs.

Aranyember. A honvédet eredetileg aranyszínűre festették

Az egyesület a Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával fizette ki az öntést, a szobortalapzat másolatát pedig az eredetiéhez hasonló, süttői mészkőből készíttették el. A teljes műalkotást elképzelésük szerint Lőcse városának szeretnék adományozni, de az ezzel kapcsolatos tárgyalások még nem zárultak le. Addig is az érdeklődők a gombaszögi (Gömör) Bebek Rezidencia területén tekinthetik majd meg, ahol hamarosan közszemlére állítják.

A szobor talapzatának másolata. Az eredetin szlovák politikus áll