A Pannon Filharmonikusok első hibrid koncertje

Az úrhatnám polgár, Strauss- és Brahms-művekkel műsoron címmel lesz ma este 19 órakor a Pannon Filharmonikusok első hibrid koncertje. Hangversenyeiket lépcsőzetesen nyitják meg a nagyközönség előtt. Először a bérletesek vehetnek részt a koncerteken a Kodály Központban, de csak azok, akik védettségi igazolvánnyal rendelkeznek.

Pannon Filharmonikusok a Müpaban Fotó: Müpa Forrás: Pannon Filharmonikusok

– Erre a hangversenyre csak a közönség Breitner-bérletes tagjai léphetnek be. Azok, akik nem tudnak vagy még nem akarnak személyesen eljönni a koncertre, ingyenes élő közvetítésünknek köszönhetően nem maradnak le a műsorról – mondta Bogányi Tibor vezető karmester az est dirigense, akinek igazán szívügye Brahms szimfóniáinak megszólaltatása. A felcsendülő harmadik szimfónia pedig különösen fontos számára.

Bogányi Tibor
Fotó: Pannon Filharmonikusok

Ellentétek egysége; slágerek, melyek mégis ritkán hallhatók, zenei humor, érzelmek, szomorúság a mosoly mögött – így lehetne összefoglalni ennek a koncertnek a pillanatait – áll a tájékoztatóban.

Richard Strauss Az úrhatnám polgára már a keletkezéstörténetével is megírt egy színdarabot, hiszen a mű eredetileg a XVII. századi Molière színdarabjaként került a közönség elé. A maga korában Lully zenésítette meg, a XX. század elején pedig Strauss és Hofmannsthal kísérletezett a mű német adaptációjaként egy kísérőzenével ellátott prózai művel, mely eredeti változatában nem állta ki a színpad próbáját. Strauss átdolgozta a művet, de hogy önálló zeneműként is megállja a helyét, végül zenekari szvitet is készített belőle. Később ez lett a darab legsikeresebb változata. Strauss bőven merített ihletet a hosszas keletkezéstörténetből. Molière nemesi címre vágyó polgára csak ürügy a nagyzolás visszásságainak megmutatására vagy a kontextualitás kijátszására. Strauss több alkalommal idéz Lully zenéjéből, de utal Wagnerre és saját korábbi műveire is.

Brahms III. szimfóniája az egyik legkülönlegesebb a négy szimfóniája közül. Az utókor sem állta meg, hogy Brahms szimfóniáit valamely más szerző műveihez hasonlítsa, de a harmadik esetében közel sincs egység: egyesek Beethoven Eroicáját hallják vissza, mások Berlioz Fantasztikus szimfóniáját, megint mások liszti és wagneri elemeket fedeznek fel a vezérmotívum megjelenésében, egyesek pedig Csajkovszkij zenéjével rokonítják. Mindez persze valahol mellékes: egy sok fájdalommal és szenvedéllyel átitatott dúr szimfóniáról van szó, megkapó szépségű dallamokkal, melyekből néhányat a filmzene is felhasznált, olvashatjuk a műsor ajánlójában.