Az ellentétes pólusok állandó küzdelme

A rendszerváltozás utáni Magyarország irodalmi civil szervezeteinek egyik legrégibbje a Madách Irodalmi Társaság, amelynek gondozásában a közelmúltban jelent meg a csoport által több mint huszonöt esztendeje (újra) megindított Madách Könyvtár című sorozat száztizedik kötete. A Máté Zsuzsanna és Varga Emőke (a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának főiskolai tanárai) szerkesztésében megjelent könyv a tavaly megrendezett XXVIII. Madách-szimpó­zium anyagát tartalmazza.

Egy ilyen típusú öntevékeny, ugyanakkor tudományos igényű és magas szakmai színvonalú irodalmi szervezet működtetése önmagában is nagy és jelentős vállalkozás, hiszen, gondolhatnánk, Az ember tragédiája keletkezés- és recepciótörténete, színei értelmezési kísérleteinek köre, valamint Madách Imre egyéb munkáinak világa már megfelelően föl van tárva. Ezzel szemben éppen a Madách Irodalmi Társaság – amelynek elnöke Bene Zoltán író, filozófiatörténész, s amely kiadványainak Andor Csaba író, irodalomtörténész a sorozatszerkesztője – tevékenysége a bizonyság arra, hogy ez koránt sincs így. Az évente egy-két alkalommal rendszeresen megszervezett Madách-szimpóziumok, illetve az immáron impozáns – hiszen száztíz kötetből álló – Madách Könyvtár-sorozat tematikai sokszínűsége igazolja, hogy a madáchi életművel kapcsolatban még napjainkban is akad bőven kutatnivaló és megválaszolandó kérdés. Ennek kapcsán arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy bő másfél év múlva, 2023 januárjában lesz egyik legjelentősebb nemzeti drámaírónk, Madách Imre születésének kétszázadik évfordulója.

Madách Imre Az ember tragédiája című színművének próbája a Nemzeti Színházban
MTI/Szigetváry Zsolt

A Madách Könyvtár most megjelent, száztizedik kötetében a tavaly szeptemberben, a szegedi egyetem pedagógusképző karának épületében megtartott szimpózium anyaga kapott helyet. A könyvben szereplő tizenkét tanulmány négy témakör mentén van csoportosítva, amelyek a tragédia egyes színeiről, Madách nagy művének különböző olvasatairól, Az ember tragédiája kecskeméti előadásairól, valamint a madáchi életmű érdekes és eddig alig kutatott pontjairól szóló dolgozatnak adnak tematikus keretet.

Különösen érdekes Andor Csaba írása, amely a falanszter szín hátteréhez szolgáltat adalékokat, illetve Kakuszi Péter irodalomtörténésznek az Ádám alakjáról mint szimbólumról és mint mindenki számára érthető személyes valóságról írt esszéje. Kevéssé ismert témáról, a „politikus Madáchról” szól Diószegi Szabó Pál jogtörténész tanulmánya, melyben Madách Imrének az 1861. évi országgyűlés alkalmából a magyarországi nemzetiségi kérdés tárgyában írt beszédét elemzi. Pusztai Virág média- és kultúrakutató az érzéki tapasztalat és a racionális megismerés kettősségének megjelenését mutatja be Az ember tragédiája prágai színeinek szimbólumaiban. Ebben állapítja meg a következőket.

„Az ember tragédiájának dinamikáját az ellentétes pólusok folyamatos küzdelme tartja fenn. Minden eszmét és elgondolást egy azzal ellentétes vált fel, miközben mindegyikről bebizonyosodik, hogy az origóján túlhaladva pusztítóvá válik, és megérik arra, hogy a történelem süllyesztőjébe kerüljön. Onnan viszont némi módosulással újra és újra visszatér, hiszen valójában e váltakozások tartják egyensúlyban a világot és szolgálnak terepéül annak a küzdelemnek, amelyben a bizakodás vihet bennünket tovább és tovább.”

A tavaly megrendezett XXVIII. Madách-szimpózium előadásait közlő kötet egyrészt arra világít rá, hogy irodalmi közéletünk nem nélkülözheti az öntevékeny civil szerveződéseket, másrészt pedig arra is fölhívja a figyelmet, Madách Imre születésének bicentenáriumára készülődve, hogy a madáchi életmű szinte kimeríthetetlenül sokszínű és gazdag, s bizonyos, hogy még jó ideig számos kutatási témával szolgál majd az irodalom- és kultúratudomány számára.

(XXVIII. Madách-szimpózium. Szerk. Máté Zsuzsanna – Varga Emőke. Madách Irodalmi Társaság, Szeged–Balassagyarmat, 2021. [Madách Könyvtár, 110. köt.], 146 old.)