Különösen érdekes Andor Csaba írása, amely a falanszter szín hátteréhez szolgáltat adalékokat, illetve Kakuszi Péter irodalomtörténésznek az Ádám alakjáról mint szimbólumról és mint mindenki számára érthető személyes valóságról írt esszéje. Kevéssé ismert témáról, a „politikus Madáchról” szól Diószegi Szabó Pál jogtörténész tanulmánya, melyben Madách Imrének az 1861. évi országgyűlés alkalmából a magyarországi nemzetiségi kérdés tárgyában írt beszédét elemzi. Pusztai Virág média- és kultúrakutató az érzéki tapasztalat és a racionális megismerés kettősségének megjelenését mutatja be Az ember tragédiája prágai színeinek szimbólumaiban. Ebben állapítja meg a következőket.
„Az ember tragédiájának dinamikáját az ellentétes pólusok folyamatos küzdelme tartja fenn. Minden eszmét és elgondolást egy azzal ellentétes vált fel, miközben mindegyikről bebizonyosodik, hogy az origóján túlhaladva pusztítóvá válik, és megérik arra, hogy a történelem süllyesztőjébe kerüljön. Onnan viszont némi módosulással újra és újra visszatér, hiszen valójában e váltakozások tartják egyensúlyban a világot és szolgálnak terepéül annak a küzdelemnek, amelyben a bizakodás vihet bennünket tovább és tovább.”
A tavaly megrendezett XXVIII. Madách-szimpózium előadásait közlő kötet egyrészt arra világít rá, hogy irodalmi közéletünk nem nélkülözheti az öntevékeny civil szerveződéseket, másrészt pedig arra is fölhívja a figyelmet, Madách Imre születésének bicentenáriumára készülődve, hogy a madáchi életmű szinte kimeríthetetlenül sokszínű és gazdag, s bizonyos, hogy még jó ideig számos kutatási témával szolgál majd az irodalom- és kultúratudomány számára.
(XXVIII. Madách-szimpózium. Szerk. Máté Zsuzsanna – Varga Emőke. Madách Irodalmi Társaság, Szeged–Balassagyarmat, 2021. [Madách Könyvtár, 110. köt.], 146 old.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!