Fotó: Art & Lens
Egy-egy előadásra akár négyszáz ruha is készül a kettős-hármas szereposztások miatt, aminek a megvalósítása három-négy hónapon át tartó, igen feszített munkát igényel. Mint megtudtuk, a Hegedűs a háztetőn jelmezein legalább húsz-harminc ember dolgozott a varrónőktől a fejdísz- és kalapkészítőkön át a színházi cipészig. Az egyfajta csoda, hogy a Budapesti Operettszínháznak még megvan a saját varrodája, hiszen az előbb említett szakmák kihalófélben vannak. Berzsenyi Krisztina szívügyének tekinti, hogy ezt az ágazatot fejlesszék, gondoskodjanak az utánpótlásról.
A pandémiás időszakra rátérve megjegyezte: Ha például a Nemzetiben látható Rómeó és Júlia jelmezeit két hónap alatt kellett volna elkészíteniük, nem lettek volna ennyire szépek, aprólékosan kidolgozottak. Viszont így volt idejük csiszolni a jelmezeken. – Úgy vélem, észre kell vennünk a pandémia pozitív oldalát. Amikor időről időre azzal szembesültünk, hogy csúszik a bemutató, az elkeserítő volt, de egyben azt is jelentette, hogy kaptunk még időt a jelmezek és az egész előadás utolsó simításainak elvégzésére. Jó volt megtapasztalni a teljes nyugalomban való alkotást. Ráadásul Vidnyánszky Attila egy felemelő előadást hozott létre, amelyben a szeretet győzedelmeskedik. Abban hiszek, hogy nem véletlenül kapjuk az élettől a nehézségeket, így ezt a fajta elmélyülést érdemes belecsempészni azokba az időkbe is, amikor visszatér a normális élettempó. Természetesen az lenne a legjobb, ha ezt nem egy járvány miatt tennénk meg, hanem önmagunktól, saját döntéseink által – foglalta össze Berzsenyi Krisztina.
(A borítóképen a Hegedűs a háztetőn című musical egy jelenete látható. Fotó: Art & Lens)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!